H. R. Giger
 
H. R. Gigert (1940–2014) megosztó volta ellenére klasszikus művésznek tekinthetjük. Az Alien-filmek xenomorf teremtményei sikeresen juttatták be DNS-üket a hollywoodi álomgyárba, és szépen elszaporodtak. Giger igen sokoldalú alkotó volt, aki tervezett bútorokat, lemezborítót, sőt számítógépes játékprogramot is, ám kétségtelen, hogy világraszóló hírnevét ezeknek a korai Alien-filmeknek köszönheti. A közönség kegyeit amúgy sohasem kereste, kifejezetten ijesztő hatású képeket festett, egyik legszebbnek tűnő képe is valójában felesége tragikus halálát dolgozta fel.
 
 H. R. Giger: Li Tobler

 

Kevésbé ismert tény, hogy Giger utolsó munkája is xenomorf „teremtmény” volt, mégpedig egy svájci karóra alakjában. A cikkünkben szereplő óraszobor – az „In memoriam H. R. Giger” – ugyanis minden jel szerint Giger személyes közreműködésével készült még 2014-ben. Ám a különc svájci óraguru, Daniel Strom kegyeleti okból csupán Giger halála után 4 évvel, 2018-ban mutatta be.

 
„In memoriam H. R. Giger”, óraszobor (Forrás: Daniel Strom)  
 

Az óraszámlapon látható gravírozás a festő egyik leghíresebb képének, a Agysalátaműtétnek (Brain Salad Surgery, 1973) művészi szintű reprodukciója. A halálfejjé formálódó női száj tökéletesen illeszkedik az eredeti festmény szellemiségétől némiképp idegen környezetbe, hiszen maga lesz az óramutatók középpontja. Másrészt: az eredeti festményen is jól kivehető a két „steampunk” stílusú fogaskerék a vászon két oldalán, s tulajdonképpen ez a takarásban lévő „anyacsavar” adja a festmény horizontális síkját. Daniel Strom mesterien él a lehetőséggel: az órakorona mellé kerülő „anyacsavart” látszólag összekapcsolja az órakoronával, mintha a korona felhúzásával lehetne mozgásba hozni a Gépezetet, ami persze csupán illúzió, ugyanakkor tökéletes példája annak, hogyan képes egy festmény kilépni saját keretéből és mechanikus szerkezetet rejtő óraszámlappá alakulni. Egyébként a festmény eredetileg lemezborítónak készült. Ez volt az Emerson, Lake  & Palmer progresszív instrumentális zenekar azonos című, 1973-as negyedik lemezének emblematikus borítója.

Az órakorona koponya formájú; Giger kedvelte ezt a motívumot, és még inkább kedvelte a biológiai (szerves) és mechanikus (szervetlen) formák kombinációját megjeleníteni a festményein. Ezeket az alkotásokat „biomechanikus” (biológiai + mechanikus) formáknak nevezte el. Maga az Alien-lény is ilyen: valójában nem is lehet megdönthetetlen módon eldönteni, hogy humanoid testén valódi „csővezetékeket” vagy kábel vastagságú verőereket látunk-e? Daniel Strom órakoronája hasonlóképpen tökéletes „biomechanikus” forma, páratlan művészi főhajtás Giger emléke előtt, ugyanakkor szomorú utalás a nagy festő halálára. 

Daniel Strom, karóra
 

Az óraszobor pazar díszítményei közül leglátványosabbak az órafülek. A négy szimmetrikus órafül ugyanis négy űrlény ezüstből készült, tökéletesen ergonomikus koponyája! Az űrlények kőkemény feje egyfelől nagyszerű és autentikus látvány, másfelől rendkívül praktikus megoldás is, hiszen enyhén ovális íveikkel természetesen képesek követni bármilyen csuklóformát. A Daniel Strom által készített képek alapján úgy tűnik, az űrlények ezüstből készült feje ugyan magas fényűre polírozott, de a végső megoldás tekintetében enyhén „dirty” hatású, azaz kicsit „karcos”. Az űrlények fejéből egy-egy egymásba kapcsolódó csőnyúlvány bújik elő, így ezek is jellegzetes Giger-idézetek, biomechanikus formák. 

Hogy egy karóra is lehet művészi üzenetet hordozó műalkotás, ahhoz Daniel Strom megtalálta a szükséges formanyelvet, és sikeresen ültette át Giger sötét tónusú világának DNS-ét egy svájci gazdaszervezetbe. Üzenete pedig napjainkban sajnos aktuálisabb, mint korábban valaha: jelenleg ugyanis mi magunk vagyunk a gazdatestek.