Kónya Béla, Fotó: Aron Harasztos
Mikor és milyen céllal hozták létre az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központot?
Az alapkoncepció 2013-ban született, a Liget Budapest Projekt keretében, az új múzeumi negyed egyik kiemelt feladataként, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria raktározási kapacitásának enyhítésére. A projekt fokozatosan nőtte ki magát, amikor 2020-tól elindult a diagnosztikai műszerek beszerzésével az a műtárgyak festett rétegeihez köthető kutatási tevékenység is, amely mondhatni, egyedülállóvá teszi ennek az intézménynek a működését.
Mit jelent pontosan ez a kutatási tevékenység?
A majd százharmincezer darabos gyűjtemény gondozására fordítva a figyelmet, az áll a kutatás középpontjában, hogy a festett rétegek összetevőit meghatározó anyagok kémiai és fizikai vizsgálatait végezzük el. Ezáltal nemcsak az adott műtárgyak korát, hanem akár a művészek festőpalettáját is meg tudjuk határozni, vagyis azokat a festékeket, amelyeket az adott korszakban az adott régióra vagy művészre jellemzően használhattak. Azonban nem kimondottan az eredetmeghatározás a cél, hanem a művészek és a műtárgyak kutatása áll a fókuszban, illetve annak vizsgálata, hogyan férnek meg egymás mellett az eredeti műtárgyat alkotó és a restauráláshoz szükséges anyagok. Tehát hogy a restaurálás során felhasznált matéria ne károsítsa az eredeti festett réteget, és a kiegészítések, pótlások ne okozzanak különböző elváltozásokat benne.
Milyen körülmények között őrzik a műtárgyakat és milyen diagnosztikai eszközökkel dolgoznak?
Az OMRRK-ban a Szépművészeti Múzeum gyűjteményeiben található műtárgyak restaurálásának és vizsgálatának összetett folyamatát végezzük, amelyhez – valamint a műtárgyak raktározásához és restaurálásához – a 2020-ban átadott korszerű épület a nemzetközi előírásoknak megfelelő, ideális körülményeket biztosít. Ez lehetővé teszi, hogy kimondottan a műtárgy hordozójára és a festékrétegekre koncentrálva hozzunk döntéseket, amelyeket mikroszkópos, fotódiagnosztikai vagy nagyműszeres diagnosztikai vizsgálatok segítségével tudunk alátámasztani. Ezzel meghatározhatók azok a lehetőségek és időhatárok is, hogy egy-egy festékréteg miként öregszik, illetve, hogy az utóbbi időben vagy akár ötven-száz év múltán milyen változáson ment keresztül. Például a Csontváry-kiállításon látható egyik festmény, a Sétakocsizás újholdnál Athénben esetében a restaurátori munkafolyamatok és az azt kísérő mikroszkópos diagnosztikai vizsgálatok során a restaurátor munkatársak megállapították, hogy a festékréteg eredeti színében elhalványulás tapasztalható. A Csontváry által használt pigment az idők folyamán jelentősen kifakult, így jelenleg nem azt az intenzív rózsaszín árnyalatot látjuk, amelyet a művész eredetileg odafestett az égboltra. Korábban sokkal élénkebb rózsaszín, már-már vörös égboltot lehetett látni, viszont sokunk emlékezetébe ez a most látható világos rózsaszín árnyalat ivódott bele. Ezek a tényezők döntően befolyásolják a festmény eredeti megjelenését. Ez a fajta mikroszkóppal végzett diagnosztikai vizsgálat lehetővé teszi azt is, hogy állományvédelmi, műtárgyvédelmi folyamatokat indítsunk be, amelyek hatására például ez a műtárgy klímadobozba került. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy UV-szűrőréteggel ellátott múzeumi üveget állítottunk a műtárgy elé, amely nem csökkenti a látogatói élményt, ellenben lelassítja és meggátolja a károsító fizikai és kémiai folyamatokat. A vizsgálatok hatására tett lépések nagy mértékben lelassítják a műtárgy további öregedését és a színek fakulását.
Milyen megfontolás alapján rangsorolják az egyes műtárgyak restaurálási időpontját?
