Az idén 80 éves alkotó hat évtizedes pályafutását ünneplő, a budapesti Műcsarnokban megnyílt kiállítása nemcsak életművének jelentős fordulópontjait tárja elénk, hanem a legfrissebb alkotásain keresztül új dimenziókat is nyit.
Farkas Ádám munkássága mindig is az anyag és a forma közötti párbeszédre épült. Ahogy ő maga fogalmazta meg: „A kő a létező anyagok ősi sűrítménye, a fa a földi élet fenntartója, a fém az ember eszközfabrikáló, éltető és pusztító ügyességének gyümölcse.” Ez az alapvető anyagokhoz való kötődés nem pusztán technikai, hanem filozófiai is. A természet közelsége, a törvényszerűségek megfigyelése mindig is központi szerepet játszott alkotásaiban. Minden egyes szobor, kisplasztika vagy monumentális köztéri alkotás mögött ott van ezen összefüggés: a művész, az anyag és a természet hármas egysége.
A tárlat különlegessége, hogy az elmúlt évtizedek ikonikus szobrai mellett Farkas Ádám legfrissebb, 2024-ben készült műveit is felsorakoztatja. Ezek az új alkotások nemcsak folytatják a művész korábbi korszakainak gondolati és formai örökségét, hanem egyúttal új utakat is nyitnak. Farkas számára a mozdulat mindig is kulcsszerepet játszott: „A gesztus a teremtés dinamikus pillanata” – mondja. A kiállításon ez a dinamikus energia különösen tetten érhető a műtermi hangulatot megidéző térben, ahol a művész és az anyag közötti kölcsönhatás kerül a figyelem középpontjába.
Az 1960-as évek végétől induló pályafutása során Farkas Ádám folyamatosan újrateremtette magát, miközben hű maradt alapvető művészi filozófiájához. A korai figurális szobroktól kezdve a női test formájából kiinduló organikus absztrakcióig, a hullámvonal alapú plasztikáktól a geometrikus formákkal való kísérletezésig Farkas művészete mindig az anyaggal való szoros kapcsolatot tükrözi. Ez a kapcsolat nem pusztán technikai kérdés, hanem filozófiai alapvetés is, amely meghatározza a művész minden alkotói periódusát.
A kiállításon nemcsak a kisplasztikák, hanem a monumentális köztéri szobrok és tájplasztikák is helyet kaptak, bár „csak” fényképeken. Farkas Ádám köztéri alkotásai is az organikus és geometrikus formák kapcsolatának kutatására épülnek, miközben szimbolikus jelentéssel ruházzák fel a műveket. Említésre méltók például a különféle városrendezési tervek és emlékművek, amelyek nemcsak esztétikai értékkel bírnak, hanem társadalmi és történelmi kontextusba is ágyazódnak.
Farkas művészetét nehéz egyetlen irányzat vagy stílus keretei közé szorítani. Az organikus absztrakció nála mindig újraértelmeződik, és kapcsolata az anyaggal folytonos kísérletezésre ösztönzi. A kiállítás ezért különleges betekintést nyújt a művész belső világába, a gesztusok és formák mögött rejlő gondolati struktúrákba és a természethez fűződő szoros kapcsolatba.
Az expozíció harmadik terme különösen kiemelkedő, ahol a műtermi hangulat megidézése révén a látogatók közvetlen bepillantást nyerhetnek a művészi alkotás folyamatába. Itt a szobrász keze és az anyag közötti párbeszéd kerül a fókuszba. Ez a tér azt a cselekvő akaratot tükrözi, amely létrehozza és formálja a szobrokat – a pillanatot, amikor a művész gesztusa életet ad az anyagnak.
Farkas Ádám kiállítása nemcsak visszatekintés egy gazdag életműre, hanem egyúttal előretekintés is. Az új művek azt mutatják, hogy a művész folyamatosan fejlődik, új kérdéseket vet fel és új formákat keres: ez a kiállítás tehát nem csupán a múlt ünneplése, hanem Farkas Ádám munkásságának újabb fordulópontjait is elénk tárja.
Nyitókép: Kényes egyensúly, 2024
