Idén harmadik alkalommal vett részt az Etyeki Műhely Alapítvány a Széchenyi Művésztelep Alapítvány Alkotóházában, Gyermelyen. Augusztus 19. és 29. között tíz napon át nyolc művész dolgozott együtt, akik közül négyen szorosan kötődnek az Etyeki Műhelyhez: Lucza Zsigmond, az Etyeki Műhely vezetője, Nagy Niké, Nagy Bertalan FABERCI és Bakos Flóra, aki a Képzőművészeti Egyetem hallgatójaként az intézményt is képviseli. Négyen a MAMŰ Társaság művészei, akikkel szoros kapcsolatot tartanak fent az etyekiek: Győrffy Sándor, Koroknai Zsolt, Papp Ildikó és Lucza Zsigmond. Bokros Rozália a határon túli képzőművészeket képviseli, Felvidékről érkezett Gyermelyre.
A Széchenyi Péter alapította Művésztelep bázisa, az egykori Metternich-kúria már harminc éve fogadja az alkotni vágyókat. A Gerecse lábánál fekvő dombos táj természeti szépsége és a Művésztelep kitűnő technikai és szakmai felszereltsége mindig inspirálóan hat a művészekre. Az épület lenyűgöző környezete, a sok évtizedet megélt fák, a közelben található természeti értékek, a hőségben hűsítő bajnai bányató megtermékenyítették a most ott alkotók munkáit. A művészek örömmel vettek részt az egymásra ható alkotási folyamatokban, a közös étkezésekben, a hajnalig tartó beszélgetésekben, a kirándulásokban és a felvidéki kiállításlátogatásban, hogy maradandót alkossanak.
Harmonikusan kapcsolódnak egymáshoz a bemutatott munkák, s könnyen lépnek dialógusba. Az egységes képi világot sugalló olajjal, akrillal, akrilsprayval vagy filctollal vászonra festett vagy fújt absztrahálódó műveket jól kiegészítik a konceptuális jellegű, grafikai műfajhoz közelítő alkotások, illetve az installatív térbeli vagy relief típusú munkák. Koroknai Zsolt Fekete-fehér horizont című konceptuális diptichonját a kúria melletti hatalmas fák élménye ihlette. Miként a művész fogalmaz, a gyermelyi Művésztelep aurájában az épület, a templom és a fa szimmetriatengelye vonzza be a látogatót. A nagyméretű növény Gabriel García Márquez Száz év magány című regényéből ismerős gesztenyefa élményét ébresztette Koroknaiban, amelyet körbeleng a család története, az idő kezdeti és végállapotának körforgásában a létezés alapélményéhez kötődve.
A fa a tér-idő görbületében horizont szerepet tölt be, hogy a kvantumfizikai értelmezés szerint a múlt, a jelen és a jövő dimenziója egyszerre valósulhasson meg. Nagy Niké a Művésztelep ideje alatt a hőségben tapasztalt frissítő élményeiből indult ki. A gyakori fürdőzés a Gyermelyhez közeli bajnai bányatóban inspirálta absztrahálódó diptichonját. Vásznain a színek és a formák harmonikusan illeszkednek egymáshoz, melyekben a női princípiumhoz köthető víz őselem kerül középpontba, hogy kiegészüljön az azt körülölelő növényzettel és a szintén nőiséghez köthető (agyagos) föld tapasztalatával. Az együttesen feltűnő lágy, organikusan szövődő motívumok jellegzetes tónusainak harmóniája a konkrétumoktól a geometrikusan absztrahálódó struktúrákban alakulnak, hogy létrehozzák a sötét és világos színek, illetve a természetből eredő minták kompozícióit.
Nagy Bertalan FABERCI több síkbeli és egy térbeli installációja is látható a kiállításon. A lírai absztrakció jegyeit felmutató festészeti munkáit farostlemezekre készítette, de szobrász voltát sem tagadta meg, térbeli installációja műanyag vitorlásdeszkából készült, amelyet egy maga összeállította faszobor tart. Munkáiban a gyermelyi dombok színei és a formái lényegülnek át, hogy belőlük dinamikus egyensúly alakuljon ki, s benne a víz élményét intenzív gesztusokkal fejezi ki. Az élénk színek visszaadják a természetből fakadó tónusok keveredését, amelyek tükrözik az abban rejlő harmóniát és gazdagságot. Bokros Rozália az ősi japán kézműves textilfestési technikát, a shibori szövetfestési eljárást alkalmazza éterien könnyed selyemkendőin.