Általában a kiállításokhoz köthető műtárgyak restaurálását végezzük, tehát az dönti el a sorrendet és az időpontot, hogy mely időszaki kiállításokhoz, milyen külföldi, nemzetközi kölcsönzésekhez kapcsolódik egy-egy műtárgy. A gyűjtemény nagy részét állandó nemzetközi vérkeringésben tartják az időszaki kiállítások és a kölcsönzések. Ám nemcsak a festmények és a műtárgyak, a szobrok, a különböző hordozójú gyűjteményi műtárgyak vizsgálata az elsődleges, hanem a művészettörténészek és a gyűjteményi osztályok olyan kutatási témákat is felvetnek, amelyek különböző kategóriánként egy-egy újabb területet fednek le, és egy-egy újabb kutatási projektet indíthatnak el. Így például akár a reneszánsz festészeti technikától kezdve Csontváry festékpalettájáig, vagy a korábbi tárlatokon kiállított El Greco- és Hieronymus Bosch-művekig folyhatnak a vizsgálatok.
Részt vesznek-e külföldi szakemberek is a kutatásokban, vagy csupán felhasználják az Önök kutatási eredményeit?
Természetesen előfordul, hogy külföldi szakértők is megkeresnek bennünket, és szerencsére kiemelt felhívás vagy hirdetés nélkül Erasmus-hallgatók is rendszeresen jelentkeznek hozzánk szakmai gyakorlatra. Az OMRRK épületében egyébként átlagosan negyven restaurátor munkatárs dolgozik, akik a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és a pécsi Vasarely Múzeum műtárgyait gondozzák és készítik fel nemcsak a kiállításokra, hanem a raktározási folyamatokra is. Az OMRRK-n belül a restaurálási folyamatokat az anyaghordozókhoz kapcsolódva határoztuk meg. Az épületben külön festőrestaurátor-, faszobrász-restaurátor-, kőszobrász-restaurátor-, fémrestaurátor-, papírrestaurátor- és kortárs restaurátor műterem is működik. Az utóbbinál a legújabb anyagok felhasználása, a médiaalapú művészet restaurálási és megőrzési lépéseinek kidolgozása a jövő egyik feladata.
Ebben az esetben milyen jellegű digitális művekről van szó?
Minden olyan műre gondolhatunk, amelyet vagy digitalizáltak, vagy már eleve számítógéppel digitális hordozóra jött létre, ami már kimondottan kortárs technológiát jelent, tehát a kortárs művészeti gyűjtemény része. Ebből a teljes gyűjteményre vonatkoztatva viszonylag kis számú műtárgy áll rendelkezésre. Nagyjából száz-százötven médiaművészeti mű szerepel a gyűjteményben, de a jövőben bizonyára folyamatosan növekedni fog a számuk.
Ez nem pusztán azt jelenti, hogy médiaművészeti műtárgyakat kell gyűjtenünk, hanem azt is, hogy ezek az új restaurálási eljárások, az új műszerek alkalmazása a diagnosztikai vizsgálatok során már olyan digitális tartalmakat generálnak, amelyeknek hosszú távú archiválása és megőrzése új és nemzetközi szinten is aktuális feladatot jelentenek.
A mikroszkópok beüzemelése, a nagyműszerek vagy a fotódiagnosztikai vizsgálatok folyamán használt eszközök működése is nagy mennyiségű adatot hoz létre. A restaurálási folyamat során átlagosan húsz, de akár ötven-száz fotó is készülhet egy műtárgyról. A OMRRK épületében egy évben nagyjából ezer műtárgy restaurálása zajlik, ezért akár ötvenezer fotó folyamatos archiválása, a műtárgyhoz való közvetlen kapcsolata és adatrögzítése is meg kell, hogy történjen. Ezt lehetetlen lenne kezelni, ha nem állna rendelkezésre olyan gyűjteményi nyilvántartó rendszer, amely naprakész információkat biztosít a gyűjteményi műtárgyakról. Ezek az információk egyébként megtalálhatók a Szépművészeti Múzeum honlapján, a gyűjteményi műtárgykeresőben, ahol az intézmény a látogatók számára hozzáférhetővé és széles körben elérhetővé tette gyűjteményi műtárgyait. Fontos feladatunk ezeknek a fejlesztése és a további kutatási területek kiaknázása. Ez a teljesen új terület új lehetőségeket hordoz, s ezért kellett létrehoznunk azt a saját fejlesztésű fájl-átnevező rendszert is, amely automatikusan többek között a műtárgyak leltári számával és az adott diagnosztikai vizsgálat megnevezésével tudja ellátni a fájlokat, a pdf-dokumentumokat, a fotókat és a vizsgálati eredményeket, amelyek ezt követően mappába rendezve kerülnek fel a szerverre. Ekkora mennyiségű adat folyamatos kezelése fizikai értelemben egy-egy munkatárs számára lehetetlen lenne, ezért kell ilyen nagy léptékben gondolkodunk.
