Szobrai az ősi, geometrikus, letisztult formavilág megőrzése mellett mindig újdonságot hordoznak. Plasztikáinak tér- és időszemlélete, struktúráinak tömegalakítása a tradicionális minőségekből fakad, mégis velük új dimenziót képvisel. A tökéletesre csiszolt vagy durván, esetleg törötten hagyott felületek különbözősége teremti meg a szobrokban feszülő dinamizmust. A tudatosan formált alkotásokban megtapasztalható rend kialakítása mindig a körültekintő anyagválasztással kezdődik, majd annak precíz, akkurátus megmunkálása következik. A használt hazai, illetve Európából vagy a Távol-Keletről származó, rendkívüli keménységű kőzetek különböző felületű és színárnyalatú matériái mindig egy-egy letűnt korszak fontos üzenetét hordozzák, ami újabb jelentésrétegeket társít a szobrokhoz.
A tardosi vagy carrarai vörös vagy fehér márvány, a belga fekete mészkő, az indiai gránit vagy a kékeszöld féldrágakő, a lápisz lazurit anyagainak geometrikusra vagy íveltre alakított formái mellé így társul a tovatűnő idő jelensége, hogy a munkákban elmerülve a múlt dimenziójára és annak üzenetére mindig figyelemmel legyünk, mégis a szobrok a jelen egy kimerevített, örök érvényű állapotában maradhassanak. Kontur folyamatosan kísérletező művész, aki olyan újszerű megoldásokat fejleszt, amelyek során a rendkívül szilárd gránit vagy mészkő elvékonyításával, illetve annak áttörésével áttetsző, fényáteresztő felületeket alakít ki, hogy kifejezze velük a keménység és a lágyság, az átlátszó és áthatolhatatlan minőségek különbözőségét, egységét és sajátos harmóniáját. A szobrokat az így betörő, illetve azokon áthaladó fény ragyogása, derengése teszi különlegessé, gazdagítva velük jelentésrendszerüket.
Kontur szobrászati tevékenységében központi szerepet kapnak a szimbólumok, hogy velük konnotatív tartalmakat fejezzen ki. Szakrális témájú munkái a teremtő erő és a lélek üzeneteit hordozzák, bennük a fény a szobrok meghatározó elemévé válik, hogy általa közvetítsék a világmindenség sajátos, örök érvényű közlendőit. Absztrahálódó formavilágú plasztikáit a határozott struktúrájú, tökéletes arányrendszerű geometrikus idomok, a platóni testek: a négyzet, a kör és a háromszög alakzatai nyomán készíti. Az ókori görögöktől származó szabályos testek az univerzum rendjét képviselik, és szimmetrikus arányokat hordoznak. Kontur a matematika törvényszerűségeit felhasználva alakítja munkáit, hogy azok visszatükrözzék a kozmosz szerkezetét és az emberi tudatosság mélyebb rétegeit. Néhány plasztika különféle nézetei lehetővé teszik, hogy bennük két oldalról, két különböző platóni testet fedezhessünk fel. Így válik egységgé a háromszög és a kör, illetve így találkozhatnak egymással a különféle dimenziók. A kettős tartalmakat felmutató munkák végleteket, ellentéteket is megjelenítenek, s egyszerre láttatják a napjainkban is oly aktuális háború és béke állapotainak ellentétét, valamint a templomi, szakrális tér, illetve a lőrés kettősségét.
Napszobrok, lencsék vagy lándzsaformák, húrok és hidak tűnnek fel Kontur szobraiban, bennük a női és a férfi energiák, a világosság és a sötétség, az élet és halál, az örökkévalóság és a mulandóság erői sajátos dualitásukban mutatkoznak meg. Ez a kettősség alakítja a szobrok harmóniáját, hogy velük a földi és természetfeletti erők energiái kerüljenek fókuszba. A Nap a legerősebb szimbólumunk, mint az életenergia, az éltető fény és az isteni egység megjelenítője. A férfias erőket képviselő támadófegyvernek is értelmezhető, színes lándzsák megszelídülnek, elveszítik harcias jellegüket, hiszen azok a kiállítótérben szimbolikus dísztárgyakká alakulnak. A hídszobor világokat, idősíkokat, dimenziókat köt össze, hogy egységet teremtsen közöttük.
Kontur András a fényáttörések mellett szobraiba figuratív kimetszéseket készít, így azokban hiány keletkezik, hogy csupán a sziluettekkel teremtse meg a kívánt formákat. A plasztikákban feltűnő, apró figurális motívumok kivágatait rendre az aranymetszés szabályai szerinti pontokban helyezi el, amelyek harmonikusan illeszkednek a hordozó felületekhez. A galamb, a liliom, a bárány vagy az áldó, illetve a teremtő kéz szakralitása magasztossá teszi a munkákat, hogy velük a lelki, szellemi szférák egységét és kiegyensúlyozottságát adja vissza. A tisztaság, az ártatlanság, a szelídség és a sokféle erény, valamint a különböző lélekmotívumok a szellemi szférákba való vágyódás jelképeivé lesznek. Az emeleti térben helyet kapott, fénnyel játszó, figurális alakokkal metszett szobrok különleges helyzetbe kerülnek a Nap járása során, így amikor sugarai átsütnek néhány szobron, különleges fényeffektusok keletkeznek. Az ősi kövekben található szennyeződések kékes-vöröses hatásokat generálnak, ami akár mennyei szférákat is felidézhet, hogy a szobrok minden esetben továbbgondolásra késztessenek.
Fotók: Lantos István
Kontur András Lélekkövek című kiállítása június 7-ig tekinthető meg az Etyeki Műhely Galériában (2091 Etyek, Magyar utca 65.).