A természetes anyagok és festékek kötözésével, hajtogatásával, öltésével olyan organikus mintákat hoz létre, amelyekkel egyedivé és megismételhetetlenekké teszi őket. A különféle motívumok létrejöttében a véletlennek is nagy szerep jut, hiszen, hiába a precíz redőzés, gyűrés, préselés, az anyag és a festék önmagától is alakul. A létrejövő díszítőelemek a művész személyes lelki élményeiből táplálkoznak, amikre termékenyítően hatottak a Művésztelepen megélt mély tapasztalások. A vízkék színek és az annak fodrozódását imitáló minták letisztultsága, az anyag ringása, akár a születéshez kapcsolódó ősi élményeinket is előhívhatja. Installációja párnahuzatra készített shibori, mely a gyermelyi ihletésű művészeti álmokat igyekszik maradandóvá tenni. Lucza Zsigmond akrilsprayvel készített Fúzió című sorozatának floragramjai a figurativitás és az absztrakció határán egyensúlyozva mutatják be világunk rejtett titkait.
Az organikus formák visszaadják a természet alakzatait, hogy összekössék egymással a fent és a lent világát. A földben gyökerező és az égbe törő motívumok az axis mundit, a világtengelyt jelképezik. Ezek metszéspontjában a színek kivilágosodnak, éterien tisztává válnak, hogy egyesítsék a kettőből származó tudást, s hogy belőlük megszülethessen az a többlet, ami az univerzumról szóló ismeretanyagot egyesíti. A színskála alapszíneit felvonultató sorozat színtanulmány is egyben, megfigyelhetjük, miként alakulnak, fejlődnek egymásból a különféle koloritok. Győrffy Sándor Osztott terek című sorozata, illetve az épületstruktúrákat felmutató festményei geometrikus formavilágú tiszta absztrakciót láttatnak.
Az alapszínekből építkező kompozíció mögött a formák dinamikus egyensúlya valósul meg, melyben az aranymetszés szabályszerűségei érvényesülnek. Az akrillal festett vásznak valódi térmélységeket mutatnak, melyekben a különféle tónusokkal készült vonalstruktúrák osztják fel a képmezőket, hogy velük mögöttes, szenzitív tartalmakat fejezzen ki. Bakos Flóra kiforrott munkái a zenével és a képzőművészettel való teljes összhangot mutatják fel, amelyben a színek és a geometrikus formák harmóniája a zenei dallamok intonációját is visszaadják. A szinesztéziát fókuszba állító festményeiben dallamokat látunk megelevenedni, amiket képes saját tangóharmonikáján is lejátszani.
A ritmusok és taktusok ismétlődéséből felismerjük azt az egységet, ami a két művészeti műfaj összekapcsolódását sejteti. Papp Ildikó farostlemezből kivágott karjai és grafikai alkotásai az önvédelem témáját járják körül. Kimetszett végtagjait a CMY alapszínekkel festette meg, amelyekből aztán fekete-fehér és színes fa-, és linómetszeteket is készített. A nagyvárosi lét velejárója a kiszolgáltatottság, a magány, amivel a védtelenség is együtt jár. A konceptuális munkák arra keresnek válaszokat, miként védheti meg magát egy nő saját testi és lelki erejét felmutatva.
A gyermelyi Művésztelepen alkotó etyekiek munkái harmonikusan illeszkednek, szinte egymásból kifejlődve mutatják fel azt az egységet és teljességet, ami a nyolc együtt alkotó művész között kialakult. Harmadszor valósult meg Etyeken Gyermely és Gyermelyen Etyek, bízva benne, hogy a Művésztelepnek jövőre is lesz folytatása.
Az Etyeki Műhely Alapítvány III. Gyermelyi Művésztelepének kiállítása 2024. szeptember 27-ig tekinthető meg az Etyeki Műhelyben. (2091 Etyek, Magyar utca 65.)
