Olyan lelkes, művészetrajongó fiatalok, rendszeres múzeumlátogatók a Ferenczy Múzeumi Centrum diákkurátorai, akik évek óta az FMC szakkörein, táboraiban és múzeumpedagógiai programjain vesznek részt. A múzeumi centrum diákkurátori programja révén pedig betekinthettek a kulisszák mögé: megismerték a múzeum gyűjteményét és tárlatait, a múzeumi munkaköröket, a kurátorok munkáját. Így vetődött fel a kamarakiállítás ötlete, a diákok szemszögéből, érdeklődésük, problémafelvetéseik tükrében bemutatni a múzeum több mint tízezer darabos gyűjteményéből tizenkettőt.
A kamarakiállítást az ötletes címadástól kezdve a rendezésen keresztül a kommunikációs anyagok elkészítéséig a diákok saját maguk alkották meg György Gabriella és Sütő Tünde nívódíjas múzeumpedagógusok vezetésével.
Milyen kiállítást hoztak létre korunk serdülő fiataljai, a digitális világba beleszületett Ipad-nemzedék tagjai?
„Olyan műalkotásokat válogattunk, amelyek első pillantásra a hétköznapisághoz kötődnek. Az étkezés, a munka, a sport, a tisztálkodás, a barátkozás témáit felvonultató művekben ugyanakkor filozófiai mélység rejtőzik, valamilyen formában mindegyik a múló időről szól, ami bennünket éppen most nagyon foglalkoztat” – jellemzi a kiállítást Farkas Kornél természetfotós, a PhotoLab kiállítótér diák nagykövete, a rendhagyó kiállítás egyik kurátora.
Valóban, a tárlat jól tükrözi az alfa nemzedék szakirodalom által leírt jellemző vonásait.
A globalizált világ szülötteiként az alfák számára fontos érték a sokszínűség, amely a tárlatra is jellemző. A tizenkét beválogatott alkotás mind műfajilag, mind kronológiailag heterogén képet mutat. Táblaképet, fa és üvegtárgyakat, szobrokat éppúgy látunk, mint videó- vagy fotómunkát. Ahogy a múzeum névadójától, a századfordulón rövid ideig a városban alkotó Ferenczy Károlytól kezdve a mai középgenerációhoz tartozó, Szentendrén élő sajtófotós, Bácsi Róbert Lászlóig leképeződnek a tárlaton a város művészeti életének korszakokon átívelő irányzatai: a szentendrei művésztelep aranykorától (Bálint Endre, Szántó Piroska, Barcsay Jenő) a Vajda Lajos Stúdióig (ef Zámbó István, Fe Lugossy László).
Már szinte az anyaméhben magukba szívják a digitális tudást a digitális bébik vagy digitális nindzsák. Születésüktől okoseszközök veszik őket körül, amelyekből folyamatosan áradnak feléjük az információk. A túlzott ingergazdagság miatt pedig úgy tűnik számukra, hogy az idő szupersebességgel száguld. Így az idő válik számukra a legnagyobb kihívássá. Ezért lett a sokféleképpen értelmezhető: a kimerevített, a pillanatnyi, az örökkévaló, a mérhető, az elmúló, az elfolyó, a megdermedő idő a kiállítás fő szervezőereje és próbálják meg az énidő kitüntetett pillanatait a műveken keresztül megragadni.
Ezt a felgyorsult világot testesíti Kicsiny Balázs 2006-ban született, Az órásmester ebédje (Hazatérés III) című képe, amelyen az órásmester az óra elfogyasztásával valójában az időt készül bekebelezni. Az időn kívül az anyagi javak túlfogyasztása is több alkotás témája. Fe Luggossy László ironikus videója, a Gyorsétkezés (2018) groteszk módon jeleníti meg, miként faljuk fel mértéket nem ismerő életmódunkkal bolygónk jövőjét. A Regős István Halvacsora (2015) című festményén megjelenő étkek is (kiömlött bor, halcsontváz) akár a keresztény értékek kiüresedésének szimbólumaiként értelmezhetők.
