Beszédes a kiállításnak helyet adó Galéria elnevezése; a latin eredetű limes kifejezés határt, mezsgyét, ösvényt jelent. A Római Birodalom védelmét szolgáló, a császárkorban létesített szárazföldi határvonal a Duna mentén húzódott. Az egykori római Limeshez fizikailag is közel található galéria épülete egykor katolikus templom volt, ám mára kortárs galériaként funkcionál a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének fenntartásában. A galéria erőteljes szakrális jellege kitűnő összhangban állt Méry Beáta kiállításával, aki úgy lakta be a templomteret és annak karzatát, hogy annak magasztos jelentéstartalmát megtartva égi dimenziókba emelte azt.

 

A tárlat Világok között címe, illetve az Átutazóban alcíme illeszkedik a Limes jelentéstartalmához is. Az utazás, mint központi téma több szempontból is értelmezhető a tárlatot bebarangolva. Az örökké úton levő Méry Indonéziából hazatérve mutatta be ott készült munkáit, megvalósult performanszainak dokumentációit, amelyek tükrözik a Távol-Kelet és Európa különbözőségeit, mégis annak összeolvadó egységét.

 

A kiállítás központi motívuma a templomtér szentélyébe emelt távol-keleti, lépcsőzetes építmény, amely leginkább az Indonéziában, Jáva szigetén található, buddhista Borobudurra emlékeztetett. A helyspecifikus, szakralitást sugárzó komáromi építmény fűzfavesszőből, vasból és farostlemezekből állt össze, amelynek sajátos atmoszférája magába szippantotta látogatóit. A szentély ég és föld egységét, szimbolikus összekapcsolódását jelenítette meg, képviselve a szellemi szférákat is.

 

A szakrális építménybe önmagunkat „megalázva”, lehajolva akár be is léphettünk. Az alámerülés rítusának eredményeként különleges fényhatásokban lehetett részünk. A szentélyben az indonéz hitvilág szakralitása elevenedett meg, sőt, vált egyetemessé, olvadt össze európai kultúránk jellegzetességeivel, hitrendszerével.

 

Többi festészeti és szobrászati jellegű munkájában Méry Beáta különféle technikákat ötvöz, az ősi, viasszal való batikolást és a keleties rattannádból való építkezési módot. A diptichon vagy triptichonszerűen összeálló, líraian megfogalmazott munkák arcokat, emberi testeket formáztak.

 

Az alkotásokban megelevenedett az indonéz, a magyar, a csángó, sőt, a sámánhit jellegzetessége is, de összegezve valamennyi vallás hitrendszerének nézetei, hiedelmei egybeforrnak, amelyek mindegyike kollektív tudattalanunkból fakad. A kiállítás igyekezett rávilágítani a kultúrák különbözőségeire, mégis a mind felett uralkodó szakrális kontextus egységére.

 

A farostra akrillal festett, térképszerű vagy csónak alakú munkák, világító, lightboxszerű installációk, kerámiaszobrok mindegyike egyformán fontos üzeneteket hordozott. A folyók, vizek, valóságos vagy álomszerű állatok, növények, lények vagy lelkek a motívumok egységének harmóniáját mutatták fel. Az apró mintákból kibontakozó növényi indák, folyondárok, patakszerű vizek a születéstől az elmúlásig tartó emberi életutak szimbólumaivá váltak. Azok egyes szakaszai, kitüntetett pillanatai, a kezdet és a vég, a születés és a halál együttes jelenlétét szimbolizálták, ezek misztériuma lengte körbe a tárlatot.

 

A kettő közötti út, az átkelés, maga az átutazás jelensége került középpontba, ami utalt az ókori görög mitológiából ismert Kháron ladikjára és a Léthé folyón való átkelésre, amely a feledés lehetőségét is magában rejti. A hazai kultúrkörben is ismert csónakokról eszünkbe juthattak az Észak-Magyarországon található, szatmárcsekei temető csónak alakú fejfái is. A forma hordozta szimbólumok egyszerre bölcsőt és koporsót is kifejeznek, de az a nehézségeken, a nagy vizeken, a kalandokon való átkeléseknek, a megküzdéseknek is a szimbóluma. A víz központi motívum Méry munkáiban, mely az élet és a halál vize is, egyszerre lehet éltető, ugyanakkor az elsöprő erejű is.

 

Keleti és nyugati hagyományok ötvözéséből fakadó archetípusok, ősi szimbólumok kerültek fókuszba a térben felettünk lebegő, világító csónakinstallációkban, hogy rajtuk keresztül önmagunkkal, saját létélményeinkkel, mulandóságukkal szembesüljünk. A csónakokban feltűnő emberalakok a humánus lét jelentőségét, örök érvényűvé lényegülő fontosságát hangsúlyozták. A kultúrák összhangjának sajátos egyvelegéből állt össze az izgalmas és akár beavatásra is alkalmas kiállítás, mely magába sűrítette különböző tájak sajátosan szakrális kifejezésmódjait kortárs formanyelven keresztül megjelenítve.