Kutatóárok„Mi, akik elébb még óriásokként álltunk szemközt az Egésszel, most eltörpülünk a részek mellett.”
(Johann Wolfgang Goethe)
A bajai Nagy István Múzeum három termében három egységet, a múlt három élménytöredékét jeleníti meg vegyes technikájú munkáin. A bevezető terem a kiállítás címéül választott ihlet fogalmának jegyében a régészeti leletek által inspirált bronzkori tárgy feldolgozásáról szól. Ebben a teremben látható annak az eredeti leletnek, a bronzkori ékszernek a fotója is, mely alapjául szolgált biomorfikus vörös-fekete-ezüst munkáinak. E képsorozat központi műve a konkrét leletre történő utalás, a Feltárt horizont című alkotás, melyet a borostyán medál átírt fekete háttere és a finom jelek – háromszög, rojtszerű ezüst szálak-vonalak – erősítenek.
A színek a következő termekben az élénk kék és zöldek megjelenésével gazdagodnak, ugyanakkor a művész fegyelmezett, grafikus szemléletű, szigorúan szerkesztett kompozícióit is továbbmozdítják a festőiség irányába.
Örök témák: a gyermekkor, az emlékezés, illetve a természet, a mikro- és makrovilág ábrázolásai a második és harmadik teremben kapnak helyet. P. Boros Ilona minden művében megjelenik egy központi tematikus elem, s azt veszi körbe a további – nem konkurens – motívumhalmaz. Lehet ez dekoratív struktúra vagy faktúrákban gazdag felületképzés, esetleg egy másik, alárendelt motívum, de a művész ragaszkodik a határozottan kijelölt főmotívum elsőségéhez. Így munkái egyfajta belső – s gyakran tudatosan használt – szakrális képépítést mutatnak. Mintha templomi oltárképek, a múlt és a jelen megtisztelt szentképeinek világba csöppennénk.
Részről és Egészről elmélkedve P. Boros Ilona munkái mindig egy szegmensét ragadják ki a nagy Egységnek, s ezeken a részeken, részleteken keresztül jutunk az általa képviselt Nagy Egész közelébe.
A Gyerekkori emlék vörös hátteréből kirajzolódó palmettás, kristályos sztélé mintha a gyermek és az emberiség gyermekkorának egyidejű emlékdarabja lenne. A Jelenés a kiszáradt ugar fölött fekete égboltra vizionált vörös íve szinte mitikus jelentéssel bír. A Feltárt horizont a bajai lelet izgalmas továbbgondolása, a széttördelt kereszt és az azt összefogó ezüstös körgyűrű egységében.
Papíralapú, vegyes technikával készült, sztaniollal, ragasztással, kollázsszerűen megdolgozott munkáiban ott az Adyból kiszakadó felismerés: „Minden egész eltörött” – ugyanakkor ott a rend, a fegyelem és a míves munka által létrejövő Teljesség is.
Ezt erősíti bennünk a Mag Isten igéje, mely a Jelenés párdarabjaként a vízióhoz egy állítást helyez a szikkadt földre irányuló két vörös függőleges formájában. Tézis, antitézis – a végső szintézist pedig maga a néző fogalmazhatja meg.
Boros kiindulópontja gyakran egy apró tárgyi emlék, gyermekkori fotó (kertet locsoló kislány kannával), egy barokk angyalka (talált tárgy), melyből azután egy szikáran humánus kép, képsorozat születik. Az égő angyal drámáját feloldja egy másik angyalos képpel – kiegészítve a letört szárnyakat. A bajai lelet változatait ugyancsak a vörös és az ezüst meg a fekete öleli körül. Ezekből nyílik meg a múltra vetett pillantás és a továbblépés számos variációja.
A tárlaton – s általában az életműben – kevesebb a figurális, értsd: az emberábrázolás. Ezek egyike az Apám emlékképe súlyos fekete sziluettje, melynek kezei a sztaniollal kialakított vaskos ujjak. Ezek tartják vagy épp engedik el a finom fehér és zöldszínű virágokat, míg a háttér a vidéki otthonokban egykor oly divatos növénymotívumú hengerelt falat idézi meg. (A művésznő maga készítette el ezt a nyomdahengert ehhez a képhez.)
Boros Ilona sajátos helyet foglal el összetéveszthetetlen stílusával, gondolatiságával a mai magyar képzőművészeti szcénában. A rend és a szigorúság mellé a lírát és a drámát is beépíti munkáiba. Olyan képi nyelvet alakított ki, melyhez hasonló meglehetősen ritka a hazai képzőművészetben. Ezt ő a családi hagyományokból épült „kristályrács”-ként jellemezte 2021-ben megjelent albumában, mely tartalmazza mindazokat az önéletrajzi írásait, melyek munkásságának jobb megértéséhez is elvezetnek.
A bajai kiállítás három termében P. Boros az utóbbi évek munkáiból válogatva tárja fel mindazt a számára kulcsfontosságú kérdéskört és az ehhez vezető képi nyelvet, melyből a jövőben is meríthet.
Az Ihlet címmel rendezett tárlat így – nomen est omen – mindenki számára adhat ihletet, a néző elmerülhet egy sajátos képi világgal bíró alkotó munkáiban, a művésznő pedig a továbbgondoláshoz, a majdani művek létrehozásához meríthet ihletet, erőt. Akár a régész a kutatóárokban.
Boros Ilona Ihlet című kiállítása 2022. október 22-ig látható a bajai Nagy István Képtárban (6500 Baja, Arany János utca 1.)
