Bráda Tibor: Carmina Burana
A vár történelmet hordozó falai között, a Tenkes kapitánya nyomdokait kutatva a látogatók komoly vizuális élménnyel találkoznak. Ráadásul túllépett a kiállítássorozat a határokon, mert küldetését teljesítve megtekinthető volt a kollekció Bécsben, a Kulturális, Tudományos Tájékoztatási Központban, a párizsi Magyar Intézetben, a Lendvai Múzeum Várgalériájában, Prágában a Magyar Kulturális Intézetben, sőt Moszkvában és Rómában is láthatta a közönség az egykoron itt bemutatott kompozíciókat. Volt tárlat Budapesten, megszemlélhették a nézők a műveket Hatvanban, Szekszárdon és Egerben is. Ezek ismeretében, elmondhatjuk, hogy megkerülhetetlen a magyar képzőművészeti életben ez a seregszemle.
Rigó István: Szüreti emlékoszlop
Sosem volt direkt tematika a szalonok történetében, pedig magától értetődő, hogy a szőlőtőke és a belőle származó szakrális ital ezen a tájon régi korok óta honos. A tartalom inspirációja mellett az egyéni értelmezés továbbra is szabad teret kapott a művészi elgondolásoknál. Nézzük a beszédes címeket: Tiszteletem MS Mester, Mária és Erzsébet találkozása a szekszárdi kadarkával, Couvé, Szőlőskertek, A villányi Medoc Noir emlékére, A szőlőművelő emlékére, Pincesor, Bacchus, Csendélet vörösborral, Ördögszántás Villányban a Szársomlyó hegyen, Szőlőmunkás keresztje, Óda a szüretnek, A pincekulcs párnája, Borgeometria, Delírium tremens, A Bor oltára, „Én vagyok az igazi szőlőtőke”… Találunk e kiállításon ugyanis táblaképet, grafikát, plasztikát, textilt és a digitalizáció lehetőségeivel élő alkotásokat egyaránt. Nem lehet elfeledkezni a posztmodern és más kifejezési formákról, mert azok is helyet kérnek ebben a „vizuális boros pincében”. A kortárs művészet gondolkodásra késztet, álláfoglalást kíván az alkotótól és a befogadótól is.
Kovács Ferenc: Szőlőmunkás keresztje
Most is a baranyai és fővárosi képzőművészek adják a derékhadat. A kiállítók érzékelhetően meg akarják érteni mi tartozik össze és mi nem, milyen formák, színek, funkciók és tartalmak illenek vagy nem illenek a meghirdetett szőlő és bor tematika körébe. Kovács Ferenc kurátori tevékenysége és Baky Péter tárlatrendezése segíti a befogadókat a viszonylatok megértésében. Több megfigyelési szempont és ábrázolandó tárgy vagy ez a szélesre nyitott tematika adott muníciót a jelenlegi tárlat alkotóinak. A művészi törekvéseket a szőlő és a bor gondolata pozitívan érintette. Hiába vagyunk a modern technológia korában, s a digitális rendszerek hiába próbálnak ember módjára viselkedni. A mesterséges intelligencia világa sohasem fogja az ember alkotta világ melegségét és főleg lelkiségét megközelíteni. Éppen a művészetek példázzák, hogy ember és természet szimbiózisa ősi erő és legyőzhetetlen. Borbély Ferenc Gusztáv, Göntér Endre, D.Szabó Margit, Fodor Lengyel Zoltán, Seregi József és a másvilágról minket figyelő Bráda Tibor képei, valamint Demcsák Dóra, Mosonyi Tamás, és Sándor Miklós művei mintha ezt a misztériumot kívánták láttatni. Személyes legendáriumokban vallanak művészi elgondolásaikról.
