A Kisképzőben, a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium- és Kollégium elődintézményében érettségizett, majd az ELTE Pszichológia szakán tanult, és klinikai szakpszichológusként dolgozott, dolgozik azóta is. Néhány éve visszatért művészeti előképzettségéhez és újra ecsetet ragadott. Mi motiválta az életútváltásait?

Nem volt könnyű művésznek lenni az 1970-es évek elején, különösen nehéz volt megélni ebből. A családom lebeszélt arról, hogy művész legyek, inkább más karrier választását támogatták.  Pszichológusnak lenni is állandó tanulást, képzést jelent, család és gyermekek mellett a festészet már nem fért bele az időmbe. A festés olyan álom maradt számomra, amiről mindig tudtam, hogy valamikor vissza fogok térni hozzá.

 

Mivel a képzőművészeti gimnáziumi osztályomban sokan festőművészek lettek, Véghseő Klára osztálytársam (aki maga is festőművész) kiállítással egybekötött osztály-, illetve érettségi találkozót szervezett, amelyet kihívásnak éltem meg, hogy (újra) kipróbáljam magam. Ez az időszak a Covid-járvány idejére esett, ami időben is több lehetőséget biztosított számomra. Autodidaktaként képeztem magam, ennek részeként nagy mesterek képeit másoltam. Először csendéleteket festettem, majd portrékkal próbálkoztam. Adta magát, hogy a családtagjaimat fessem, jó érzés volt, hogy a karantén idején az ő arcmásaik vettek körül. Végül az érettségi találkozó kiállításán családtagjaimat ábrázoló képek szerepeltek a K Galéria tárlatán.

 

Pszichológiai stúdiumai alatt anatómiát is tanult; a precíz ábrázolási mód azonnal feltűnik figuratív festményein, portréin. Kiket választ képei témájául?

A figuratív képeken legtöbbször az ismerőseimet, vagy olyan embereket ábrázolok, akik valamilyen szempontból megérintenek. Nagy felfedezés volt, hogy a festés során rájöttem azokra a képi összefüggésekre, logikára, amik miatt vonzónak találtam a témát, illetve a festés folyamata alatt megismerem és azonosultam azokkal a személyekkel vagy dolgokkal, amiket le akartam festeni. Emiatt többször ábrázoltam képeimen David Hockneyt, hátha „át tudok venni” valamit a színességéből, játékosságából. A 150 éves Budapest című kiállításra olyan képeket festettem, ahol a fények és árnyékok játéka épületeken mutatkozik meg, amivel harmadik helyezett lettem a 40. vizuális hónap című pályázaton.

 

Miként hatott a lélektan alapos megismerése portréfestészetére és absztrakt munkáira, találhatunk-e összefüggést a kettő között?

Egyfajta megismerés a pszichoterápiás munka és a festés is, de a kettő különbözőképpen történik, talán egymást egészítik ki. Amikor lefestek valakit, úgy érzem, hogy jobban megismerem, azonosulok vele, magamba szívom, és érzelmileg is közelebb kerülök hozzá, ami leginkább a jobb agyféltekés tevékenységhez kötődik.  Amikor terápiát végzek, megpróbálom megérteni a másik valóságát, a problémáit, azok esetleges okait és a megoldásban igyekszem segíteni a klienseimet. Ehhez empátiára van szükség, ami érzelmeken alapszik, így az inkább kognitív, bal agyféltekés tevékenység. A festés önmagam számára is egyfajta „pszichológiai munkát”, önmegismerést jelent. Meglepően új felfedezéseket teszek magammal kapcsolatban, a témától a kompozíción át a színpreferenciáikig és az érzésekig. 

 

Absztrakcióba hajló, csendélet jellegű képeket fest újabban, amelyek kiállításokon is szerepeltek. Hogyan jutott el a figurativitástól a nonfiguratív festészetig?

Az elején nem válogattam a témák között, azt festettem, amihez kedvem volt, aztán kisebb méretű tanulmányokat készítettem, amelyek az absztrakció felé vezettek. Először kísérletezni szerettem volna a különböző technikákkal, de azután az egész olyan áramlássá vált, amelyben egymásból kezdtek alakulni a képek. Absztrakt munkáimban a transzcendentális iránti vágyam fogalmazódik meg, azokat a képeimet szeretem, amelyeknél ebből is felsejlik valami.

 

Önismereti munka is a festés, hogyan jelentkezik ez a tapasztalás a festményein, mi változott azóta Önben, hogy ismét rendszeresen fest? Képes flow-élményt nyújtani a festészet?

Nagyon sokat foglalkozom a festészettel, ami nagy kitartást és fegyelmet követel. Nagyon nagy befelé fordulást kíván tőlem, amiből néha nehéz kikeveredni. A képek keletkezésének sajátos dinamikája van. A festés kezdeti fázisa gyakran okoz bennem erőteljes flow-élményt. Nagyon megérintenek a színek, jó ezek hatása alatt lenni. Pszichológusként sokat gondolkodom azon, mivel ejti a festés rabul az embereket, hogyan válik ez elsöprő szenvedéllyé. Vannak, akik úgy vélik, hogy a festészet ideje lejárt, mégis nagyon sokan festenek a pácienseim is közül is, és nem is ügyetlenül. Talán ez is egy fajta virtuális valóság, olyan, aminek régen nagyobb szerep jutott a kultúránkban, többen tudtak osztozni benne.

 

Művészeti látásmódját erőteljesen jellemzi az erős esztétikai érzék. K kik hatottak alkotásaira a művészet történetéből Caravaggio, David Hockney és Enzo Mari mellett?

Nagyon sok festő hat rám inspirálóan, de aktuálisan azokat szoktam tanulmányozni, akiknek már sikerült olyan dolgokat megoldani, amivel éppen küszködöm. Másoltam Velázquezt, Caravaggiót, sokat nézegettem híres és nem túl ismert festők portréit, külföldiektől és magyaroktól egyaránt (Barabás Miklós, Czóbel Béla, Szinyei Merse Pál stb.), de az angol Artist of the year portré-, illetve tájképfestősorozatából is kaptam inspirációt. Utcai Dávid festőművész online művészettörténeti előadásait évek óta követem, amelyek szintén sokat jelentenek számomra. Sokszor a festők élete, személyisége vonz, amiből persze sajátos művészetük következik.

 

Csak néhányat említenék: Nicolas de Staël orosz származású francia festő tájképei, tragikus sorsa volt rám nagy hatással (őt is megfestettem.) Próbáltam az ő stílusában festőkéssel dolgozni, ami meglepően nehéznek bizonyult. Leonora Carrington (a brit-mexikói szürrealista festőnő) is nagyon foglalkoztat, aki irigylésre méltó termékenységgel festi meg intenzíven áradó, sokszor félelmetes belső képeit. Meg kell említenem még Birkás Ákost, akinek az izgalmas intellektuális tartalom mellett virtuóz technikai tudása is lenyűgöz. A jelenleg kiállított képek után, most olyan projektet tervezek, ahol reményeim szerint munkáimban mind a figurális, mind az absztrakt festészetből tanultak ötvöződni fognak.