Szegedi Csaba Munkácsy Mihály-díjas képzőművész koloristának vallja magát, elsődleges számára a különféle tónusok, kontrasztok és komplementerek harmonikus egymásmellettisége, amit átlényegített tájképeivel absztraháltan képes kifejezni. Impresszionisztikus festményein a látvány mögötti formavilágot mesteri módon alkotja meg.
Vizuális érzékelésünk elsődleges eleme a szín, amely fény nélkül nem létezhet. Paradox módon a színek csupán különböző fiziológiai érzetekként jelennek meg a szemünkben, s az eltérő hullámhosszú fénytörések és bonyolult folyamatok hatására képződnek meg az agyunkban. Szegedi festményeinek kiindulópontjai a színek: gazdag és árnyalt skálájuk harmóniája a hideg és meleg tónusok megfelelő kiválasztásán és formába rendezésén múlik. Vásznait nézve érzékeljük, hogy a színek egymáshoz való viszonyát, hatását, a különféle színtanokat és színelméleteket kiválóan ismeri, mégis képeit ösztönösen, intuitív módon hozza létre, veleszületett színérzéke segítségével.
A színeket a festészet legautentikusabb eszközének tekinti, hogy velük legbelsőbb érzéseit, vágyait fejezze ki. Életművében a festészet mellett rendkívül fontos szerep jut a zenének, alkotás közben mindig muzsikát hallgat, benne ugyanúgy képes megtalálni a harmóniát, mint a képzőművészetben. A zene ritmusának kiegyensúlyozottsága, komponáltsága és megfelelő ellenpontozottsága számára hasonlóvá válik a festészetben tapasztalt élményeihez.
A kiállítás címe akár egy Szerb Antal-regénycím is lehetne. A földi és égi jelenségek kettősségét egyszerre rejtő Ciprus és Hold Szegedi mikro- és makrokörnyezetére utal, melyeket átértelmezve festményein ábrázol. Mikrokörnyezetét, a Velencei-tó melletti Bence-hegy tetején lévő műteremotthonát saját maga telepítette mediterrán növények veszik körül. Az örök panorámára rátekintő ház környezetében ciprus- és cédrusfák, pineák és más mediterrán növények élnek, amelyek felett esténként rendre feltűnik a Földünkről mindenhonnan látható égi kísérőnk, a Hold, képviselve vele a változást és az állandóságot, kitágítva földi világunk és apró emberi léptékünk horizontját. Az örökké formálódó, mindig más arcát mutató, folyton elfogyó és újra megtelő Hold a nőiesség, a misztikum szimbóluma, míg a szálfaegyenes Ciprusfa lehet akár a férfias erő jelképe is, hogy azok egymást kiegészítve a teljességet képviselve harmonikus egységet alkossanak.
A Ciprus és Hold sorozat festményei Szegedi legfrissebb alkotásai, 2024 végén és már idén, 2025-ben készítette. Az emeleti teremben kaptak helyet, bízva benne, hogy a téli korai sötét ellenére a teret beragyogják a Hold sugarai. A munkák különlegessége az élénk színek ritmikája mellett a létrehozás módjában és frissességében rejlik, ami Szegedi művészetét, életművét jellemzi. A kisebb és nagyobb méretű, hagyományos formátumú, négyszögletes és ritkábban látható tondó formájú művek megalkotásához a mesterséges intelligenciát is segítségül hívta.
Mindez mutatja örök kísérletezőkedvét és a művészetében való folyamatos megújulási szándékát. Az AI, vagyis az Artificial Intelligence csupán ötleteket adott Szegedinek az NI-nek, azaz a Natural Intelligence-nek, a művésznek, hogy felülbírálja az egyelőre sokszor suta AI-t, hiszen Szegedi biztos szakmai alapjai és látásmódja jóval túlmutat az algoritmusok keltette szín- és formai hatásokon.
Az Etyeki Műhely nagyobb termében látható munkák is a tájból és a közvetlen látványból építkeznek. A valóság összetevői, a hegyek, a fák, az épületek, a fodrozódó tavak, folyók vagy éppen a tengerek felszínének látványa a vásznakon festői elemekké alakulnak át, hogy belőlük lüktető, vibráló vagy éppen nyugodtabb vizuális élmény szülessen. A szublimálódó, redukálódó, természetben fellelhető formavilág tehát színes struktúrákként élnek tovább a festményeken.
A téli időjáráshoz igazodó hidegebb tónusú vagy vizes világot láttató képek jól megférnek a tompább, lágyabb, melegebb, barnás árnyalatokkal, mellettük pedig szinte kiabálnak a harsány, vivid, nyári koloritok, hogy velük a ciklikusan változó természet körforgását és annak teljesességet fejezze ki. Az élénk színek, a tükröződő vízfelületek reflexiójának egyvelege sajátos életérzést is sugall, amely a mediterrán világ velejárója, és talán egyfajta örök elvágyódásként tűnik fel Szegedi művészetében. A vásznakon a színek egységét az ideális formarendszer teszi teljessé, amely a megfelelő arányok használatán alapszik. A természetben felfedezhető tökéletesség köszön vissza a festményeken, amely a vágyott és ideális világ képét tükrözi vissza.
Szegedi Csaba szín- és formavilága olyan impressziókat ébreszt mindnyájunkban, amelyekben az absztrahálódó látvány mögött mindig ott áll a világegyetemben gyönyörködő ember, aki elmélkedik a látottakon, kutatja törvényszerűségeit és bonyolult rendszerét, hogy még jobban megismerje és felhasználja újabb alkotásaiban.
Szegedi Csaba Ciprus és Hold című kiállítása február 28-ig látogatható az c (2091 Etyek, Magyar utca 61.).
