◼Tavaly év végén képzőművészeti alkotómunkájának és művészetszervező tevékenységének elismeréseként tüntették ki. Mit jelent az Ön számára az elismerés?
Hatalmas megtiszteltetést és egyben felelősséget is jelent. Ezt a kitüntetést csúcsdíjként is emlegetik a hazai művészeti elismerési rendszerben, ugyanis azok a hatvanöt év feletti, Kossuth-díjas alkotóművészek kaphatják meg, akik saját művészeti területükön jelentős értéket hoztak létre. A Nemzet Művésze-díjat a Magyar Művészeti Akadémia elnöke adományozza minden évben november 5-én, az akadémia alapításának évfordulója alkalmából. Az odaítélésről pedig Kossuth-díjas művészekből álló Nemzet Művésze-díj Bizottság dönt, melynek hosszú ideig jómagam is tagja voltam. Azt gondolom, hogy szakmai szervezői és közösségi tevékenységem mellett leginkább a művészetem elismerését jelenti a kitüntetés.
◼Milyen ambíciók vezetik Önt a képzőművészeti közösség képviselésében?
Számomra a képzőművészet jelentette mindig is a legfontosabb tevékenységet, melyhez további nemes feladatok és felkérések társultak az évek során. Bennem ugyanis mindig működött a jó értelemben vett szociális érzékenység a kollégákkal és a szakmai ügyekkel kapcsolatban. Úgy érzem, hogy nekem mint magyar képzőművésznek kötelességem a pályatársaim képviselete. Eszerint végeztem mindig is a feladataimat. Már amikor 1970 végén, fiatal művészként Szentendrére érkeztem, akkor is kerestem a hozzám hasonló korosztályba tartozó művészeket, akikkel ifjú titánként 1972-ben megalapítottuk a Vajda Stúdiót. Mindig aktívan és szívesen vettem részt szakmai életünk szervezésében, ami hatalmas felelősséggel is járt és jár a mai napig. Akkoriban a fennálló hatalommal szemben sok nehézségünk támadt, de abban a helyzetben is helyt kellett állni, és ki kellett állni a hitünkért. Ez belülről fakadó, természetes igényként működött bennünk. Vajda Lajos szellemiségét követve megalkottuk a saját hitvallásunkat, mert megvolt bennünk az akarat és a szakmai minőségre való igény. Szentendrén a hagyományok is kötelezik az embert. Már fiatal művészként is ebben a felfogásban tevékenykedtem.
Visszatekintve pedig, az utóbbi ötven évben rengeteg olyan dolog történt velem, melyek során ezeket az ambícióimat kibontakoztathattam. Különösen a rendszerváltás után volt nagy jelentősége az alkotócsoportok megalapításának, aminek keretében többnyire azonos világlátású és emberileg is hasonló hozzáállású kollégákkal dolgozhattam együtt.
◼A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének vezetése is kiemelt szakmai misszió. Milyen aktualitások állnak jelenleg a tevékenységi körükben?
A MAOE-nál kiemelt feladatunk, hogy a hazai művészeket helyzetbe hozzuk, segítsük a művésztársadalmat az ország egész területén, és itt nemcsak a képzőművészekre gondolok, hanem a fotóművészekre, iparművészekre és minden olyan ágazatra, melyet az egyesületünk képvisel. Hála Istennek, eddig minden olyan segítséget megkaptunk, ami a kiállításaink és a kiadványaink létrehozásához szükséges volt. Az elmúlt tíz évben nyolc jelentős kiállításhoz kapcsolódó albumot adtunk ki. Ezen események alkalmával több száz művészt képviseltünk. Az évek során fokozatosan bővültek a kiállítási lehetőségeink és ezzel együtt a résztvevők száma is. Legutóbb Dante halálának hétszázadik évfordulója kapcsán rendeztünk tárlatot, melyre meghívásos alapon kértük fel a kiállítókat.
A Dante univerzuma című kiállításon a MAOE Képzőművészeti Tagozatának több mint ötven tagja mutatkozott be. A kurátori munkát dr. Nátyi Róbert és Sárkány Győző végezte. Először Dunaszerdahelyen a Kortárs Magyar Galériában, majd Szentendrén a MANK Galériában mutattuk be az anyagot. Terveink szerint pedig Rómában is meg tudjuk rendezni a tárlatot. Törekszünk arra, hogy minden művésztől a lehető legjobb művet válasszuk, és azt mutathassuk be, mert fontosnak tartjuk a kiemelkedő szakmai színvonal megtartását. Több tagunk Munkácsy-díjjal, Balogh Rudolf-díjjal vagy
Ferenczy Noémi-díjjal büszkélkedhet, és többen tagjai a Magyar Művészeti Akadémia külsős körének is. Ezzel pedig a kulturális közélet fontos körét képviseljük.
◼Kik azok a hazai képzőművészek, akik eddig részesültek a Nemzet Művésze-díj elismerésében, akikkel immár Ön is a legkimagaslóbb szakmai közösségbe tartozik?
