Miért kezdett el a betonnal mint szobrászati alapanyaggal foglalkozni?
Egyetemi éveim alatt Csurgai Ferenc vezetésével speciális szobrászati kurzus indult, mégpedig a beton anyagával foglalkozva. Olyan új perspektíva nyílt meg a technológia, az anyag és a bemutatott alkotások által, ami nagyon inspirálóan hatott rám. A műfajt jellemző nem szokványos formaképzés az én gondolkodásmódommal jól összeegyeztethető. Ez 2003-ban történt és azóta is töretlen az érdeklődésem a műfaj iránt.
Eddigi művészeti pályájának milyen fontos, meghatározó állomásai voltak?
Nagyon sok ilyen volt, de talán az igazi mérföldkő a Derkovits-ösztöndíj volt a pályafutásom során. Ez a díj egy fiatal képzőművész számára legitimálja, hogy amit addig csinált, annak van relevanciája. Ezzel együtt pedig hosszabb-rövidebb távú célok is megfogalmazódnak, amik segítik az alkotói folyamatokat. A díj elnyerésével pedig bekerültem egy galériába, ahol a kiállításokon való részvételeken kívül elkezdődött a szobraim értékesítése is, ami új dimenziót nyitott számomra.
Még megemlítem a pécsi Kisplasztikai Quadriennálé díját is, ott II. helyezést értem el. Ez a díj régi álmom beteljesülése volt. Egyetemi éveim alatt állandó látogatója voltam az akkor még kétévente megrendezett Kisplasztikai Biennáléknak, amelyeken nagyon színes és kvalitásos munkák szerepeltek. Mindig is készültem arra, hogy az egyetem után én is pályázom, de aztán egyszer csak megszűnt a biennálé. Hosszas hallgatás után, amikor újra megrendezték a kiállítást, pályáztam és nyertem is. Jó érzés volt, hogy akkor már Budapesten élő, de pécsi művészként ilyen díjat vehettem át.
Végül pedig szólnom kell a tavaly rendezett Beton című kiállításunkról Csurgai Ferenc szobrászművésszel, amellyel ismeretségünk huszadik évfordulóját ünnepeltük. Attól kezdve úgy éreztem, hogy az egykori mester és tanítvány viszonyunk kollegiális kapcsolattá alakult, ami majdnem felért egy újabb díjjal.
Hol látja legszívesebben a szobrait?
Szerencsére már sok helyre kerültek a szobraim, így könnyebb megítélnem, hogy hol és hogyan működnek igazán. Az egyik legfontosabb komponens, hogy akihez kerül, az érzelmileg tudja összekötni magát a művemmel. A másik pedig, hogy a szobor a környezetbe jól beilleszthető legyen, és ne keltsen feszültséget. Leginkább azt szeretem, amikor fákkal és növényekkel gazdagon beültetett környezetbe kerül egy-egy munkám. De az is izgalmas, amikor enteriőrökben más alkotók munkáival együtt szerepelhet egy magángyűjteményben.
Formálódott egy jelentős alkotóközösség a betonhasználat kapcsán. Mi a művésztelepük célja, hogyan működik?
A művésztelepet 2016-ban alapítottuk a szigetmonostori Faluház akkori igazgatójával, Kovács Attilával. Ez a művésztelep kizárólag a betonszobrászat műfajában tevékenykedő művészek számára teremt lehetőséget új alkotások létrehozására. Minden évben nyolc-tíz művészt fogadunk, akik egy alkotásért cserébe kéthetes művésztelepi munkán vehetnek részt teljes ellátással. A művésztelep működtetésében betonipari cégek, helyi vállalkozók, az önkormányzat és helyi civil szervezetek segédkeztek, s eddigi működése alatt több mint negyven hazai és külföldi művész hozott létre száznál is több betonalkotást. Ennek egy része ma is látható Szigetmonostoron, a további darabjai pedig egy gyűjtemény részét képezik. A művésztelep által a betont mint szobrászi anyagot sikerült a hazai kortárs képzőművészetbe beemelnünk, és sok fiatal pályakezdő művésznek tudott nagyszerű indítást adni az itteni munka. Sajnos 2023 óta új helyszínt keresünk a művésztelep megrendezésére, ami talán idén megoldódik és tovább folytathatjuk a munkát.
Egy festő vagy akár egy klasszikus értelembe vett szobrász műterméhez képest miben más az Ön alkotótere? Egészen különleges eszközöket használ.
A műtermem két különálló helyiségből áll. Az egyik teremben zajlik a tervezői munka és a raktározás, a másikban pedig a kivitelezés. Nagyon fontos, hogy a tervezés vagy a makettkészítés steril környezetben történjen, ahol kizárható minden zavaró tényező. A másik helyiségben, ahol a kivitelezés folyik, rengeteg eszköz, anyag és szerszám található. Nagyon sok elektromos és kézi szerszámot használok, ezek alapvetőek egy szobrászműteremben, illetve vannak speciális, a betonszobrászathoz köthető szerszámaim is. Hungarocellvágó-asztal, műanyag- és fémvödrök, kézi és nagy betonkeverő, beton alapanyagok, adalékszerek, oxidok, pigmentek és még rengeteg eszköz. Mindegyik fal polccal és tárolókkal teli, így a terem közepén a munkafolyamat jól szervezhető. Az általam képviselt betonszobrászati formaalkotáshoz ez alapvető feltétel.
Honnan gyűjt inspirációt?
Bármennyire furcsa egy szobrásztól: a festészet nagyon inspirálóan hat rám. Emellett a geometria és a természettudomány körébe tartozó különféle ágazatok is motiválnak. Egy művészember számára mindenhonnan nyerhető inspiráció. Versenyszerűen sportolok már négy éve, ami nagyon sok feldolgozandó témát ad számomra. Emellett rengeteget járunk színházba, moziba, koncertre, kiállításokra. Utazunk, új helyeket ismerek meg, és sok emberrel beszélgetek. Nyitott szemmel járok, és folyamatosan kérdéseket fogalmazok meg.
Mi a legnagyobb kihívás a művészetében?
Az, hogy hogyan és milyen eszközzel tudom átadni a közönségnek a fejemben összeállt képeket, a kérdéseimre és az azokra adott válaszokat úgy, hogy közben kiváltsam az érdeklődését. Mivel óriási a vizuális zaj, egyre nehezebb új tartalmat létrehozni, amivel megállíthatjuk az embereket. Ennek megfelelően én úgy építkezem, hogy egy egységes életművet hozzak létre, és igyekszem nem „felülni” a különféle trendeknek.
Nyitókép: Kovács Attila
