Jeles szakértők három évnyi kutatómunkájának köszönhetően a mitikus főnixhez hasonlóan támadt fel hamvaiból az iskola, körözött egy kicsit a levegőben, majd örömmel nyugtázta újjászületését. A szentendrei MűvészetMalomban látható Európai Iskola – Veszélyes csillagzat alatt (1945–1948) című kiállítás a valaha volt legtüzetesebb feltérképezése az iskolának.
Illusztris társaság vett részt a nagyszabású, számtalan termen átívelő tárlat megvalósításában: Árvai Mária, Bodonyi Emőke, Hornyik Sándor, Passuth Krisztina, Pataki Gábor és Várkonyi György. Ők szakmai berkekben (és azon kívül is) kellően ismertek és felkészültek ilyen nagy volumenű anyag összeállítására. A művek mellett összegyűjtötték az Európai Iskolára vonatkozó valamennyi fellelhető információt, beleértve a korabeli kiállítások rekonstrukcióit is. A művészcsoportról szóló szakirodalom nem túl bőséges. Behatóan a György Péter és Pataki Gábor szerzőpáros foglalkozott vele 1990-ben megjelent Az Európai Iskola és az elvont művészek csoportja című könyvében, s Haulisch Lenke tesz még róla említést 1977-es kiadványában, A szentendrei festészetben. Ilyenformán a szakértőknek alaposan feladták a leckét. A kitartó gyűjtőmunka eredményeképp olyan kiállítást hoztak létre, amelyről még évek múltán is beszélni fogunk.
A szentendrei MűvészetMalom a város egyik kivételes kiállítóhelye. A Deim Pál és Korniss Dezső kezdeményezése alapján létesített kulturális intézmény 1999 júniusában nyílt meg a nagyközönség előtt. A Ferenczy Múzeum Centrum alá tartozó színtér célja, hogy időszaki kiállításokon mutassa be a XX. századi szentendrei művészetet. Az Európai Iskola tagjai közül jó néhányan ezer szállal kötődtek a festői Duna-parti településhez. Ilyen volt Bálint Endre, aki a Korniss Dezső és Vajda Lajos köré csoportosult fiatal festőművészek táborát erősítette. Vagy Barcsay Jenő, akinek életútja összeforrt a várossal. Czóbel Béla emlékmúzeuma is itt található. Így talán nem véletlen, hogy az Európai Iskolát bemutató tárlat is Szentendrén kapott helyet. Befejeződvén az intézmény teljes rekonstrukciója, a MűvészetMalom adottságai lehetővé teszik, hogy három épületszárnyban, ezerkétszáz négyzetméteren több mint kétszáz művet tekinthessenek meg a látogatók.
Az Európai Iskoláról
1945. október 13-án kezdte meg működését a Gegesi Kiss Pál orvosprofesszor, Kállai Ernő, Mezei Árpád és Pán Imre (majd a hozzájuk csatlakozott Kassák Lajos) által alapított Európai Iskola. A magyar festészet modern irányainak tudatos összefogására törekedtek, európai rangú magyar művészetet akartak megvalósítani. Egyik röpiratukban az alábbi fontos kijelentést tették: „Az Európai Iskola a fauvizmust, kubizmust, expresszionizmust, absztrakciót és szürrealizmust képviseli Magyarországon.” Társaságuk kiállításokat, előadásokat szervezett. Nemcsak tagjai, hanem más meghívott előadók, így Hamvas Béla, Kemény Katalin és Szentkuthy Miklós is megszólalhattak. Emellett könyvsorozatot és elméleti periodikát is indítottak az európai művészet új irányainak megismertetésére.
Székhelyük a budapesti Üllői út 11–13-as számú épületének első emeletén volt, ahol a tagok alkotásain kívül Paul Klee vagy a CoBrA-csoport művei is láthatók voltak. Az iskolához nem kisebb nevek csatlakoztak, mint Anna Margit, Egry József, Gadányi Jenő, Lossonczy Tamás, Rozsda Endre, Szántó Piroska, Vilt Tibor. A felsorolás is jelzi, hogy az Európai Iskola sokféle irányzatot, a konstruktivizmust és az École de Paris, a Párizsi Iskola magyar képviselőit is magában foglalta, mintegy hidat képezve a magyar és a modern európai művészet között.
