Ritmizáló formák

A Képtár termeiben kiállított festmények vidám, élettel teli színei, játékos formái az örökifjú művész derűs egyéniségét tükrözik. A kiállítás kurátora, Mazányi Judit szerint „Jávor Piroska tudatosan vállalja az alkotásban jelen lévő játékosságot. Nem véletlen, hogy Sütő András következő idézete függ műterme falán: »Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává, boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát.« Mindezzel természetesen nem az alkotás kihívásait kívánja megkerülni, hiszen a festmények töprengések, fontolgatások nyomairól árulkodnak. Arra törekszik, hogy a munka közben átélt pozitív élményt megossza képei szemlélőivel. Természetesen ezt nemcsak a játékosan búujkáló betűformákkal, intenzív erős kontrasztokkal, furcsa ritmusokkal kívánja elérni, hanem megfesti a játékokat vagy a matematikai feladványokat is.”

Jávor Piroska a Képzőművészeti Főiskola befejezése után költözik férjével, Asszonyi Tamással a szentendrei Új Művésztelepre. Kezdetben a tűzzománc dekorativitása vonzza, de gobelin-készítéssel is kísérletezik, végül mégis a festészetet választja kifejezőeszközül. A szentendrei művészet több évtizedes történetében markáns törekvések egyikeként jelenik meg a geometrizáló nonfigurativitás és a konstruktív képépítés. Jávor Piroska ennek a vonulatnak egy általa kidolgozott változatát teremti meg. Kezdetben akvarelljei hívják elő a különös lebegő formációkat, amelyek időnként tárgyias utalásokat is hordoznak. Majd az olajképeken a geometrikus alakzatokat szabálytalan motívumokkal varázsolja személyessé, miközben a háttér kézjegyet eltüntető precizitása intellektuálissá teszi a személyességet. Az elmúlt mintegy húsz évben a formavilág kristályosabbá válik, és megnő a szabályos geometriai elemek és matematikai összefüggések játékossága. A betűk és számok egyszerre lesznek jelentéssel teli alakzatok és ritmizáló formák. A színek pedig szinte vizuális dallamok taktusaiként értelmezhetők.