Üvegbe zárt térélmények

 

A művész konceptuális gondolkodásmódját a strukturális és építészeti megközelítés jellemzi. Sorozatokban bemutatott üvegszobraiban és reliefjeiben elvonatkoztatott térélményeinek lenyomatait jeleníti meg. Munkáiban a futurisztikus, indusztriális városkép minden olyan részlete feltűnik, amely a művész számára jelentőséggel bír. Gyermekkori élményeit, személyes történeteit elvonatkoztatva, szinte a felismerhetetlenségig absztrahálja. A gondolatai, élményei megvalósításához választott anyag, az üveg az egyik legősibb és legsokoldalúbb szervetlen matériánk, amely mintegy 3500 éve kíséri kultúránkat. Gáspár a tradicionális anyagot a legkorszerűbb technikai megoldásokkal ötvözi. Az alkímia tudományához hasonlóan kísérletezik az üveggel és annak lehetséges megformálási módozataival. Nem csupán a tradicionális meleg fúvási technikákkal dolgozik, hanem egyik első hazai úttörőként az úgynevezett casting öntési eljárást is alkalmazza. Ennek során – ami szintén meleg eljárású technológia – formába olvasztással és finom, kézi csiszolással hozza létre szobrait. A mély tartalmakat kísérő, ám elsősorban a dekorativitást hangsúlyozó munkamódszert sok korábbi sorozatában láthattuk (Space, Alien, Uranium). Az izgalmas szériák és szobrok készítése után az örökké kíváncsi és kísérletező művész mégis túllépet a casting technikán, s hogy strukturális koncepcióit pontosabban tudja kifejezni, újabb munkáiban a matériát a tartalomnak rendelte alá. Ehhez újfajta, hideg üvegmegmunkálási technikát választott, amelyben az anyag egyfajta médiumként szolgál.

 

Az üveglapok egymásból fakadó áttetszőségében mindig az optikai látványvilág térszemlélete, és térélménye tükröződik. A művek mögött rejlő filozófia a dekonstrukció irányába visz, ahol a derridai fogalom és idea szerint, mindent rétegekre kell lebontani, visszatérve az alapokhoz, hogy ezekből újat lehessen építeni. Gáspár munkáiban az op-art és a kinetikus művészet elemei találnak egymásra, hogy megalkossák sajátos színvilágú és egyedi hatású alkotásaikat. A munkák struktúrája egyfajta rácsszerkezetet képez, amelyek új dimenziókat nyitnak meg és éreztetik a téri mélység élményét. A domborművek nem csupán frontális nézetből nyújtanak újszerű hatást, hanem oldalról is felfedezhetjük bennük a layerek mélységeit, tükröződéseit és transzparenciáját, újszerű vizuális élményekkel gazdagítva a befogadókat. A szobrok rétegeiben könnyen elveszhetünk, miközben olyan kiterjedéseket fedezhetünk fel, amelyeket a művek körül lévő tárgyak vagy mozgások indukálnak. Izgalmasan dinamikus mélységek és áttetsző színek jönnek így létre, hogy az absztrahált városi élményeinket saját, aktuális megéléseinkkel gazdagíthassuk.

 

A szobrokkal és reliefekkel együtt tűnnek fel a papírmunkák is a kiállításon. A rajzok most szerepelnek először együtt a plasztikákkal, így akár a szobrok megszületése előtti pillanatoknak is tanúi lehetünk. A ceruzával készített sík munkák vagy a papírból kivágott, rétegzett alkotások nem csupán vázlatokként értelmezhetők, hanem önálló, precízen kidolgozott művekként is, melyek párbeszédbe lépnek egymással, illetve a munkák koncepcióját is vázolják.

 

Az ábrázolt városképek lenyomata így válik eredeti térbeli megtapasztalásokból elvonatkoztatott, dekonstruált, jövőbeli képpé. Különös tapasztalat, sőt kaland a tárlat bejárása, ahol nemcsak urbánus lenyomatokat találunk, hanem a mögöttük megnyíló rétegekben újszerű dimenziókat is felfedezhetünk.

 

Gáspár György Imprint City / Lenyomat város című kiállítása 2022. május 7-ig tekinthető meg a Hegyvidék Galériában (1126 Budapest, Királyhágó tér 10.)