Gaál Kata a Várfok Galéria művészeként új, önálló kiállítását mutatja be, a nagyobbik teremben legfrissebb, 2024-ben készült sorozatának munkái láthatók. Mellettük részben már ismert művei is megtekinthetők, melyek leginkább tematikájukban különülnek el egymástól. A saját tapasztalataiból, élményeiből kiinduló alkotó újabb munkáiban is a korábbi években sajátosan kialakított technikákat használja, fatáblákra készíti kollázsait. A középkorból származó táblaképfestészet klasszikus hagyományát folytatja és újítja meg, oltárképekhez hasonlóan táblákra dolgozik.
Amigdala (részlet)
Kezdetben a Képzőművészeti Egyetemen talált és onnan leselejtezett rajztáblákat választotta munkáihoz, hogy azok sokszorosan barázdált felületén a korábbi festőgenerációk ki nem mondott történeteit és szellemiségét is beépítse műveibe. Amióta kifogyott fatáblakészleteiből, tudatosan új táblákat vásárol, hogy azokat speciális eljárással öregítse, majd folyamatosan kísérletezve mindig újabb technikákat találjon ki. A festés és rajzolás mellett véséssel, ragasztással, rögzítéssel és applikálással hozza létre reliefjellegű, időnként a táblák képmezejéből is kilépő alkotásait.
A sokfajta, egymásra halmozott eljárásból megszülető, összetett munkáival komplex gondolatait, s egzisztenciális problémákat tud kifejezni. 2021 és 2023 között készült tábláin, dobozműveiben főként társadalomkritikai kérdésekkel, a nemi szerepekkel és a sztereotípiákkal foglalkozott, s fókuszba került a nők társadalmi helyzete, párkapcsolati nehézségei, gyermekvállalási dilemmái, illetve az anya–gyermek viszonya. A nők öltözékei ezeken a munkákon leginkább divatos outfitek, amelyekhez valódi keményített textileket használ, gombostűkkel rögzíti őket, hogy egyszerre fejezze ki velük az ideiglenesség és a változtathatatlanság érzésének kettősségét.
Más világ
Legújabb műveiben leginkább saját magát ábrázolja, benső világában merül el, reflektálva lelki történéseire, mély, őszinte vágyaira, álmaira. Urbánus terekben megmutatott önportréit gyakran egy-egy munkán belül megkétszerezi vagy háromszorozza, hogy ezzel különböző állapotait, érzelmeinek sokaságát és azok ellentmondásait fejezze ki. A felfelé és lefelé tekintés egyetlen képen belüli megmutatásával egyszerre kapcsolódik az anyagi, materiális szférához és a transzcendens, égi világhoz, hogy azok harmonikusan kiegészítsék egymást.
A képek előterében, merengőn, talán belső békéjét keresve, egy-egy hétköznapi tevékenység közben mutatja meg önmagát. Az alakok mögött gyakran fordítottan ábrázolt, elidegenítő urbánus tereket, s ezek ellenpontjaként otthonosságot sugalló helyszíneket láttat. A Georg Baselitz művészetéhez hasonlóan feje tetejére állított városképek szokatlanok, a befogadót kiragadják az ismerős kontextusból, hogy újszerű látásmódra ösztönözzenek. Gaál Kata mintha elvágyódna a lelketlen panelházak világából az otthonosságot jelentő kert miliőjébe, a Más világba.
Jewelry Box
Amikor a fordítottan ábrázolt hidroglóbuszok vagy parabolaantennák gömb alakú tartályait mákgubókként tünteti fel, vagy a városi terek falainak graffitieit burjánzó növényi motívumokká alakítja, egyértelművé teszi szándékának irányát. Gyakran ábrázolja magát kertészkedés közben, vagy azokban a pillanatokat, amikor növények ültetésével igyekszik otthonosabbá tenni lakókörnyezetét. A kert szimbolikája a földi Paradicsomhoz vagy az Éden eszmeiségéhez kötődik, amelyben az ősi természet elemi ereje és az emberi civilizáció alakító szerepének kettőssége harmonikusan összeforr, hogy azok egy idealizált világban egyesüljenek.
the rest doesn't matter
Legújabb munkáiban különösen fontossá válik saját öltözete, amely legtöbbször nem utcai, divatos outfit, ahogyan azt korábbi nőábrázolásainál megszokhattuk, hanem otthon használt, kényelmes, laza ruházat, melyekhez gumipapucsot visel, de gyakran látjuk mezítláb is, ami talán a legtermészetesebb, legotthonosabb állapothoz közelít. Alakjai leginkább guggol, támaszkodnak, térdepelnek vagy éppen az ég felé tekintve fohászkodnak.
the rest doesn't matter 2.
Az alázatossághoz közelítő testhelyzetek egyfajta megadást jelentenek, nyugalmat, kitartást és céltudatosságot sugallva. Az álomszerű, elképzelt képek idealizált világba vezetnek, ahol mindig kék az ég, ahol a külső kényszerek, megfelelések és az elvárások megszűnnek és belső békét teremtő, kiegyensúlyozott élet válik elérhetővé.
Gaál Kata A felhők felett mindig kék az ég című kiállítása október 31-ig látható a Várfok Galériában (1012 Budapest, Várfok utca 11.).