Ki gondolta volna, hogy a szőlő és bor az újgeometrikus szemléletű alkotókat is inspirálja. Amiként a kortárs kiállításokon, a sík és a tér igézetében komponált munkák most is helyet kaptak. A vonalhálók, a mértani alakzatok távol esnek a látott valóságtól, mégis művészi élmény nyújtanak a befogadónak. Latolgatások, arányrendszerek keresését kísérhetjük nyomon Aknay János, H. Barakonyi Klára, Koppány Attila, Jarmeczky István, Jegenyés Jusztina, Kéri Mihály, Herzceg László kompozícióin. Más munkákon viszont sokszor jelen van a figura bizonyos összefüggésbe helyezve. Töprengésre készteti az elemzőt, az elvont gondolatok síkjára vezeti a nézőt Varga- Amár László és Zvolszky Zita szellemi izgalmat kiváltó alkotása. A képzőművészet szentélyében nélkülözhetetlenek az ilyen színvonalas és autentikus művek.
Arctalan arcok, a külső és belső világ rejtett halmazának érzelmi tényfeltárása szolgál és landol megnevezhetetlen terrénumokba Colin Foster, Király Ferenc, Lencsés Ida, Major Judit, Móker Zsuzsanna, Szórádi Zsigmond képein, valamint Buda István, Nádor Edina, Rigó István, Trischler Ferenc, Vanyúr István plasztikáin. Mintha a lélegzetvétel közötti pillanatot akarnák megfogalmazni az alkotók, olyannyira lírai a felületképzés.
Mosonyi Tamás: Esszencia
Költői ihletettséggel, a lélek belső rezdüléseire koncentrál és a motívumok gazdagságát vonultatja fel alkotásain Deák Zsuzsa, Kovács Ferenc, Nagy Előd, Németh Pál, Ridovics Péter, Sárkics Eszter, Vízi Julianna, Zöld Anikó, valamint Szabó Gábor. Nyitott kompozíciók ezek az opuszok, amelyek gondolatfolyamot indítanak el a nézőben. Esetükben a kéz és a szellem finoman összecsiszolódik, hogy mű születhessék. Baky Péter, Deák Ilona, Horgas Karina, Molnár Tamás, Tóth Pitya István, valamint Véssey Gábor táblaképein a szürreális, groteszk elemek variálódnak, a közismert motívumok pedig a személyes élmények vonzásában komponálódnak az alkotó kreatív kedve szerint. Láthatjuk, hogy múltba révedés, valamint a jelenkor eseményeinek lesajnálása zajlik, teljes joggal.
Élni akarás, az ember és a természet közötti viszony megértésének vágya gesztusokban, de szigorúan szerkesztett spontaneitásban fejeződik ki Csizy László, Dréher János, Kovács Péter Balázs, Pistyur Imre, Puha Ferenc, Révész Ákos munkáin. Alighanem személyes érintettség révén kötődnek a világhoz ezek a kompozíciók. Lényegi kérdés a műalkotásnál, hogy milyen kontextusban fogalmazódik meg egy motívum vagy figura. A színek és formák egymásra hatása olyan, mintha rétegeket akarnának feltárni vagy elkülöníteni az alkotók, mint Pincehelyi Sándor és Szatyor Győző alkotásain mindez megtapasztalható.
Pinczehelyi Sándor: Utcakő szőlővel
Alternatív világ bontakozik ki Baumgartner Dubravko, Csavlek András, Bükösdi Kálmán, Kádár János Miklós, Németh Sára, Szabó Zsófia, Székács Zoltán és Váradi Anna alkotásaiból. Nincs mérlegelés, de van meditáció és élményfeldolgozás ezeken a munkákon. Sok stílus ötvözése beszédesen vall az alkotóról. A szavak közötti csend és a meditatív tűnődés kegyelmi pillanatainak vagyunk szemtanúi műveiket szemlélve. Pincehelyi Nóra műve azt szimbolizálja, hogy az ilyen tartalmú van az installációnak is helye lehet ezen a tárlaton.
A kiállított alkotások keresték a szőlő és a bor tematika megvalósításának módozatait. A képzőművészetnek azon a területén jártunk, ahol egyszerre van jelen festmény, plasztika, grafika és kaptak lehetőséget az új kifejezésmódok. Talán éppen ez a nyitottság a Siklósi Szalon elismertségének és népszerűségének ékes bizonyítéka.
Cs. Tóth János
