A krízis Csatlós Asztridot is mélyen megérintette, legújabb, Most elszámolok tízig. Azt mondom egy… című kiállítása erre a súlyos problémára világít rá.
Noha a jelenség folyamatosan jelen van, megoldást találni rá azonban igen nehéz. Pusztán a figyelmet hívhatjuk fel, mint teszi azt Csatlós is. Az ISBN Books + Gallery alagsori terében megrendezett tárlat a „Szegedet és határát összekötő, végtelen horizontú földutak tranzit(nyom)vonalaira fókuszál”. A médiából ismert számos kép nyomán ebből mindenki a migrációra asszociál. A szegedi születésű és szülővárosában dolgozó Csatlós Asztrid viszont „saját élményeit, szorongást kiváltó gondolatait azokon az utakon járva dolgozza fel, ahol 2015 óta emberek százai kényszerülnek menekülni éjszakánként az országukat sújtó háborúk és válságok elől”.
Szegediként sokszor találkozott menekültekkel, akik a röszkei határon keresztül „áramoltak” be hozzánk. A szántásokon, az azt övező, porlepte földutakon végighaladó embereket szomorúan szemlélte. Többségük egy szál hátizsákkal, a számukra legszükségesebb holmijukkal vágott neki az életveszélyes „kalandnak”. A fáradtságtól elcsigázott férfiak, nők és gyermekek a békesség, a jobb élet reményében vállalkoztak arra, hogy elindulnak nyugat felé, Németországba, Franciaországba. A határt átlépve gyakran maguk mögött hagyják személyes tárgyaikat: nem működő mobiltelefonjukat, szükségtelenné vált ruhadarabjaikat. Csatlós kiállításán nem találkozunk emberekkel, sem nyomaikkal, „csupán” a legújabb kori népvándorlás keltette érzések, gondolatok művészi kivetülésével és saját, egyéni utunk átértékelésének kérdésével.
Lépcsőfokok vezetnek le az Az ISBN Books + Gallery kiállítóterébe. Az üvegajtón benyitva vöröslő fényben úszik a csaknem üres tér, amelyet a középen magasodó, nagy méretű installáció ural. Vörösen izzó organikus építmény, fénynyalábbal a közepén. Voltaképpen lépcsőzetes torony, amely élőnek tetsző elemekből épül fel, vázát papírmasé-lapocskák adják. Címe egyben a tárlaté is: I shall now count from one to ten. I say one… (2024). Az elnevezés Lars von Trier dán filmrendező Európa (1991) című filmjéből származik.
Az ominózus jelenetben sínek futnak, vonat kattog, nyugtalanító taktusok ismétlődnek, majd megszólal a filmet narráló színész, Max von Sydow baritonján: „Most elszámolok egytől tízig. Mire elszámolok tízig, Európában leszel. Azt mondom egy. És ahogy figyelmeddel a hangomra összepontosítasz, lassan el fogsz lazulni.” A cím tökéletesen lefedi Csatlós Asztrid tárlatának főművét, amelynek „lépcsőfokai” önmagukba visszafordulva fonják körbe a középütt lévő képet és a világító nyalábot. Sok mindenre asszociálhatunk: lassú, küzdelmes előrehaladás, bizonytalanság, megtorpanás, remény… Amit a mindent hátrahagyók érezhetnek.
Figyelemre méltó egy másik, Deep into the Unknown (2023) címmel ellátott installáció is. Az akvarellel, akrillal, pasztellel, MDF-lemezzel, papírpéppel és üveggel készített alkotás autók összetört szélvédőjéből áll. Az enyésző tárgy organikussá válik, beépül a tájba, ahogy az emléklenyomatok. Csatlós ezeket teszi hozzáférhetővé kollektív emlékezetünk számára is.
Az installációk mellett nem maradnak el a képek sem. Az Alternative one (2024) kompozíciójának élénk színű horizontja előtt tüskés szögesdrót és ágak utalnak a menekültek szívósságára. Kitartásra, amivel céljuk felé igyekeznek, szellemszerűen elmosódó alakok (Alternative two 2024).
A menekültválsághoz fűződő személyes viszonyát vetíti ki Csatlós Asztrid feszültséget, de egyben reményt is sugalló tárlatán.
Fotók: Hóbor András
Csatlós Asztrid Most elszámolok tízig. Azt mondom egy… című kiállítása 2024. február 2-ig tekinthető meg az ISBN Books + Gallery-ben (1084 Budapest, Víg utca 2.).