Fotó: Gellért Áment
Hogyan telik egy restaurátor átlagos napja?
Kezdő átvételi állapotnak nevezzük azt a szintet a restaurálás során, amikor elkészül a legelső fotó a műtárgyról. Ezt követően fotódiagnosztikai eljárással fényes, súrlófényes, akár UV- vagy infravörös-tartományban különböző lumineszcens vizsgálatok is készülnek. Ezek segítségével lehet meghatározni azokat a sérüléseket, korábbi restaurálásokat, átfestéseket és kárformákat, amelyek az eredeti hordozón található festett rétegeket megkülönböztetik a későbbi átdolgozásoktól. Fontos ezeket még a restaurálás megkezdése előtt látni, hiszen a diagnosztikai vizsgálatnál nem feltétlenül egy későbbi kor ráfestését kell tanulmányozni, hanem az eredeti, a művész által létrehozott festett réteg vizsgálatára kell összpontosítani, mert az hordozza számunkra a legfontosabb információt. Miután elkészült az alapos fotódokumentáció és a fotódiagnosztikai vizsgálatsor, ezek felhasználásával kialakul a restaurálási terv. Ebből egy belső konzíliumhoz hasonló szakértői eszmecsere jön létre művészettörténészek bevonásával, amelynek során kialakul a restaurálás folyamata. Egy műtárgy teljeskörű restaurálása átlagosan egy hónaptól akár másfél-két évig terjedő időszakot is felölelhet.
Fotó: Gellért Áment
Miként küszöbölik ki, hogy hamisítványok kerüljenek a gyűjteményekbe?
A hamisítás a legnagyobb problémát a kereskedelmi galériák számára jelenti. Nálunk annyira egyértelmű és tiszta akvizíciós, szerzeményezési eljárási folyamatok zajlanak, amelyek szinte lehetetlenné teszik, hogy hamisítványok kerüljenek be a gyűjteményekbe. Az elmúlt időszakot és a korábbi tulajdonosokat nagyon gondosan felépített dokumentációval kell bizonyítani. Ezen kívül a műtárgyak állapota is fontos információkkal bír. A diagnosztikai vizsgálatok segítségével az esetek nagy többségében kiderül, hogy a műtárgy keletkezése mikorra datálható. De az anyaghasználat és az egyedi sérülések, amelyek akár az állapotfelméréseken is azonosíthatók, szintén egy-egy „ujjlenyomatként” be tudják azonosítani a műtárgyat. Így tehát a hamisítványok bekerülése egy nagy múzeumi gyűjteményi közegbe ma aligha lehetséges.
Gondolom, nagyon rossz állapotban lévő műtárgyak is bekerülnek az OMRRK-hoz. Melyik restaurálási munkájukra a legbüszkébbek?
Minden műtárgyon végzett helyreállítási munka olyan a restaurátorok számára, mintha a saját gyermekükkel foglalkoznának. Ezért nagyon nehéz kiemelni egy-egy alkotást. De talán az egyik, a közelmúltban végzett, nemzetközi szinten is a figyelem középpontjába került munka, Czifra Mónikáé, aki a Szent Antal megkísértése című Bosch-másolatot restaurálta az OMRRK épületében. Ennek a sikeres restaurálásnak köszönhetően a festmény további öt évre a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításában marad.
(https://www.youtube.com/watch?v=Xv3rucUzJxE)
Mik az intézmény tervei a közeljövőben?
Folyamatosan fejlesztjük diagnosztikai eszközparkunkat. A jelenlegi műszerekkel, a XX. század közepéig keletkezett műtárgyakon található szervetlen anyagok vizsgálatát tudjuk elvégezni. Ám egyre korszerűbb műszerekre van szükségünk, hogy az említett időszak után készült műtárgyak vizsgálatát is lehetővé tudjuk tenni a szerves anyagok azonosításával. Ugyanis ebben az időszakban már mikroszkóp alatt nem látható részecskéket is tartalmazó festékekkel, úgynevezett színezékekkel is dolgozhatnak a művészek, és olyan ipari festékeket is felhasználhatnak, amelyek nem feltétlenül teszik egyedi módon beazonosíthatóvá egy művész anyaghasználatát.
Fotók az OMRRK engedélyével
