A három előadásra és három tematikus kerekasztal-beszélgetésre épülő, a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia székházában rendezett konferencia arra kereste a választ, hogyan fordíthatjuk az egyre jobban terjedő digitalizációt a javunkra, s hogy a technika kínálta lehetőség által
miként tudjuk minél könnyebben hozzáférhetővé, kutathatóvá tenni művészi értékeinket,
és mit kell tennünk ahhoz, hogy a következő generációknak is a rendelkezésére álljon az az élő szövet, amely a kortárs kultúrát jelenti.
Richly Gábor, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára (Fotó: Walter Péter)
A konferencia hallgatóságát Richly Gábor főtitkár az előbbi kérdésfelvetéssel köszöntötte. Turi Attila alelnök bevezető gondolatai után az MMA Tagozati és Dokumentációs Főosztályának vezetője, a digitalizálási folyamatokat irányító Csete Örs vázolta fel az akadémián eddig végzett digitalizációs tevékenység lényegét, az akadémikusok életművének megőrzését és kutathatóvá tételét.
Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke (Fotó: Walter Péter)
Az első kerekasztal-beszélgetés résztvevői a következők voltak: Kardos Sándor operatőr, a Hórusz Archívum alapítója, Gelegonya Gyöngyvér, Kunkovács László életművének gondozója, Makláry Kálmán galériatulajdonos, a franciaországi magyar művészek (Hantai Simon, Reigl Judit) hagyatékának kutatója, Tóth Károly, a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet archívumának igazgató-helyettese és Grad-Gyenge Anikó jogász, a szerzői jog szakértője. A vitavezető Bertók László újságíróval többek között azt a kérdést járták körül, vajon évente körülbelül mennyi művészeti hagyaték keres gazdát Magyarországon, s
mi történik a műalkotásokkal az alkotó halálát követően.
Megpróbáltak arra is felelni, hogy mi a valódi érték, és mi nem az, és hogy ezt a kérdést vajon ki dönti el.
Gelegonya Gyöngyvér, Grad-Gyenge Anikó és Bertók László (Fotó: Walter Péter)
Gózon Ákos újságíró, az MMA Kommunikációs Főosztályának vezetője, a következő kerekasztal-beszélgetés moderátora arra kereste a választ a résztvevőkkel, hogy
az életutak, művészpályák, alkotások összegyűjtésében és megőrzésében milyen lehetőséget kínál a digitalizáció.
Szóba került az is, hol tartanak a korábban megkezdett „kultúramentő” projektek. A résztvevők – Pávai István, a Hagyományok Házának igazgatója, Hegedűs István, a Magyar Nemzeti Levéltár osztályvezetője, Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézet főigazgatója és Bedő Dániel digitalizálási specialista – egyebek között arra a kérdésre is megpróbáltak felelni, hogy analóg és/vagy digitális hordozóra kerüljenek-e a mentenivalók, illetve hogy miként lehet az értékmentéssel, kulturális kincsek megőrzésével foglalkozó nemzeti intézmények adatbázisait felhasználóbarát, korszerű hálózatokba kapcsolni.
A délután utolsó kerekasztala Szurcsik József festőművésszel, a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatójával, Káel Csaba filmügyi kormánybiztossal, a MÜPA igazgatójával, Rost Andrea operaénekessel, Solymosi-Tari Emőke zenetörténésszel, az MMA Művészetelméleti Tagozatának vezetőjével és Koós Pál formatervezővel, a MOME rektorhelyettesével, Sulyok Miklós művészettörténész moderálásában próbált felelni többek között arra a kérdésre, hogy milyen kihívásokkal szembesülünk a digitalizáció kapcsán. Káel Csaba arról beszélt, hogy már nincs digitálisan manipulálatlan kép a filmiparban, miközben a régi filmek digitális felújítása is zajlik. Ugyanakkor biztonsági okokból már a digitalizált filmeket is visszaírják analóg hordozókra.
Solymosi-Tari Emőke, Szurcsik József, Rost Andrea, Káel Csaba, Koós Pál és Sulyok Miklós (Fotó: Nyirő Simon)
Koós Pál rektorhelyettes az oktatásban jelen lévő digitalizációra példaként említette, hogy a MOME kerámia szakán már digitális tervezés és 3D-ben való nyomtatás előzi meg az adott tárgy elkészítését. Rost Andrea arra a jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy már megtervezett és mozgatott modellekkel tartanak divatbemutatókat. Mi lesz, ha a Lammermoori Luciát is gép fogja majd énekelni…? – tette fel a kérdést. Szurcsik József szerint a digitális technika hadrendbe állítása hallgatóinak kiteljesedését szolgálhatja. Kijelentette, hogy ő
nem fél a mesterséges intelligenciától, mert az csak „átlagolni” fog, és teljességgel hiányzik belőle a lélek.
Solymosi-Tari Emőke szerint is használni kell a digitális lehetőségeket, ám úgy vélte, erre még nem vagyunk felkészülve. A zenetörténész, Lajtha László hagyatékának kutatója Fekete Györgyöt, az akadémia korábbi elnökét idézte, aki szorgalmazta a magyar művészet kataszterének felállítását és összekapcsolását az adatbázisokat.
Koós Pál és Sulyok Miklós (Fotó: Nyirő Simon)
Sulyok Miklós az MMA akadémikusokat tartalmazó adatbázisa kapcsán megemlítette, hogy az adatbázisban megvizsgálták, kinek a neve fordul elő a leggyakrabban – ez a művész pedig Bartók Béla volt. Koós Pál beszámolt arról, hogy az egyetemen 2014-től érhető el a diplomamunkák bemutatására szolgáló felület. Káel Csaba tájékoztatása szerint a Müpa már 2005-től rögzíti az előadásait, amelyeket most a középiskolások számára 45 perces, vágott verzióban is elérhetővé tett. Ugyanezt megvalósították a Magyar Nemzeti Filmarchívum filmjei kapcsán is, és elindították a Filmio elnevezésű streaming csatornát, amelyre évente az új magyar alkotások mellett 20-22 felújított film is felkerül. Solymosi-Tari Emőke ezt követően a hitelesség kérdését is felvetette, hiszen
a diákok „hihetetlen mennyiségű ostobaságra” bukkanhatnak a világhálón,
amiket aztán ki is másolnak. Éppen ezért jó kezdeményezés szerinte az MMA adatbázisa, amelynek a tartalmáért az intézmény felelősséget is vállal, és karbantartja azt.
Csete Örs, az MMA Tagozati és Dokumentációs Főosztályának vezetője (Fotó: Nyirő Simon)
Végül felmerült ismét a szerzői jogok kérdése, amely a kerekasztal résztvevői szerint újabb konferencia témája is lehetne. Zárszóként Csete Örs, az MMA Titkárságának főosztályvezetője összegezte az elhangzottakat.
Nyitókép: A konferencia résztvevői (Fotó: Nyirő Simon)
