Útinapló az emlékek erdejébe

 

A művész impressziói, életének fontos pillanatai kelnek életre, hasonlóan ahhoz, ahogyan Marcel Proust Az elltűnt idő nyomában című regényében a teába áztatott madeleine sütemény íze régi, feledés lepte emléket idéz fel. Az ismerősség érzése akkor is magával ragad, ha soha nem jártunk azokon a helyszíneken, amelyekre az utazó művész kalauzol. A részletgazdag olajképek megteremtik azt a „bűvös örömöt”, amiről Proust ír. Takáts Márton Tűnő idő nyomában című ciklusa így válik parafrázissá, s egyben impresszióinak lenyomatává.

 

A grafikusból festővé váló művész figuratív munkái egyszerre egyediek és hétköznapiak. A korábbi, Giovanni Battista Piranesi ihletésére készült grafikai sorozatával lerombolta Budapestet, hogy most festményeivel újjáépítse azt. Az éjszakai városrészleteket, elnéptelenedett utcákat gyakran az álmatlansággal küzdő művész szemével látjuk. Mellettük kávéházak, éttermek, valamint a plain air festészet hagyományaiból táplálkozó tájábrázolások elevenednek meg, lesznek saját élményekké. A formailag tökéletes figuratív festményeket nagy precizitással és könnyed ecsetkezeléssel alkotja meg.

 

Az első képpel már a lépcsőfordulóban találkozhatunk. Az Esti Gellérhegyet, a bejárat melletti Hajnali Duna látképe követi. A szürke derengés és a lámpafények erős atmoszférát teremtenek, szinte tapinthatóan érzékelhetjük a napfelkelte előtti vagy napnyugta utáni homály feszültségét. A külső helyszíneket elhagyva az első teremben egyfajta elmozdulást élhetünk át, belső terekbe vezet bennünket a voyager festő. Hangulatok, egy kávé mellett megszülető gondolatok, lappangó titkok keltenek kellemes vibrálást. Az ismerősség érzésével a művész élményei egyszerre sajátunkká is válnak. Egy-egy francia vagy szaúdi helyszínen (Breakfast time, Rijad) találjuk magunkat, és a művész műtermébe is bepillanthatunk. A kávéházak, éttermek teraszán szinte érezzük a forró italba olvadó sütemények emlékeket előhívó ízét. A napfényes, jól világított helyszínek vidám hangulatot árasztanak. A művész és lánya között feltárulkozó mély érzelmi viszony meghitt pillanatot tükröz (Vers nekem – Emma olvas), s az intimitás egy régi családi titok feltárulásában is megmutatkozik. Az ábrázolt hármas osztatú szobabelső egy ablakon keresztül tárul elénk. Ezt erősíti meg a tárlat rendezői koncepciója, mely a Titok című triptichont két ablaktábla közé helyezte.

 

Az Álmatlanság sorozat festményei a művész műtermének perspektívájából, felülről láttatják a kihalt utcarészleteket, épületeket, vagy idézik fel az esti séták élményeit. Az inszomnia, az álmatlanság kínjai a vásznakon sajátos élményekké válnak. A sötét színek az esti, néptelen Bartók Béla úton vagy a Szabadság hídon a magányosság érzését juttatják eszünkbe, felidézve a vírus miatti lezárásokat is. A 19:45 című kép ezt az élményt fokozza, utalva a világháborús évszámra, Budapest ostromára és az akkor felrobbantott, Ferenc Józsefről elnevezett hídra.

 

A szürkés tónusok derengései és a lámpafények keltette reflexiók erős kontrasztot alkotnak a plain air festészeti hagyományokat idéző természeti képekkel. A rajtuk uralkodó zöld színek pedig hirtelen az örök nyárba repítenek el bennünket. Az üde, eleven, életteli munkák hangulata és élénk tónusai úti élményeket, szabadtéri pillanatokat idéznek. A kert az otthonosság szimbólumaként a földi paradicsomi állapotot juttatja eszünkbe, akár Cezanne munkáját parafrazeálva, akár azt saját, belső élményként megmutatva. A fény-árnyék hatás játékossága, a fák között áttörő napsugár, a kertben üldögélő alakok meghittséget és derűt sugároznak, felmutatva az érintetlen természetbe való visszavágyódás gesztusát. A Balaton-parti szelíd erdei táj (Szigliget) jól harmonizál az olaszországi szikrázó napsütötte látképek fenségességével (Triest, Cortona). Ezeken a képeken már nyoma sincs a korábbi szürkés, sötét tónusoknak, a társtalanság érzésének. A verőfényes nyári napot beárnyékoló felhők csupán a fényeket teszik színgazdaggá. A Kutyások sorozat képei lankás erdei dombok közötti vidám kirándulások pillanatait rögzítik.

 

Takáts Márton tárlata egyszerre idéz fel kellemesen könnyed nyári napokat és komor, kínokkal terhelt éjszakai élményeket. Valamennyi naplószerűen rögzített impresszió nem csupán a művész számára ismerős, hanem nekünk, befogadóknak is. Az izgalmas, kontrasztosan rendezett tárlat így válik művésznek és nézőjének belső lelki utazásává.

 

A Journal Intime című kiállítás 2022. március 13-ig tekinthető meg a Budapest Galériában. (1036 Budapest, Lajos utca 158.)