A települést leginkább erről ismerjük, ám nem árt tudnunk művésztelepéről, amely most ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját.
Jeles alkalom a három évtized, aminek a Műcsarnok szokásához híven meg is adja a módját. Fazakas Réka kurátor és Stark István festőművész, társkurátor, a Széchenyi Művészeti Alapítvány művészeti vezetője lenyűgöző kiállítást rendezett Gyermelyi Művésztelep 30 I A Széchenyi Művésztelep Alapítvány 30 éve (1994–2014) címmel.
Az impozáns kiállítóterekben azoknak az alkotónak a művei kaptak helyet, akik meghatároztak a telep történetét és legfőbb irányvonalait. Vannak, nem is kevesen, szám szerint hatvanheten. Almási Gertrúd, Barabás Zsófi, feLugossy László, Kondor Attila, Kucsora Márta, Olajos György, Szabó Ábel neve bizonyára ismerősen cseng, de a fiatalabb generációhoz tartozó Határ Attiláé, Kiss Botond Andrásé, Könyv Katáé is.
Meghatározó a tárlaton szereplő művészek mindegyike a Gyermelyi Művésztelep életében. A festői színhely nyugodt körülményeket biztosít a munkára. A művészeknek dombtetőre épült, tizennyolcadik századi főnemesi kúria ad otthont. A sajátos életterű épület a környezetére figyel, s „úgy jelenik meg a tájban, mint egy antik görög templom” – írja Balázs Mihály építész, egyetemi tanár az Építészfórum honlapján megjelent, Önmagunkra találni – Gyermely településközpont épületei című cikkében. A magtárként, izzóraktárként és kultúrotthonként is használt létesítményt 1994-től, alapos helyreállítás után vehették birtokba az alkotók.
Széchényi Péter jogász-képzőművész a Gyermelyi Művésztelep alapítója Széchenyi Péter jogász-képzőművész a rendszerváltás után olyan alkotótelepet hozott létre, amely azóta komplex szellemi műhellyé nőtte ki magát. Fiatal pályakezdők támogatását tűzte ki célul, s biztosította számukra a munkához szükséges feltételeket. A „zöldfülűek” mára sikeres, díjazott alkotókká váltak, így Széchenyi Péter nemcsak elérte a célját, hanem rendkívül büszke lehet vállalkozására. A három évtized alatt csaknem százötven alkotó fordult itt meg, közülük láthatjuk azt a hatvanhetet, akik nagyban hozzájárultak a telep hírnevéhez.
A Gyermelyi Művésztelep 30-ra belépve egy videóval találjuk szembe magunkat. Fazékban kavargatják a neves betűtésztát, ami hamarosan megfő. Majd szavak úsznak be: forgás, módszer, művészet. Világos, hogy itt most a művészet kerül terítékre.
Jó pár kiállítót inspirált a kúria épülete és a táj. László Dániel A fény házaként (2021) örökíti meg az alkotói rezidenciát, amelynek az ajtaján kiáradó fény jelképes. Szigeti G. Csongor videóinstallációja, a Felesleges fény (2023) is ezzel játszik, miként Polarizált tájképén (2023) Koroknai Zsolt is. „Dréher János, Kelecsényi Csilla és Zakariás István murális jellegű festményeihez a gyermelyi ház fala kínált inspirációt” – olvashatjuk a kiállítási katalógusban. Szabó Ábelt és Horváth Kingát a vidék ereje fogta meg.
Szabó Gyermelyi táj (2006) című fekete-fehér grafikáján a messzeségbe nyúló fennsíkot látjuk, távolabb felbukkanó fák csoportjával, Horváth tollal, diópáccal készült Dombok I–II-jén (2006) a dombok közé zárt erdőséget. A természet mindig is ihletője volt a művészetnek. Kondor Attila Az újjászületés fája (2022) című vászna jól mutatja, hogy mennyi szépség lakozik környezetünkben. Erre hívja fel a figyelmet Pető Hunor giclée printje, Szirtes János videóinstallációja és Varga Patrícia Minerva olajjal festett tájképe.
A sokszínű jubileumi tárlathoz igényes gonddal szerkesztett, fotókkal illusztrált katalógus is dukál, amelyben ábécérendben „végigzongorázhatunk” az alkotókon és műveiken. A kiadványból kiderül, hogy a művek egy része a Széchenyi Művésztelep Alapítvány saját gyűjteményéből származik, másik része az újdonság erejével bír. Stark István megfogalmazása szerint: „A művek válogatása során arra törekedtünk, hogy bemutassuk azokat a folyamatokat, amelyek a kortárs művészet vonatkozásában Gyermelyen kristályosodtak ki, és jelentőséggel bírnak a művésztelep jövőjének alakulásában.” A kiállítás bizonyítja, hogy a telepnek nemcsak múltja, hanem jövője is van.
