Szőnyei György Négyzetek 2023 Műcsarnok Enteriőr
Fotók: Nyirkos Zsófia
 
 

Nem is gondolnánk, hogy a digitális képfeldolgozásban közismert pixel (képpont) már az informatika előtt is létezett. Első alkalmazója, egyben kiötlője Kazimir Malevics, a szuprematizmus atyja volt. A posztimpresszionista, expresszionista, kubista és futurista irányzatokat végigpróbáló Malevics a kubizmust továbbgondolva jutott el a tiszta színekig és a tisztán geometriai formákig, lendületet adva ezzel a művészet fejlődésének. A festői törekvését szuprematizmus névvel illető Malevics jelentősége vitathatatlan.

 Szőnyei műcsarnokbeli tárlata szempontjából Malevics 1915-ben készített Fekete négyzetek című képe különösen lényeges. Az absztrakt képpel egyben az első pixelt is megalkotta. Erre Fazakas Réka, a tárlat kurátora világít rá, aki szerint ez a „merésznek tűnő kijelentés jóval túlmutat a szuprematizmus jelentőségén, és jelzi annak jövőre gyakorolt hatásmechanizmusait”.
 Szőnyei György kiállításának alapját kétféle négyzet adja: „Az egyik a hagyományos, klasszikus négyzet, amit a négyzetrácsos füzetben is láthatunk vagy használtunk iskolás korunkban. A másik a csúcsára állított” – hangzott el a kurátortól egy online beszélgetésben. A klasszikus mértani test a Malevics-félére, míg a csúcsára állított a geometrikus absztrakt a Piet Mondrian által festettre vezethető vissza. A magát szintén „geometrikus beállítottságú alkotónak” valló Szőnyei munkásságát az említett négyzetek és a számítógépes pixel határozza meg.
 A Kirakatrendező és Dekoratőr Szakiskolában, majd az Iparművészeti Főiskolán tanult alkotó ugyanakkor jóval sokoldalúbb, semhogy csak négyzetekben, pixelben gondolkozzon. Tipográfiával és tanítással is foglalkozik. 1985-től három esztendőn át grafikát, tervezést, tipográfiát oktatott, 1988-tól egykori szakiskolának tanára. Komplexitását bizonyítja a szakrális és profán témákkal való foglalatosság, az akrillal, tussal, temperával, csőtollal és számítógéppel való bánásmód. Akár ecsethez nyúl, akár digitálisan alkot, képei finom humorúak, képregény jellegűek.
 Mostani tárlatán három termen keresztül láthatjuk ezeket az iróniától sem mentes, tussal, temperával és számítógéppel készült műveket. Az első helyiségben Mondrian csúcsára állított négyzete kap főszerepet, és itt függ nonfiguratív pixelhalmazú Sex unter Wasser (1983) című, zenére festett sorozata. Keresztszemes hímzésekre emlékeztető triptichonját Szőnyei a Deutsch Amerikanischer Freundschaft nevű német elektropunk zenekar azonos című, 1981-es dalára festette. A teljes élmény érdekében a banda száma folyamatosan ott „duruzsol” a fülünkbe. Természetesen szintén négyzetekből alkotott, figuratív munkák is feltűnnek. Például a Pipi/Mária (1983), amelynek fiatal modellje meglepően élethű, pixelesen fotórealista. De Szőnyei új életet lehelt Koszta József Három királyok című olajképébe is, pusztán fekete-fehér négyzetrácsok felhasználásával, hűen követve az eredetit.
 A második szekció a klasszikus négyzetre épül. Egy már-már klasszikusssá vált geg, a geometrikus dekorral szőtt konyhai törlő is itt látható, amely Mondrian Broadway Boogie-Woogie-jának (1942–1943) alteregója. Nonfiguratív és figuratív képek váltják egymást, miközben megjelenik a betű. A betűtervező Szőnyei tipográfusi készségét bizonyítja, ahogyan színes karaktereit beépíti grafikái kompozíciójába.

 Már valódi pixelű, számítógéppel kreált művek kaptak helyet a harmadik teremben. A korai számítógépes játékok képi világát idézi a Gorilla (2015) és a Basquiat (2016). A zenészlegendákat (Jimi Hendrix, Bob Dylan) megörökítő plakátszerű képek élénk színeikkel, egyedi betűikkel még inkább figyelemfelkeltők. Szőnyei György négyzeteivel mintegy megreformálja a pixelről alkotott képünket: nem arra gondolunk, hogy pixeles a monitor, hanem a belőlük összeállt valódi képekre, amelyek a modern művészet egyik lehetséges útját jelölik ki.

 

Szőnyei György Négyzetek című kiállítása november 19-ig látható a Műcsarnokban (1146 Budapest, Dózsa György út 37.).