A kiállítás kurátorának, Ferenczy Bálintnak válogatásában láthatók a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes években készült agyag-, kő- és bronzszobrok, amelyekkel együtt szereplenek ugyanennek az időszaknak a grafikai munkái is, sajátos harmóniát alkotva, diskurzusba lépve egymással.
A galéria terében a megszokottól eltérő, önálló szobrászati kiállítás látványa fogadja a látogatót. Nem csupán a teret lakják be a posztamenseken elhelyezett plasztikák, hanem a falakon is erőteljes térhatású munkákat látunk. Mintha a szobrok megszületése előtti pillanatoknak lennénk szemtanúi, amikor a grafikákat, az akvarelleket szemléljük. A jól rendezett kiállítás rá is erősít erre, egymás elé és mellé helyezve a szobrok előzményeiként is értelmezhető sík munkákat. A keramikus-szobrászművész Kecskeméti gondolkodásában a térbeli plasztikákat nem csupán megelőzi a grafikák és akvarellek készítése, hanem azok akár egyidejűleg is készülhetnek. A kiállítás újszerűsége éppen ebben, az így létrejövő kölcsönhatásban rejlik. A művész építészeti gondolkodása révén mind sík, mind térbeli munkáiban olyan stilizált kompozíciókat teremt, amelyek a gondolat szabadságát feltételezik.
KAS Galéria Fotók: Hegyháti Réka
Kecskeméti művészi pályája során elsőként azzal az anyaggal (agyaggal – hogy a szójátékot továbbvigyük) kezdett dolgozni, amely – ahogy ő mondja – „az ember kérdéseire rögtön választ ad”. Az agyag a négy őselem egyikének, a földnek az alapja, melynek megformálása, felhasználása a civilizáció és a kreativitás gyökereihez nyúlik vissza. Ez az anyag az emberi gondolat és az abból fakadó bármely mozdulat minden behatását képes megőrizni. A nyolcvanas években, az akkor könnyen és olcsón elérhető, vékony, úgynevezett computerpapírt is felhasználta mellette, mely az agyaggal együttműködve homogén, gyűrt felületeteket hozott létre, felszívta a felesleges vizet és tartást adott a lágy, még égetetlen anyagnak. Így hajlítva, formázva az agyagot, az mélységet és dimenziót kapott, a sík térbelivé vált, hogy a tűz felhasználásával a kiégetett szobrok végül megőrizzék az általuk közvetített tartalmakat. A művész a geometrikus agyagtáblákat hasábokként egymásra téve építette össze őket. Ezzel az eljárással olyan oszlopokat, tömböket hozott létre, amelyek a megalitikus és neolitikus történelmi korok, ember alkotta szakrális, természethez közeli építményeit idézik fel.
A konceptuális kisplasztikák absztraktak, nonfiguratívak, mégis egyfajta totemszerű építményekként különféle állatias lényeket, démonokat vagy antropomorf alakokat juttatnak eszünkbe. Az angliai Stonehenge építményegyüttesének világában vagy az ősi, dél-amerikai, illetve távol-keleti kultúrák szent oszlopai, tárgyai között érezhetjük magunkat Kecskeméti kis- vagy nagyméretű köztéri monumentumait látva. Megjelennek az otthonosság élményét, a házak formavilágát stilizáltan bemutató alkotások, hogy bensőséges világukban megtalálhassuk önmagunkat. A hajlék, mint szimbólum, a világegyetem képi megjelenítéseként tűnik fel, különböző égi és földi világokat összekötve egymással.
KAS Galéria Fotók: Hegyháti Réka
A samottal, kővel, gránittal vagy mészkővel is dolgozó művész munkáit mindig olyan grandiózusra tervezi, hogy azok uralják a teret; a kisméretű plasztikák pedig modellezik a nagyméretű szobrokat. A KAS-ban most látható alkotások létrejöttét is ez a szándék vezérelte. A különféle kő vagy égetett anyagok mellett, a bronz is érdekli, amelyből később több munkáját is kiöntötte. A hazai és külföldi szimpóziumok és a közelükben működő műhelyek és gyárak segítették a mindig új formákkal és anyagokkal kísérletező művész munkáját. Itthon elsősorban a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban dolgozott (nomen est omen), majd a kilencvenes évek elején kapott hollandiai ösztöndíjas időszak után Nyugat-Európa, valamint Japán művésztelepeire, műhelyeibe is eljutott, számos nemzetközi rangos pályázaton sikeresen szerepelt. A Németországban töltött hosszabb idejű munka óta kétlaki életet él, a budai műterem és a nyüzsgő hazai lét mozgalmasságában, valamint a Münchenhez közeli kisváros alkotói magányában, egy gátőrház mellett élve-munkálkodva is egyaránt jól érzi magát. Köztéri alkotásait főként e két országban lelhetjük fel.
Kecskeméti szoborkészítési munkálatainak mindig része a tervként feltűnő, relief jellegű, hajtogatott, rétegzett síkbeli munkák készítése. A papír kimozdítása a tér irányába örök vágya, amely szobrászati, dimenzionális gondolkodására vall. Sík munkáiban szinte modellezi, leképezi a tervezett szobrokat, amelyeket különféle (sokszor ceruzás) feljegyzések, számok, dátumok egészítenek ki. Az időnként vázlatosnak tűnő grafikák értékes, önálló műalkotásokként jelennek meg. A néhány vonallal felvázolt, tussal megerősített, majd (gyakran színes) akvarellel gazdagított munkák plasztikai rétegzettsége olyan térbeli dimenziót teremt, amely erőteljes építészeti gondolkodásmódot feltételez. A különböző papírfelületekből összeálló munkákban a kivágások háromdimenziós hatást keltenek.
KAS Galéria Fotók: Hegyháti Réka
Kecskeméti művészetére leginkább Henry Moore plasztikus szemlélete, világlátása hatott, akinek a Műcsarnokban rendezett, 1967-es tárlata felszabadító volt szobrászati gondolkodásmódjára, különösen az akkoriban jellemző, itthoni, fojtott levegőjű, a nyugati világtól vasfüggönnyel elzárt időszakban. A külföldön töltött periódus segített kiteljesíteni művészetét, amelyet itthon is, a mai napig kamatoztat. Hazai kiállítása most végre együtt mutatja be szobrászati és grafikusi munkáinak változatos matériáit és formavilágát.
A Kecskeméti Sándor 75 című kiállítás 2022. április 27-ig tekinthető meg a K.A.S Galériában (1114 Budapest, Bartók Béla út 9.)