Minden díj odaítélésekor felmerül, hogy kik és miért kapják, majd további kérdések is megfogalmazódnak. Nagyon köszönöm és hálás vagyok mindazoknak, akik többször is felterjesztették a nevemet a jelöltek közé. Bár hosszú évek teltek el, mire valóban meg is kaphattam az elismerést, mivel a díj megalapításakor, 2013-ban, az akkori emberi erőforrásokért felelős miniszter, Balog Zoltán már az első bizottság tagságába felkért. Tehát mint a Magyar Művészeti Akadémia tagja és Kossuth-díjas művész én képviselhettem a képzőművészeti szekciót. Ez a feladat is nagy felelősséget és hatalmas megtiszteltetést jelentett számomra. Örvendtem a megbízásnak, és szintén nagy örömet jelentett, hogy többek mellett eszköze lehettem például annak, hogy Deim Pál még életében átvehesse ezt a nagy elismerést. De kiemelhetném Csíkszentmihályi Róbertet, Konok Tamást, Melocco Miklóst vagy Bak Imrét is, akik jelenleg a legmagasabb szintű hazai képzőművészetet képviselik. Ez olyan nemes rangsor, melynek megtiszteltetés tagja lenni.
Ahogyan korábban említettem, mivel tagja voltam a döntőbizottságnak, ezért kizáró ok volt, hogy a hozzám kötődő jelölések célba érhessenek. Ahhoz, hogy megkaphassam a díjat, le kellett mondanom a tagságomról. Az ilyen helyzetek egyébként visszatérők az életemben. Például, amíg az NKA Képzőművészeti Tagozatának pályázati kurátora voltam, addig mint alkotóművész természetszerűleg kimaradtam ebből a fajta támogatási rendszerből. Persze nincs bennem hiányérzet, de előfordult, hogy valamelyik gyűjtői joggal rendelkező múzeum szeretett volna tőlem a támogatás segítségével festményt vásárolni, a kizárólagosság miatt azonban ez nem valósulhatott meg. Más megoldást kellett keresni. Tehát miután visszaléptem a Nemzet Művésze-díj odaítélésén dolgozó bizottságból, ismét felterjesztették a jelöltek közé az én nevemet is, bár még ekkor sem volt evidens, hogy meg is fogom kapni a kitüntetést. Végül az utóbbi évben Maurer Dóra és én részesülhettünk a megtiszteltetésben. Külön öröm számomra, hogy korábban, szintén szentendreiként Farkas Ádám nyerte el a díjat. A díjazottak kiválasztásának folyamata egyébként igen hosszadalmas és felelősséggel teli döntés. Nagyon sok olyan művészkolléga van még, aki szintén megérdemelné a kitüntetést.
◼Korábbi elismerések kapcsán is vannak olyan kiemelkedő pillanatok, melyek meghatározók voltak akár a saját közeli szakmai közösségében is?
Szívesen emlékszem vissza, amikor 2002-ben megkaptam a Munkácsy Mihály-díjat. Kegyelmi állapotban telt az az időszak, ugyanis a Vajda Stúdió fennállásának harmincéves évfordulóját ünnepeltük akkor. Nagyszabású kiállítást rendeztünk a Műcsarnokban, amelyet Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség akkori minisztere kiemelten támogatott. Egy szakmai közösség életében is sok múlik azoknak a vezetőknek és képviselőknek a munkáján, akik jó és fontos dolgokra éreznek rá. A korosztályomban akkor többen is elnyertéka Munkácsy-díjat, ami nagy öröm volt mindannyiunknak. Például a szintén a Szentendrei Régi Művésztelep oszlopos tagja, Bereznai Péter is, aki a vajdás kiadványainkat tervezte.
Az is megtisztelő volt, amikor 2017-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozatának elismerését kaptam meg. A méltató beszédben akkor indoklásképpen kiemelték, hogy képzőművészetembe úgy emeltem be a rovásírás jeleit, hogy azok rendszert indítottak a festészetemben. Ebben a törekvésben visszamentem az ősformákig, s ezzel olyan folyamat indult el, mely a mai napig gazdagítja a kompozícióimat.
◼Alig néhány hete a Párbeszéd Házában mutatták be az Ön műveiről szóló legfrissebb kötetet, melynek szerzője Nagy Márta bizantinológus, művészettörténész.
Ez a kötet tulajdonképpen a festményeimről szóló trilógia utolsó része. Az első rész az Aknay és az ikon, a második Aknay János Csend-történetei, ez utóbbi pedig az Aknay János Krisztusai címet viseli. Mindhárom kötet szerzője Nagy Márta, aki a festményeim közül válogatva egy-egy tematikát részletesen tár fel. Az említett könyvek összefüggnek, mivel a szakrális témájú képeimmel foglalkoznak. A legújabb kötetben Nagy Márta a hetvenes évek elejétől gyűjti össze a Krisztus alakját ábrázoló festményeimet. Ezek között nagyon sokféle kompozíció látható. A szerző hozzájuk írt szövegei irodalmi párhuzamokkal, bibliai utalásokkal és művészettörténeti magyarázószövegekkel segítik az olvasók nézők értelmezéseit. Emellett életrajzi vonatkozások, műelemzések, szín- és szimbólummagyarázatok is gazdagítják a gondosan összeállított képanyagot. Nagy Márta gondolatsora három tematikai egységet alkot: a szenvedéstörténetet ábrázoló narratív művekét; a kereszt vagy a keresztre feszített Jézus megjelenítéseit, valamint a Krisztus-fejeket és arcokat bemutató alkotásokat. Nagy jelentőséget tulajdonítok a krisztusos képeimnek, ezért nagyon örülök a kötet megjelenésének.
A szerző művészettörténész, kritikus.
Nyitókép: A Nemzet Művésze címmel idén kitüntetett Aknay János Kossuth-díjas festőművész, az MMA rendes tagja szentendrei műtermében 2021. október 13-án. fotó: MTI/Cseke Csilla