Az alfa generáció kamaszai már pontosan érzékelik globalizált korunk kihívásait, ezért fokozottan érzékenyek az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás problémáira, a társadalmi igazságtalanságokra. Ezért, ahogy az étkezést bemutató képek nem az evés öröméről szólnak, éppúgy a kiállított műveken sem idilli, bukolikus táj jelenik meg. Hol nyugtalanító éjszaka van (Regős István: Halvacsora, Bálint Endre: Várakozók II. – 1958), hol Caspar David Friedrich műveit idéző háborgó tenger zord sziklákkal (Bácsi Róbert László: Kövesd a napot 1., 2019), hol sötét, kietlen erdőben járunk (Ferenczi Károly: Lovas király – 1989), hol komor várkastély szürke üvegtömbje kelt baljós érzetet (Melcher Mihály: Puritánok háza – 2009).
Bár az alfa nemzedék az okoseszközöknek köszönhetően otthonosan mozog az online közösségek világában, ugyanakkor ez együtt jár valós kapcsolataik leépülésével, az elmagányosodással, a digitális zaklatások következtében az önértékelés zavaraival. A képeken is jól tükröződik ez a tendencia. A magány, az emberi kapcsolatok elvesztése több alkotás témája. Barcsay Jenő Két fej (1961) című festményén a két figura nem egymásra néz, hanem elfordul egymástól. Bálint Endre képén a nézőnek háttal álló három alak a társas magány megtestesítői. Szántó Piroska Szerelmesek (Csontzene – 1970) című munkáján az avarkori sírok egymásba gabalyodó két csontváza egyszerre hirdeti a szerelem mulandóságát és örökkévalóságát. A halál mellett megjelenik a születés témája is. Sipos Bálint Forró fürdő II. (2022) című üvegkelyhén a habokból kikelő nőalak Vénusz születéseként is értelmezhető. Ferenczy Károly és Bácsi Róbert László alkotásain a magányos ember küzd a természet elemeivel. Míg ef Zámbó István Munkagép (1985) című szobrán a munka kétarcúságát jeleníti meg. Az ásó, sarló, kalapács, balta a kétkezi, nehéz és monoton fizikai munka eszközei, míg a vándor céhlegények vastuskójára emlékeztető, színes üvegpettyekkel teleragasztott farönk az emberi munkában rejlő kreatív energiákat jelképezi.
Látszólag a hétköznapi életet bemutató, egyszerűen értelmezhető műveket látunk, mégis minden alkotás jelentése túlmutat önmagán, magában hordozza enigmatikus jellegét. Így válik ez az izgalmas válogatás az alfák, korunk digitális nindzsáinak hű tükörképévé, érzelmeik, érzéseik lenyomatává.
A gyűjtemény (1900–2022) – Finom életek – A gyűjtemény diákszemmel szeptember 15-ig látható a Ferenczy Múzeumban (2000 Szentendre, Dunakorzó 25.).
Kurátorok:
Dula Viktória, Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium, Budapest
Farkas Kornél, Szentendrei II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
Horváth Abigél, Petzelt József Technikum és Szakképző Iskola, Szentendre
Károlyi-Németh Zsófia, Barcsay Jenő Általános Iskola, Szentendre
Klug Emese, Forrai Metodista Gimnázium és Művészeti Technikum, Budapest
Kukla Olivér, Forrai Metodista Gimnázium és Művészeti Technikum, Budapest
Marx Nika, Heinrich Heine Gymnasium, Kaiserslautern
Nagy Szófia Kata, SEK Budapest International School
Mentorok:
György Gabriella és Sütő Tünde múzeumpedagógusok, FMC
Fotó: Deim Balázs FMC
Nyitókép: Regős István: Halvacsora (a kiállítás plakátja)
