2006 óta tanít a Képző- és Iparművészeti Szakgimnáziumban, 2013-tól a szakgimnázium festő tanszakának vezetője, 1999-től óraadó a MOME-n. Pedagógiai tevékenységét és kutatásait, publikációit (a Balkon, Élet és Irodalom, Országút, Új Művészet felületein) nehéz lenne mind felsorolni, akit érdekel, keresse fel bátran letisztult felületű, igényes weboldalát. Ezen nyomon követhetjük akrillal, akvarellel, szénnel, tussal készült alkotásait is 1970-től 2023-ig.
Sinkó most a K Galériában állít ki Rajzok, karcok, nyomatok címmel. A tárlatot megnyitó művészettörténész, Szabó Noémi szerint, ha szakzsargonnal kellene körülírni a műveket, úgy azok expresszívek vagy lírai absztraktok, esetleg gesztus alakúak, a bizonytalanság abból fakad, hogy „egyik stiláris fogalom sem írja körül művészetének alaptéziseit”. Szabó Noémi szerint Sinkó István „mély kérdéseket boncolgató, egzisztenciális problémákat feszegető, olykor metafizikus és sejtelmes hangulatot láttató alkotó”. Olyan összetett életű képzőművész, aki sok mindennel foglalkozik, ily módon pedig mély rálátása van a világra. Ha nem ecsetet vagy ceruzát ragad, tudását adja át növendékeinek, művészeti kritikát fogalmaz meg. Hogy miben áll munkássága, arra ő maga a következő választ adja: „Nem vagyok figuratív, de nonfiguratív se. Expresszív impresszionistának jellemzett egy méltatóm. Talán igaza van” – olvashatjuk a Pepper Art Projects nonprofit szervezet oldalán, amelynek kuratóriumi tagja.
A galéria emeleti terében kifüggesztett munkák között litográfiákat (Fehér láng 2023, Köztes tér 2023), hidegtűvel karcoltakat (Angyal 2023, Robbanás 2023), vegyes technikájúakat, szénnel és akvarellel készülteket (Lebegő lélek 2023, Micsoda tél 2024, Omlás 2024) egyaránt láthatunk. Mégsem ez utóbbiakra helyeződik a hangsúly, hanem – miként a kiállítás címe mutatja – a rajzokra, karcokra, nyomatokra. Sinkó több mint egy évtizede nem állított ki grafikai munkákat, holott a litográfiával, hidegtűvel, szénnel való eljárásokat mindig is kedvelte. Így végre megérett az idő, hogy most grafikáit is előtérbe helyezze.
Sűrűek a Rajzok, karcok, nyomatok kompozíciói. A gesztusokkal, töredezett, geometrikus struktúrákkal átszőtt képeken figurák, körök, pöttyök, sokszor be nem azonosítható elemek kavarognak szüntelen. Sinkó régebbi alkotásainak motívumai, az ajtók is visszatérnek (Ajtók, kapuk 2023), de pörgő-forgó tüskés kerék (Világkerék 2023), bányalejárat (Talán bánya 2023) fák törzse (Erdő 2024) is megjelenik. A sötét tónusú képek kivétel nélkül sejtelmesek. Sinkó szürreális álmaiba enged betekintést, s a vízióban megjelenő elemeket különbözőképpen értelmezhetjük. Az ablak és ajtó dimenziókapuként funkcionálhat e világi és túlvilági lét között, a fekvő helyzetű, lebegő alakok talán azt mutatják, hogy a halál után is lehet élet valahol, másutt. A Sinkó képén látható angyal is természetfeletti, szellemi lény. Láthatatlan, ám most mégis észlelhető.
Műveinek témáit az alkotó a múltjából, annak tárgyaiból meríti. Ezek az eszközök „hol hangszerek, hol lépcsők, hol zubogó vizek… Néha egy-egy alak, egy-egy kép, egy ablaknál álló nő képe (anyám, feleségeim, barátnőim) bukkannak fel a festményeken, grafikákon” – írja képeiről. Ez a világ nemcsak álomszerű, hanem valóban az. Személyes, hiszen az élet nagy kérdéseit saját benső körében boncolgatja. Sinkó István munkásságáról részletes pályarajz most készül, hiszen komplex életműve van annyira izgalmas, hogy átfogó képet kapjunk róla.
Sinkó István Rajzok, karcok, nyomatok című tárlata április 12-ig látható a K Galériában (1053 Budapest Magyar utca 44.).
