Kányádi Sándor 1977-ben írt Szóváltás című versének sorai Részegh Botond festészetének és grafikai munkásságának szinte az egészét jellemzik. Művein ugyanis egymással különböző viszonyban lévő, kapcsolódást kereső figurák láthatók. ú
Ez a kötődés kulcsfontosságú műveiben, az együttlét a magány meghaladását segíti, de a kettősség, ami munkáin hol a két alak-kontúr kapcsolatában, hol a képmező felosztásában érhető tetten, mélyégesen bonyolult: ennek leírását kíséreli meg nemcsak a pszichológia, de a bölcselet és az irodalom is – olvasható a tárlatról.
Nemcsak emiatt lett a kiállítás címe a Kányádi-verssor: egyrészt a festő a verssel egyidőben született, másfelől a költővel személyes barátságot ápolt, poétikája hatott munkásságára és annak fejlődésére.
A csíkszeredai születésű Részegh Botond a bukaresti Képzőművészeti Egyetemen diplomázott. Életútjának néhány fontosabb mozzanata: 2011 óta művészeti vezetője a csíkszeredai Új Kriterion Galériának. 2022-ben kurátora volt BarabásiLab (Barabási-Albert László) Rejtett mintázatok (Hidden Patterns) című kiállításának, melyet a Csíki Székely Múzeumban láthatott a közönség. Alkotásai olyan rangos intézményekben szerepeltek, mint a szegedi Reök-palota, a New York-i YI Gallery, valamint a bostoni 360 Gallery. Számtalan elismert íróval és költővel dolgozott már együtt: Kányádi Sándorral, Dragomán Györggyel és Markó Bélával, akikkel közös művészeti albumokat, illusztrált kiadványokat jelentettek meg. Sok helyütt a kortárs magyar-román képzőművészet egyik legeredetibb alkotóművészeként hivatkoznak rá, aki nemzetközi elismertségre is szert tett.
Hogy milyenek is a Hátamra vettelek… hátadra vettél egymásba kapaszkodó, árnyképszerű alakjai? Eredetiek és különlegesek. Vékonyan kontúrozott, idomtalan foltalakjuk miatt távol állnak a görög szépségideáltól, mégis felismerhetően emberiek. A figurákat kitöltő és körülvevő, többnyire egy szín (piros és vörös, lila, rózsaszín) a képmező felosztásának eszköze. A kompozíció harmóniája elsősorban nem a színvilágból fakad, hanem a figurák között lévő, összetartó erőből, amelyet a vonalak hangsúlyoznak.
Kapcsolódásaik, egyfajta belső kohézió tartja egybe Részegh Botond kompozíciót. Az akrillal, szénnel, tussal készült minimalista képek drámaiak, a vonalak, a gesztusok meghatározó szerepet játszanak rajtuk, akárcsak az árnyalatokkal felosztott, jelzésszerű tér. Az expresszív vonalak, foltszerű gesztusok hamar rabul ejtenek.
Mi jellemzi még Részegh Botond alakjait? Összefonódásuk ellenére állandó mozgásban vannak egy időtlen, imaginárius térben. Vonalvezetésük a művészettörténet hajnalára, a primitív barlangrajzok tömör kifejezőerejére emlékezteti a látogatót, ám csupán a megfogalmazás módjában. A képek mögöttes tartalma ugyanis mélyen pszichológiai, filozófiai, a lét értelméről szól. A kapcsolatok kettősségének kérdését járja körül az alkotó. És hogy mélyen foglalkoztatja, az a grafikákon látszik leginkább, amelyek mintegy a festmények vázlatainak, lehetséges változatainak tűnnek, miközben önálló grafikai értékkel bírnak. A tussal készült rajzokon gyakran magányos figura tömbje tűnik fel különböző kompozíciókban, sűrű vonalakkal megrajzolt pozitúrában, hol ülve, hol lebegve, „helyét keresve”.
A Petrányi Zsolt kurátor és Nagy Nikolett Colette kurátorasszisztens által megvalósított Hátamra vettelek… hátadra vettél arra keresi a választ, hogy mi végre is vagyunk. Az erős kontúrú, markáns színfelületű kompozíciók olyan „bolyongó” emberlakokat ábrázolnak, akik nem tudnak létezni egy másik nélkül. akire mindig támaszkodhatnak, akiben feltétel nélkül megbízhatnak. A kiállítás sebezhetőségünk felismerésére késztet, hiszen gondoljuk bármilyennek is magunkat, törékenyek vagyunk, „fogaskerekei egy nagy gépezetnek”.
Képek az Apollo Gallery jóvoltából és engedélyével.
A Hátamra vettelek… hátadra vettél című kiállítás január 30-ig látható az Apollo Gallery-ben (1085 Budapest Corvin Palota, Blaha Lujza tér 1. – Stáhly utca).
