Szinte hivalkodón szerény jelmondatát ismételgetem. „Nem tudok semmit, de mindenre kíváncsi vagyok.” Minél jobban megismertem, annál jobban éreztem, hogy megismerhetetlen. Joannes Adrianus Friedrich de Rijk néven keresztelték, gyönyörűen kalligrafált kézírásos levelei alá a Hans de Rijk nevet írta, elküldött könyvei címlapján pedig ez a név állt: Bruno Ernst. Csak később tudtam meg, ő az a bizonyos „Erich barát” is, akit kedvenc grafikusom, M. C. Escher egy 1956. október 21-én írt levelében emlegetett: … kell valamit mondanom a „barátról” is, akivel megismerkedtem. Erich barát – csak a szerzetesi nevét tudom, matematikatanár és igencsak figyelemre méltó férfiú, aki a semmiből felbukkanva írta, mennyire elbűvölték őt (és tanítványait) a képeim, és meg szeretne látogatni Baarnban. Így is tett, láthatóan tetszettek neki perspektívatréfáim, különösen az az „inverz” játék, ami a Konvex és konkáv című litográfiámon jelenik meg. A „barát” később igazi barátjává vált Mauknak (így hívták Maurits Cornelis Eschert a hozzá közel állók), és szakértőjévé az Escher nevével fémjelzett tudóskodó képzőművészetnek. Nemcsak az „escheriánus” alkotók megismerését és megismertetését tartotta dolgának, hanem azt is, hogy összeismertesse egymással őket. Valami kiállításon láthatta a munkáimat, írt is azonnal, aztán jöttek a levelek, a katalógusok Adrian P. Goddijntől, Sandro del Pretétől, Oscar Reutersvärdtól, Patrick Hughes-tól, mert nemcsak az én figyelmem hívta föl rájuk, hanem az övékét is rám.

Személyesen Rómában ismerkedtünk meg, a centenáriumi Escher-kongresszuson, ahol egy olyan munkámat mutattam be, amelyhez ő adta az inspirációt. Egy ceruzavázlatot küldött, valamikor még Escherrel együtt töprengtek rajta, de az idős művész már nem kezdhetett bele a kivitelezésbe. Bruno nem csupán a vázlatot bízta rám, hanem olyan üres papírokat is, amelyeket Escher megüresedett műtermében talált, rajzoljak rá, vagy nyomtassam ki rájuk saját dúcaimat. Ő nyitotta meg – Erich/Hans/Bruno – 2004-es hágai kiállításomat az Escher Múzeumban, ahol, immár hazai pályán újabb oldalairól ismertem meg. Kiderült, hogy Ben Engelhart néven grafológiával és kalligráfiával, Ben Elshout néven fotográfiával és filmezéssel foglalkozik, meg egy csomó mással, hat számon tartott és valószínűleg legalább ugyanannyi ismeretlen álnéven. Ő alapította a Mercator, az Archimedes, a Pythagoras és az Ars et Mathesis című folyóiratokat, nevéhez fűződik az első holland nyilvános obszervatórium létrehozása, és 2008-ban életműve elismeréseként neki ítélték az Eureka-díjat. Kering valahol a Naprendszerben, a Mars és a Jupiter pályája közötti aszteroid-övben egy róla elnevezett kisbolygó, a 3,6 kilométer átmérőjű 11245 Hansderijk. Tudomásunk szerint ez idáig lakatlan volt.

Borítókép: Orosz István és Bruno Ernst