A Tóth Árpád által alapított Neon Galériát nem ismertem, látogatásom előtt utánanéztem, mit kell tudnom róluk. Nem kellett sokáig keresgélnem, a honlapjukon található Rólunk menüpont alatti nagyszerű összefoglalóból megtudtam, hogy a galéria 2009 novemberében alakult. A Nagymező utca egyik második emeleti lakásában működött egészen 2022 júliusáig.

Haász Katalin: Láncgörbe. Neon Galéria 2025 Fotók: Sulyok Miklós
 
 
2022 októberében költöztek mostani helyükre. Az összefoglalóból az is kiderül, hogy „különböző korosztályokat átfogó művészkörének fókuszában egyik oldalról érzékibb, spirituálisabb vonalat képviselő fiatal, illetve középgenerációs festők állnak…” Másrészt olyan, a hetvenes-nyolcvanas években induló, nemzetközileg is kimagasló alkotók, akik ma már jelentős helyet foglalnak el a magyar művészet történetében.
 
Rukin láncgörbéi, 2024-25

 

Haász Katalin a középgenerációhoz tartozik. A Képzőművészeti Főiskola festő, majd intermédia szakára járt Maurer Dórához és Peternák Miklóshoz. Arról, hogy munkásságára kik gyakoroltak hatást, a Nyitott Műtermek Délutánja oldalán beszél. Az Egy magába visszatérő szalag – Interjú Haász Katalin festőművésszel című rövid interjúból nem meglepő, hogy kiderül, mesterei, Maurer és Peternák és kortársai is ösztönözték.

Catenary I.,2023-24

 

Művészete geometriai formákra, struktúrákra épül, képeinek elkészítéséhez az úgynevezett Möbius-szalag adott „löketet”. A kétdimenziós felületű geometriai alakzat különlegessége, hogy csupán egy oldallal és egy éllel rendelkezik. Haász szerint a végtelent szimbolizálja, ám az ő olvasatában az emberi kapcsolatokat is jelenti. Egyik legfontosabb műve, a Sundial projections between 8 a.m. and 6 p.m. (2010) című is egy Möbius-szalag. Előzménye a 2008-ban készült napóra, amelynek árnyékvetője is ez a különleges, irányíthatatlan alakzat, olyan felület, amely síkban nem „megvalósítható”.

Ha valaki elveszítette a fonalat, nem véletlen, Möbius úttörő volt az euklédeszitől eltérő geometria létrehozásában. Szerencsére Haász Katalint a geometria és a tudomány érdekes művek alkotására inspirálja.

 

A Láncgörbék akrillal, olajjal vászonra készült meditatív kompozícióin a címbeli alakzaté a főszerep. Láncgörbét akkor kapunk, ha egy láncot, fonalat két végénél egy pontra felfüggesztünk. „A most bemutatott képsorozatom láncgörbék által meghatározott elképzelt terekből indul ki” – mondja tárlatáról Haász Katalin, majd így folytatja: A „görbék determináltsága a Fekete Gömb láncgörbékkel (2021) című installációm készítésekor kezdett foglalkoztatni.” Az alkotó úgy véli: „A két ponton felfüggesztett, egyenletes elemekből álló lánc saját súlyánál fogva mindig »egyféle« parabolához hasonló alakot vesz fel.”

Catenary Cube III., 2024-25
 
 
Ennek a parabolának a „rajzolatai” a Catenary I. (2023–2024), a Rukin láncgörbéi (2024–2025), a Catenary Cube II. (2024–2025), valamint a Catenary Cube III. (2024–2025) élénk színvilágú vásznainak témája. Bámulatos, ahogyan Haász görbületei hullámzanak, „táncot lejtenek”. A leheletfinoman felvitt vonalakból lágyságuk ellenére is dinamizmus, erő árad. És persze szépség is, hiszen ezek a formák végeredményben esztétikusak, nem mellékesen a hol rózsaszínben, lilában pompázó, hol vadító vörösben vagy hűvösebb kékben, zöldben „játszó” színeknek köszönhetően.
 
Catenary Cube II 2024-25 
 
 
A Láncgörbék alkotásait látva több mindenre is asszociálhat a néző. Hegycsúcsokra, dimbes-dombos tájra, és persze gyermekkorunk kedvenc játékára, a hintára, amire Haász jóvoltából most képletesen felülhetünk. Vagy elgondolkodhatunk a tér és idő, tér és mozgás összefüggésein, filozofikusabbak pedig az irányíthatatlanság és az emberi kapcsolatok viszonyán.
 
 

Én magam csupán elmerengtem a meditatív kompozíciók különlegességén. Hiányérzetre legfeljebb az ad okot, hogy keveset látunk belőlük. Ugyanakkor a „kevesebb néha több” elve helytálló.

 

Haász Katalin Láncgörbe című tárlata március 21-ig látható a Neon Galériában (1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 17.).