– A Szépművészeti Múzeumban megrendezett Menny és pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa című kiállítás előtt megtekinthető lett egy rész készülő rövidfilmjükből, amely Bosch egyik festményét eleveníti meg. A kiállításra készítették ezt a filmet?
– Nem, a szándékaink véletlenül találkoztak a Szépművészeti Múzeum törekvéseivel. Úgy alakult, hogy amíg mi, évek óta tervezve, Bosch leghíresebb festményét, a Gyönyörök kertjét meg kívántuk mozdítani, addig a Szépművészeti Múzeum az elmúlt évtizedek legjelentősebb Bosch-kiállítását szervezte meg. Régi álmom volt, hogy Az utolsó vacsora után Leonardo da Vinci németalföldi kortársa, Hieronymus Bosch egyik festményét életre keltsem. Amikor megtudtam, hogy Bosch-kiállítás lesz Budapesten, a készülő terveimmel megkerestem a múzeum főigazgatóját, Baán Lászlót, aki örömmel biztosított helyet a film pár perces bemutatására. Mindez nagy lehetőség számunkra, hogy szélesebb körhöz eljussunk, hogy megismerjük a közönség véleményét. Ugyanis ezzel is szeretnénk támogatókat megnyerni a teljes film elkészítéséhez.
– Mi lehet a Gyönyörök kertjének a titka, amivel sok millió embert megbabonáz?
– A kép egy triptichon, azaz egy szárnyasoltár, amelynek a két szárnyát be lehet csukni. Becsukott állapotban a világ, a Föld teremtését mutatja. A múzeumban azonban mindig nyitva látható ez a monumentális festmény, amelynek balszárnyán a Paradicsom, középen a Gyönyörök kertje, jobb oldalt pedig a Pokol látható. Bárhová is tekintünk a képen, minden részletével órákat lehet eltölteni. Bosch szimbolikája fogva tartja az embereket, nem csak a művészettörténészeket. A festmény rabul ejti a szemet, gondolkodásra készteti az agyat. Évszázadok óta próbálják értelmezni Bosch izgalmas és részletgazdag remekművét. A festmény hosszú évtizedek óta nagy hatással van rám is, ezért is gondoltam arra, hogy ezt a csodálatos alkotást érdemes lenne bemutatni az animáció eszközeivel is. Ez egy súlyos mű, ami annak ellenére, hogy egyetemes üzeneteivel a ma emberéhez is szól, mégis további magyarázatra szorul.
– A festmény bemutatásáról szólna ezek szerint a film?
– Nem. Az első terveink után hamar kiderült, hogy a közönség is többet vár annál, minthogy egy megmozduló képhez egy narrátor elmondja a festmény keletkezési történetét és a jelképek üzenetét. Ezt a feladatot egyébként is az idegenvezetőknek kell meghagyni, mi valami egészen mást szeretnénk létrehozni. Valami olyat, ami ezt a tömény alkotást képes kicsit fellazítani, jobban érthetővé tenni. Az animáció jó lehetőséget nyújt arra, hogy bizonyos kérdéseket a maga nyelvén megválaszoljon, mi pedig arra törekszünk, hogy egy 6-8 perces kisfilmben ez megtörténhessen.
– Mennyire lesz azonos az animációs film és a festmény?
– A film és a kép nem azonos műfaj, ebben más lesz a kettő. Ugyanakkor azt szeretném, hogy mindent megmutassunk abból a sokszínű és fantáziadús világból, amelyet Bosch megalkotott. Ebből adódik az, hogy minden egyes részlet az lesz, ami az eredeti alkotáson. Azonban egy-egy beszédes, a jelenünkre jellemző kellék meg-megjelenne, mivel fontosnak érzem, hogy a 21. század embere is magára ismerjen.
– Mire gondoljunk?
– Arra, hogy Bosch tükröt tartott saját jelene, kortársai elé. Tette ezt humorral, gúnnyal, a groteszkség minden eszközével. Nekünk is hasonlóképpen kell tehát tennünk. Például a kép egyik központi részén meztelen alakok vannak, akik egy adott pillanatban szelfit készítenek magukról. Egy-egy ilyen gesztussal, mozdulattal, jelenettel szeretnénk utalni a saját életünkre is. Kicsit kikarikírozni azokat a kétes létérzeteket, amelyek nem biztos, hogy előre viszik korunk emberét. Szeretnék a kamerával térben a festménybe hatolni, ezzel is izgalmasabbá téve az élményt.
A festmény ötszáz éve készült, mégis aktuális. Bosch sejtelmes fénycsíkokat festett a pokol lángoló egére. Mi ezt pásztázó – repülőket kereső – fénycsóvákkal és ejtőernyősökkel egészítettük ki. Ilyen és ehhez hasonló részleteket igyekszünk a filmbe csempészni. Amikor ezt megtettük, még nem volt háború, most viszont szomorú aktualitása és többletjelentése is van mindezen kiegészítéseknek.
A módosítások természetesen újabb és újabb vizuális kihívás elé állítanak bennünket, filmkészítőket, de végeredményben ettől szép ez a szakma. Hiszen adott keretek között hogyan is lehet elmesélni egy filmet? Mit is kell voltaképpen elmondani Bosch ezen alkotásával? A kisfilmben is ez okozza a fő nehézséget, mivel nem elég jól rajzolni, jól kell történetet is mesélni hozzá.
– Az utolsó vacsorához képest ennek a filmnek az elkészítése mekkora kihívás?
– Jóval nagyobb, mondhatni óriási. Ott Jézus és a tanítványok alig-alig mozdulnak meg, ráadásul abban a filmben egy képkivágáson maximum három alak jelent meg. Bosch festménye azonban hemzseg a különböző alakoktól, lényektől. A szem egy pillanatra sem tud megállni az állóképen sem, nemhogy egy rajzfilm esetében, ahol valóban pörögnek az események. Az alakok, a csoportok, a kisebb tömegjelenetek életre keltése fáradtságos munka lesz, még a számítógép használata mellett is. Ugyanakkor ez a kép kiköveteli azt, hogy karakterei, furcsa figurái életre keljenek, hiszen a szereplői nem statikusak. Mindenki csinál valamit, mindenki tart valahová. A füstök, a lángcsóvák, a patkányon lovagló alakok, az eldobott szekercék mind-mind arra várnak, hogy megmozgassuk őket és valamit elmesélhessünk velük.
Döbbenetes karakterek sokaságával többféle történetet is el lehet beszélni. Ez egy inspiráló, izgalmas és verejtékes munka.
– Mi lehet a film üzenete?
– Szeretnénk, ha az eredeti festményhez hasonlóan, többrétegű alkotást hoznánk létre. Bosch alakját és festményeit olykor túlzott misztika övezi. Közel sem annyira „érthetetlen” a Gyönyörök kertje sem, mint ahogy elsőre látszik. Bosch erkölcsi igazságokról beszélt, figyelmeztetett, választásra sarkalt. A visszájára forduló világ, a morális és teljes megsemmisülés felé menetelő emberiség állandó témája a művészetnek. Ugyanakkor legyünk őszinték: mindez, ami kihasznál, elpusztít és megveti Isten igéjét, helyette pedig a fogyasztói társadalomban, a jólét gyönyörében él, aktuális. Bosch nem ítélkezett, hanem lehetőségeket mutatott meg. Nekünk is a filmben ugyanezt kell tennünk az animáció eszközeivel.
