Mészáros Flórával, a kiállítás kurátorával beszélgettem.
•Művészet és tudomány kapcsolódási pontjait helyezi fókuszba a tárlat. Ízelítőt kapunk abból, hogyan jelenik meg a mérnöki, strukturális gondolkodás, a matematika, az elméleti fizika, az űrfizika, a számítógép vagy a klimatológia a kortárs hazai képzőművészetben. Hogyan kötődik egymáshoz a két terület?
A kortárs művészet egyik fő kérdése az elmúlt évtizedekben az átjárhatóság lett. Megszűntek az építészet és a dizájn közötti határvonalak, ahogyan a művészet sem vizsgálható társadalmi vagy tudományos hatások ismerete nélkül. Az állandóan fejlődő tudományok és a technológiai változások befolyásolják a művészet jelenét. A Szférák között című tárlat azt kívánja megmutatni, hogy művészet és tudomány kapcsolódása miként érhető tetten a kortárs képzőművészek gondolkodásmódjában, alkotási metódusaiban.
Ráadásul a két terület együttes szemlélete a XX. században erőteljesen magyar gyökerű, gondoljunk csak Moholy-Nagy László, Breuer Marcell, Kepes György, Schöffer Miklós vagy Victor Vasarely tevékenységére. A kiállítás kronológiailag az ő munkásságukat folytató művészekkel veszi fel a fonalat: Vasarely kortársaival, Hantaï Simonnal, Reigl Judittal, majd Lantos Ferenc és Fajó János példáival egészen a mai harmincas, fiatal generációig.
•Melyek voltak a válogatás fő szempontjai az MNB gyűjteményéből?
Felkérésemkor már tudtam, hogy művészet és tudomány összefüggéseire helyezem a hangsúlyt, így az MNB gazdag gyűjteményéből azokat az alkotásokat választottam, amelyek művészet és valamely kiemelt tudományterület relációját reprezentálják. A gyűjtemény tudományban gondolkodó, négy generációt felölelő alkotói szabták meg a kiállítás csomópontjait. Elsősorban felnőtteknek szóló művészeti kiállítást vizionáltam, amelyben a tudomány nyitja meg az utakat a kortárs művészet és a nonfiguratív alkotási mód felé. Az űrfizika vagy az optika például olyan vonzó hívószak, amelyek révén számos kortárs művészeti trend közelebb hozható a nézőhöz.
•Majd két tucat művész munkája más-más tudományos területet állít középpontba. Emeljünk ki néhányat a fiatalabb és az idősebb művészek alkotásai közül.
A tárlat azoknak a művészeknek az alkotásaival ismertet meg, akik nem tematikailag reflektálnak, hanem módszertanuk vagy koncepciójuk révén kapcsolódnak valamely tudományterülethez. Számos művészt a tervezői attitűd, a mérnöki precizitás jellemzi, vagy a műszaki problémamegoldás éltet. Így Andreas Fogarasi vagy Nemes Márton – akik mindketten a Velencei Biennálé kiállítói voltak – rejtett fókusza az építészet. Az MNB-gyűjtemény történetében kulcsszerepet játszó Konok Tamás gondolkodása architekturális nézetek jegyében írható le. Gáspár György laminált üveglapokból, kézi rajz után karcolással dolgozik, s ezeket az üvegeket illeszti és ragasztja össze mögöttes üvegtömbbé – dekonstruktivista alkotásai pontosságuk és komplexitásuk miatt mégis digitális technikákat és mesterséges beavatkozásokat sejtetnek. A computer science terében találkozhatunk Bak Imre munkáival, aki az analitikus egységekből kiindulva a teljességet kutatta, s láthatjuk, miként foglalkoztatja Kóródi Zsuzsannát a virtualitás, aki az üveg mellett a digitális technológiát hívta segítségül művei megalkotásához.
Vera Molnarnak az MNB gyűjteményét gazdagító munkái közül valamennyi az MNB Arts & Culture-nek az isztambuli Pera Múzeumban rendezett tárlatán szerepel, így előtte Horváth Lóczi Judit Hommage à Vera Molnar című reliefjével tisztelgünk. A huszonhét darabból álló mobilis mű izgalmas reflexió Vera Molnar algoritmikus gondolkodására, de Horváth Lóczi Judit tájépítészeti múltját is jelzi. A természettudomány szekciójában megcsodálhatjuk, Hantaï Simon miként vonta be a természet erőit munkái készítésébe, vagy azt, hogy a szobrász Melkovics Tamás hogyan kapcsolja a kortárs anyaghasználatot természetfilozófiai kérdésfelvetésekhez.