Pataki Gábor vezető kurátor szerint „az Európai Iskola talán abban is különbözött a XX. század többi művésztcsoportjától, hogy egyrészt egy konkrét történelmi időpontban jött létre, jelesül a második világháború befejezése után”. Másfelől azért is volt lenyűgöző jelenség, mert kezdeményezői nem képzőművészek, hanem filozófusok, gondolkodók, művészeti írók voltak. A háború jóvátehetetlen károkat okozott az európai kultúrában és a humanizmusban. „Megkérdőjeleződtek mindazok az értékek, amelyekre az európai kultúra épült.” Ezért úgy gondolták, hogy tudatosítani kellene a pszichénkben rejlő pusztítás lehetőségét, és meg kell próbálni egy „új, immár ezeket a veszélyeket ismerő, de azokat domesztikáló, háziasító, megszelídítő művészetet teremteni” – fogalmazza meg gondolatait az Európai Iskoláról a szakember.
Szintén vezető kurátora a kiállításnak Bodonyi Enikő, akinek elmondása szerint a tárlat „a művészetcsoportnak a tevékenységét, a művészethez való viszonyát, a különböző műcsoportokat mutatja be”. Éppen szükséges és időszerű volt, 1997 óta ugyanis nem szenteltek komolyabb bemutatót az Európai Iskolának. A mostani kiállítás új nézőpontok és kutatási eredmények alapján tárja fel a közösség működését. „Nemcsak a művészcsoport magyar tagjainak, hanem a kiállításaikon szereplő vagy velük kapcsolatot ápoló cseh, román, holland és francia művészek alkotásai is láthatók” – tájékoztat a kiállítás prospektusa.
Idővonal ad számot a tudásra szomjazóknak az Európai Iskola előzményeiről és utóéletéről, persze csak nagy vonalakban, de kellőképp informatívan ahhoz, hogy beilleszthessük a magyar művészet történetébe. A kurátorok úgy vélték, ennyi műtárgyat nem lehet a látogatókra „ömleszteni”. Megoldásként tematikus szekciókra bontották, áttekinthetővé tették az anyagot. A kiállítás legelején reprezentatív terem ismerteti a csoport művészetének lényegét. Két szekció is foglalkozik a legjelentősebb irányzattal, a szürrealizmussal.
Amilyen változatos képet mutat a kiállítás, annyira térnek el egymástól a blokkok. A háborús borzalmak és a trauma feldolgozásáról szóló az új ember megteremtésének eszméjét mutatja be. Említést érdemel a csoport nemzetközi kapcsolatait felvillantó rész: cseh, holland, román francia művészek munkái. Megismerkedhetünk a természet újfajta ábrázolási módjával, hogy az miként változott a posztimpresszionista látványtól a nonfiguratívig. Külön szekciót alkot az Európai Iskolából 1946-ban kivált, de azzal továbbra is szoros kapcsolatot ápoló Elvont Művészek Magyarországi Csoportjának tevékenysége: Martyn Ferencé, Lossonczy Tamásé és Gyarmathy Tihaméré.
A szürrealizmust, mint a két háború közötti időszak egyik legismertebb mozgalmát és irányzatát bemutató részlegben láthatjuk a legjelentősebb műveket. A leginkább és legtovább ható áramlat kiemelkedő alkotásokat, sőt, annak egyfajta magyar változatát hozta létre például Anna Margit munkáiban. Gyökere az átélt háborús élmények feldolgozásában rejlik, és Ámos Imre és Vajda Lajos művészi hagyatékához kapcsolódik. Magyarországon Gulácsy Lajost és Csontváry Kosztka Tivadart tartjuk a szürrealizmus előfutárainak. Mindkettőjük festészete álomszerű, víziós jellegű, ami közel áll a mozgalomhoz. Noha szürrealista festőcsoport hazánkban sosem született, szellemisége számos alkotóra hatott. A második világháború után újjáéledt ez az Európai Iskolára is kiterjedő irányzat. Árvai Mária kurátor szerint „megrendült a humanista értékrend, és a szürrealizmus adott olyan kifejezési módokat, amelyek segítettek a művészeknek, hogy valamiképp kifessék magukból azt, amit éreztek a második világháború traumáit követően”.
Érdekesség két korabeli kiállítás részbeni rekonstrukciója. Az egyik alapító, Pán Imre Művészbolt nevű kis galériájának, illetve Kállai Ernő 1947-ben rendezett Új világkép című tárlatának bemutatása, amelyen a korabeli tudományos eredmények alapján próbálta összekapcsolni a kozmosz alkotóelemeinek látványát nonfiguratív ábrázolásokkal.
A MűvészetMalom átfogó tárlata koncepciójának érdekes eleme az iskola Üllői úti „főhadiszállásának”, pontosabban épületének homlokzatrekonstrukciója, amelynek épülethálója vezet be a kiállításra.
Az Európai Iskola – Veszélyes csillagzat alatt (1945–1948) című kiállítás július 28-ig tekinthető meg a Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban (2000 Szentendre, Bogdányi utca 32.)
