A Mátészalkán 1982-ben született művész a fotózással, azon belül a digitális fotózással a kétezres évek fordulóján ismerkedett meg. Első önálló kiállítása válogatás az elmúlt 15 év során készült képeiből és videóklipjeiből, amelyek a könnyűzenei életet, annak minden velejáróját mutatják be. Állandó operatőrként és zenekari fotósként neve összeforrt a Jazzékiel zenekarral, s az évek során többek között olyan előadókkal és művészekkel dolgozott együtt, mint Póka Egon, Szipál Márton, a Grand Mexican Warlock, az Óriás, a Trillion, a Dope Calypso, az Akkezdet Phiai, Bankos, az Irie Maffia, a The Carbonfools, az Anton Vezuv, a Musica Moralia, Németh Róbert, Krizso, a The Twist vagy Politzer Péter.
Koncertképeit, bandafotóit, portréit és a zenész életmóddal foglalkozó dokumentumfotóit nem csupán külső szemlélőként, hanem a produkciók organikus résztvevőjeként készítette, a legszorosabb testközelből, a backstagekben, a buszokban és a színpadokon közvetlenül az előadók mellől. Olykor teljesen megkomponált környezetben, néha pedig váratlanul őszinte és intim helyzetekben láthatók ismert és ismeretlen figurák. Fotóin a csupasz testfelületek, az elmosódott körvonalak és a teátrális mozdulatok nem öncélúan idealizálják a szereplőket: arról tanúskodnak, hogy Kósa többnyire szoros közelségből ismeri modelljeit és mindig azok személyiségéből, motivációiból láttat, megértet és átadni valamit a néző számára.
Kósa fényképezőgépével állandó és gyakran megosztó figurája volt a kétezres évek kultikus budapesti szórakozóhelyeinek. A hetedik kerületi vendéglátóhelyek (Szóda, Négyszáz) konyháit és irodáit, a táncparketteket (Corvintető, Gödör Klub, R33), az italpultokat, az építéseket és a bontásokat megörökítő képsorozata ezeknek a helyeknek gyakran hajnalig tartó éjszakai életét dolgozza fel. A fotós néhol lírai módon mesélve, máskor pedig kifejezetten agresszív, tolakodó, punk gesztusokkal emlékszik vissza erre a 2018-ig tartó időszakra.
Legjobban kiteljesedni ott tudtam, ahol dokumentarista jelleggel, félig észrevétlenül dolgoztam. Erre a legjobb terep az éjszakai és az azt követő nappali élet. Amiről a kedvenc sorozataim szólnak: underground menőzés, korszellem, baszatás, szex, alkohol, dohányzás, szerhasználat, inkorrekt jelenetek, emberi gyarlóság. Ezek azok a helyzetek, amiket a kamera mindkét oldalán élveztem, amik a legjobban inspiráltak és otthon voltam bennük. mert mindig volt nálam fényképezőgép. Így a szereplők az aktuális környezet, a barátok, az ismerősök voltak.
A koncertfotózás sok szarral jár: gyakran nem hozza a látványos eredményt, mert általában (és ez főleg az első tíz évre igaz) szerencsétlenül vannak világítva a klubok színpadai. Arról nem is beszélve hogy a helyi crew-val sokszor keveredtem galibába. Ettől függetlenül rendületlenül nyomattam, és a színpadot a sajátomnak tekintettem. Úgy képzelem, hogy ez mindig így is lesz. A mai napig van vágyam arra, hogy zenéljek, vagy megtestesítsek egy rocksztár ideált, olyat, amiket másokról fotózok. Ez időről időre ott semmisül meg, ahogy hangszer vagy mikrofon kerül a kezembe. Sajnos nem tudok ezekkel mit kezdeni. Marad a kamera.
A kiállítás címe úgy pattant ki a fejemből, hogy először LIFESTYLE, majd NIGHTLIFE, majd LIFE lett a mappa neve, ahova húsz év számomra fontos képeit dobáltam. Az Életből véletlenül Előélet lett, ami azért fontos számomra, mert a cím helyreteszi az egyensúlyt a használat(om) és a tiszta életem között. Ha valamelyik nem lenne, ezek a képek most biztosan nem lennének itt.”
Megnyitó: 2022. március 19. 17:30 (kapunyitás 17:00)
Helyszín: Gödör Klub, 1061 Budapest, Király utca 50.
A kiállítást megnyitja Prieger Zsolt
Zene: Hegyi Áron és Jakab Péter
A kiállítás 2022. április 9-ig tekinthető meg.
