Az 1980-as években és a 2020 után készült munkákban Kőrösi Papp Kálmán azonos technikákat használ, az alkotások mégis különböznek egymástól, nem csupán színeikben, hanem azért is, mert majd negyven év választja el őket egymástól. 

 

Kőrösi Papp Kálmán kollázsai talán újdonságként hatnak még a munkásságát jól ismerők számára is, hiszen az 1980-as években mindössze öt fotómontázst készített, melyek közül négy most is látható a tárlaton. A művész újságíró felesége révén jutott akkoriban korszerű, gyakran külföldi képeslapokhoz, melyekből kivágta és összerendezte a számára izgalmasnak vélt fotókat. A nyolcvanas években Bálint Endre inspirációjára alkotott fekete-fehér montázsok mindegyikében a motívumok háttér nélküli, üres terekben jelennek meg, így körvonalaik élesen kiíródnak, absztrakt kompozíciókká rendeződnek, ezáltal pedig időtlenné válnak. Bálint Endre személye Kőrösi Papp életében a nagybetűs Mestert jelentette, aki első kiállítását rendezte, ugyanakkor ismeretségük később barátsággá mélyült. Munkássága és életműve előtt egyik 2020-as, Angyalok között című kollázsával tiszteleg, melyen nem csupán Bálint Endre arcképe tűnik fel, hanem a műveiről ismert angyalok is.

 

 

Négy évtizeddel a nyolcvanas évek után, 2020-ban nyúlt ismét a kollázs technikájához. A Covid-járvány miatti bezártság, a művésztársaktól való kényszerű elkülönülés, valamint a Magyar Festők Társasága elnökének, Kovács Albertnek tematikus felhívására született most látható, legfrissebb sorozata. A francia eredetű kollázs szó jelentése ragasztás. A XX. század elején a kubistáktól terjedt el a technika, főleg Georges Braque és Pablo Picasso nyomán, akik papírok, fényképek, textíliák, fa- és fémelemek darabjait ragasztották össze egyetlen alkotássá, közelítve ezzel az assemblage műfaja felé is. Az összeillesztett darabok együttese, kompozíciója, formavilága mindig új értelmet nyer, elvonatkoztatva az egyes, felragasztott darabok primer jelentésétől.

 

A 2020 és 2023 között készített sorozat kollázsai ugyanannyira izgalmas és kozmologikus világokba vezetnek, mint a megelőző korszakok absztrakt olaj- vagy akrilképei. A kezdetben figuratív festőként induló autodidakta művész már pályája elején stílust váltott és nonfiguratív műveket kezdett készíteni, sőt készít azóta is. Művei leginkább a lírai absztrakció világába vezetnek, ahol a látványból kiinduló alkotások belső, lelki élményekből táplálkozva többletjelentéssel gazdagodva jutnak el az ábrázolt motívumokig. Az eredendő minták elveszítik sajátosságaikat és olyan képi rendszerré alakulnak, ahol a szín- és formaelemekből álló kompozíció válik meghatározóvá. Mitikus színek, gomolygások, formák uralják korábbi festményeit, sorozatait, hogy belőlük organikus mikro- vagy makrovilágok táruljanak fel.

 
 

Bonyolult és sokszor kaotikus világunk 2020-ban olyannyira megváltozott, hogy erre Kőrösi Papp Kálmán műveivel is reagált, sőt adekvát válaszokat adott. Az absztrakt festészettől ismét a kollázsok felé fordult, hogy talán egy látszólag könnyedebb, konkrétumokhoz jobban kötődő alkotási módot fedezzen fel újra. Kollázsai, fotómontázsai mégis bonyolult, komplex világunkról adnak hírt. Az alkotások készítésével különválasztotta az egyes elemek értelmezését a teljes kompozíciós munkák egészének meghatározásától.

 

Analógiák az emberről című kiállításán olyan kollázsokat látunk, amelyek az emberiség múltjáról, jelenéről és elképzelt jövőjéről beszélnek. A sorozat nyitóképe, az Elfuserált emberiség kiemelt jelentőségű, amit a többitől eltérő, kisebb méret, valamint a többféle technika együttes alkalmazása, illetve az előtérbe állított elhelyezés is szimbolizál. Bolygónk természeti erőforrásainak kizsákmányolása, a napjainkban is a szomszédunkban dúló értelmetlen, embereket pusztító háború egyszerre jelzi, hogy minden megváltozott, világunk kifordult korábbi normális rendjéből. Az emberiség fejlődése során olyan szintre jutott el, amelyben sokféle alapvető érték kérdőjeleződik meg.

 

Erre a káoszra Kőrösi Papp látszólag letisztult képi világgal válaszol, hogy valamilyen kézzel fogható konkrét fogódzót nyújtson. A színes újságokból kivágott képek őrzik eredeti jelentésüket, összhatásuk azonban egységesíti azokat, hogy végül az absztrahált kompozíció fogja össze az egyes újságkivágatokat. A gyakran szimbolikus címadás, mint a Kollektív tudat, az Idő van vagy a Pelikán meséje is segíti az értelmezést. A címek és a művek gyakran fejezik ki a világunkban uralkodó káoszt, például az Emberfészek – Kígyófészek-diptichon vagy a Lehull a fátyol, ám a munkákból mégis mindig kiolvasható valamiféle vágy az ősi, letisztult állapotokhoz való visszatérésre.

 

Az emberiségről alkotott lehangoló gondolatiságából kiinduló sorozat egy vázolt, robotizált jövőképig jut el. A múló idő olyan örök kérdéseket vet fel, melyek ugyan melankolikus érzésekkel itatódnak át, de annak akár derűs és optimista kicsengése is lehet. A montázsok beszámolnak az ember testi ösztöneiről, művészeti tevékenységeiről, hasznos vagy haszontalan erőfeszítéseiről, illetve azokról az ambíciókról, amelyek a világot folyamatosan előbbre vitték. Régi és mai hősöket látunk felvillanni, akik közül a művész számára fontos személyek is megjelennek, a már említett Bálint Endrén kívül a szovjet-orosz író, a futurizmus egyik elindítója, Vlagyimir Majakovszkij is, akinek jelentős életműve jócskán túlmutat a korszakban megismert propagandista írói munkásságán.

 

A világ fizikai és metafizikai misztikumának megfejtéséhez Einstein zseniális tudományos elméletei és Antoine de Saint-Exupéry mindenki által ismer meséje, A kis herceg is fogódzót ad. A munkák formavilágukkal is üzennek, azok absztrakt képekként is értelmezhetők, melyeknek vizuálisan kiegyensúlyozott kompozíciói mögött mindig megtaláljuk az összetartó gondolatokat és a rendet. Az egyes alkotások részleteinek és az összeálló egész jelentésének szubjektív felfejtése izgalmas kaland valamennyi befogadó számára, hiszen a kollázsok mindig továbbgondolásra késztetnek.

 

Kőrösi Papp Kálmán kiállítása 2023. július 7-ig tekinthető meg az Art 9 Galériában (1092 Budapest, Ráday utca 47.).