A nyelvtudomány művészi lehetőségeivel szembesítenek Frey Krisztián vagy Major Kamill munkái, Csáji Attila pedig 1960-as évek végi Jelrács sorozatában tubusokból, gesztusokból alkotott ősi kultúrákra emlékeztető műveket. Különleges technikai eljárás révén a súlytalanság kérdését vizsgálta Reigl Judit, míg a fényfizika világába kalauzolnak Bullás József homályos és világos felületek kontrasztjára építő festményei. Olyan művei is megjelennek a tárlaton, amelyeket a gyűjteménybe kerülésük óta még nem láthatott a nagyközönség, például Bullás József Hullámok című szobra, vagy a záróteremben Pintér Dia Mi az, ami menthető? című műve. A kiállítás zárásaként speciális üvegházszerű térben a klimatológia és az örökségvédelem világát analizálják Balázs Nikolett és Pintér Dia munkái.
•Kiemelten foglalkozik a tárlat néhány alkotó, többek között Fajó János, Lantos Ferenc, Mengyán András, Szentpétery Ádám művészetével…
A Várkert Bazár közepes méretű termei kiváló lehetőséget nyújtottak arra, hogy a csoportos szekciók helyett olyan alkotókat is vizsgálhassak, akiknek munkássága a tudományközeli művészet esszenciája. Ezek a terek arra is alkalmasak voltak, hogy különleges installálási metódusokat is megvalósíthassunk. A szlovákiai magyar művésznek, Szentpétery Ádámnak az első teremben, a kiállítás úgynevezett intrójában két méter átmérőjű óriás tondói – űrzenével és speciális megvilágítással – bolygókra emlékeztető hatásokat keltenek, amelyek a Victor Vasarely-féle optikai illúziók világába repítik a befogadót. Szentpétery ugyanakkor színhasználatában gyakran az 1990-es évek utáni számítástechnika világának vizualitását idézi, máskor képi jeleivel a nyelvre mint tudományra reflektál.
Lantos Ferenc pécsi, 1969-es DÉDÁSZ-frízének korszakába és környezetébe is visszatekinthetünk: műfűvel borítottunk egy teljes teret, és a megszokott szemmagassághoz képest fentebb, az épületeket idéző megoldással installáltuk a fríz zománcait, így a látogató az eredeti építészeti közegben és természetben érezheti magát. Lantos munkásságában a matematika, a biológia, a nyelv, a műszaki ismeretek kérdései együttesen jelennek meg. Ennek a szemléletnek jegyében az 1960-as években dolgozta ki azt a kör és négyzet alapú vizuális rendszert, amelynek talán legnyilvánvalóbb példája az azóta eltávolított pécsi DÉDÁSZ-épület párkánya.
Mengyán András elsősorban matematikával és elméleti fizikával foglalkozik, „polifonikus vizuális tér” elnevezésű koncepciója a többszólamúság elvére épül, s eltérő matematikai jelenségeket együttesen, globális hatásukat bemutatva prezentál. Képeibe fotolumineszcens festéket kevert, így a kiállításon, amikor ezek UV-fényt kapnak, azonnal térbelivé válnak.
Fajó János a természetelvű absztrakciót egyesítette a geometria világával, és rendelte alá azt a matematikai módszereknek, s az általa kidolgozott formatant a plasztikában és a festészetben egyaránt érvényesítette.
•A tárlat címe magasabb dimenziókba repít – miért éppen Szférák között?
A görög sphaira jelentése ’gömb, golyó’: világgömb, a mindenség képe. Szeretek játszani a szavak sokféle jelentésével. A szféra itt valamely tudományterületet jelöli, s ezzel utalunk „valami megragadására, egy szemlélet kibontakoztatására” is: így a szférák között kalandozhatunk, csakúgy, mint a kortárs művészet és a tudományos diszciplínák egyes ágai között. A szféra ugyanakkor gömbszelet is, amely egyszerre reflektál a gyűjtemény absztrakt jellegére, Szentpétery Ádám műveire vagy Lantos Ferenc körszimbolikájára. A lantosi körmotívum különösen fontos, hiszen nemcsak a természeti szekcióban vagy a DÉDÁSZ-teremben tér vissza, hanem az MNB brandjében is, sőt a gyűjtemény logója is erre épül.
•Hogyan kapott felkérést a kiállítás kurátori feladatára?
Korábban, Dubajban megnyitottam az MNB Arts & Culture első nemzetközi kortárs kiállítását, Hamvai Kingával, a művészeti divízió vezetőjével, s már ekkor reméltük, hogy a jövőben újra együtt dolgozhatunk. Megtisztelőnek éreztem, amikor tavaly év végén felkért erre a munkára, és hogy szabad kezet kaptam a kiállítás tematikájának kialakítására. A kiválasztás és a rendezés mindvégig nagyon élvezetes volt, új kihívásnak bizonyult számomra az audio guide-ok elkészítése, amely rendkívül izgalmas művészetedukációs lehetőség, hiszen a néző számára személyes vezető nélkül is segítheti a kortárs művészettel való mélyebb ismerkedést.
