Balatonboglári csend, 2021
A kiállítás mottójának, egyúttal a Köztes csend címnek magyarázatát Király György festőművész a következő sorokkal adta meg: „Egy köztes rés. A csendélet tárgyai között látható a tér. A tárgyak közelítenek, távolodnak vagy érintkeznek. De a képen egybe is olvadhatnak, így eggyé válnak, elérik egymást. Ezt figyelve létrejön egy kép. Az egység, amit észlelünk, bennünk létezik. Ez festék, enyv és lenvászon, és megjelenik az anyag csendje.” A Szolnokon született művész 2009 óta a Szolnoki Művésztelep alkotója.
Búcsú-csend, 2021
Ugyan művészetének legtöbbet publikált és egyik központi tematikai műfaja a csendélet, ezen belül a csend jelenségének vizuális interpretálása, de alkotótevékenységében más tematikák, így a portré, a városrészlet-ábrázolások, enteriőrök, valamint a természeti táj, azon belül a fák ábrázolása is fontos szerepet tölt be. Munkásságában nemcsak a festészet, hanem a grafikai technikák is esszenciális szerepet játszanak.
Drámai csend, 2019
Király György a Különös csendek sorozatát 2015 óta készíti, melynek elemeire évekig a kék szín dominanciája és a látványhoz kapcsolódó, hol konkrét, hol légiesebb, szinte csak valamit sejtető, az absztrakció határát súroló megjelenítés volt jellemző, mígnem – ezt a képciklust koherensen továbbépítve – 2020 körül új színek jelentek meg a festő palettáján, melyek az utóbbi két-három évben egyre gazdagodó tendenciát mutatnak. A pompeji vöröses barnákat a fehér végsőkig menő redukciója és a fekete drámaisága követte, majd az utóbbi időben egyre inkább szerepet kapnak a tüzes, izzó vörösek és a rózsaszínbe és a lilába hajló színtartományok.
Freskó-csend, 2021
Összességében e sokszínű palettán nem tiszta színeket, hanem finom eleganciával kevert, olykor tónusközeli állapotokat, máskor bámulatosan gazdag színes szürkéket fedezhetünk fel. Ebből a kiszínesedett szériából ugyan egy-egy elem szerepelt már a művész tavalyi egyéni kiállításain, de ezeknek a műveknek esszenciája, a változás mértéke a Csongrád Galéria kiállításán kulminálódik. Újdonság a tárlat abból az aspektusból is, hogy az eddig jellemzően fekvő téglalap formátumú alkotások között itt most számos négyzet formátumot láthatunk – ugyanis újabban előszeretettel és sikerrel mutatja be csendéleteit Király változatos méretű, de alapvetően négyzet formájú alkotásain is. Érdekessége ezeknek a műveknek, ha megnézzük a horizontokat, azok hangsúlyozását és különböző magasságait, nemcsak a téglalap formátumúak mutatják a tájszemléletű gondolkodást, hanem a négyzet alakú képmezők is ezt a horizontális művészi attitűdöt hordozzák.
Gogol utca csendje, 2023
Maga a téma és az ihletettség az esteledés folyamatában, a fény elmúlásának lassú csökkenésével fejti ki leginkább hatását, amikor megnyílik a festő számára az absztrakció lehetősége a látott világban, ahogy az apró tárgyakat követve nem azokat festi, rajzolja és karcolja, hanem magát a pillanatot, annak is illékonyságát. Művei tisztán a vizualitást szolgálják, ábrázolt tárgyai önmagukban nem közvetítenek történeteket, nem általuk beszél a kép, hanem az anyag és a kifejezésmód révén. Ugyanakkor Király Györgynek még a legredukáltabb képe is a látvány élményszerűségéből inspirálódik, s az a személyesség járja át a látszólag élettelen témát, amely az alkotót egyaránt köti a mindennapokhoz és a transzcendenciához. De az alkotó egyes nagy mesterek életművéhez és szellemiségéhez is szervesen kapcsolódik.
Non-fa-niente, 2023
A látvány megragadásának, s annak absztrahálási módjában fellelhetők Giorgio Morandi alapmotívumainak nyomai, ugyanakkor a differenciák is világosan érzékelhetők: míg Morandi csendéletfestészetében a formát redukálta, Király a hatást, az élményt absztrahálja. Alapfelfogásában és absztrakciójában így inkább Mark Rothko, Agnes Martin, Alexandre Hollan és Krajcsovics Éva hatása képeződik le és ölt új vizuális nyelvet a szolnoki alkotó festészetében. Címadásaiban megjelennek egyrészt az említett művészettörténeti és kortársi referenciák, másrészt a személyes és olvasmányélmények, a helyek és találkozások hatása, az emlékek, az idő lenyomatai.
Pompeji fal csendje, 2020
Míg Király György alkotásai szerves kapcsolatban állnak a múló idő pillanatnyiságával és illékonyságával, nekünk, szemlélőknek nem tanácsos töredékidőt tölteni azon művek társaságában, melyek előtt állva, kellő időt hagyva a befogadásnak, a szemünk előtt sejlenek fel a finomabbnál finomabb felületek, és szemtanúivá válhatunk annak az időn kívüli jelenségnek, ahogyan a lazúros felületek egyes rétegei mozgásba helyezik, zizegő felületekké alakítják a látszólag statikus csendéleti tárgyakat és jelzésszerű környezetüket.
Rothko csendje, 2023
Így keletkezik egy újabb köztes csend, mely nemcsak az ábrázolt csendéleti tárgyak, jellemzően forgástestek egymáshoz képest betöltött pozíciójára, a képmezőn belüli viszonyrendszerre, azok távolságára és közelségre utal, hanem arra a köztességre, mely a műalkotás nézője és a mű között helyezkedik el. Azon a szinten, ahol a távolságot nem méterekben és centiméterekben, hanem a mű megszólító és megtartó erejében mérik.
