A fény nemcsak megvilágít, hanem strukturál, a kompozíciók a látható és a rejtett határán egyensúlyoznak. Az „út” belső folyamatot jelöl, amely a preverbális, tudat alatti érzelmek artikulálására tesz kísérletet, így a kiállítás nemcsak retrospektív áttekintés, hanem a fotográfia médiumának ontológiai kérdéseire reflektáló, konceptuálisan koherens válogatás is.
Tóth György autonóm fotográfiai életműve a médium kísérleti határterületein jött létre, azon a mezsgyén, ahol a technikai pontosság és az ösztönös alkotói cselekvés egyetlen gesztussá lényegül. Képei nem a pillanat rögzítéséről, hanem a pillanatok újrateremtéséről szólnak: a fény és az idő mozgásban tartott lenyomatai. Az irányított véletlen alkalmazása ars poetica, amely a szabálytalanság irányított rendjében és a véletlen kontrollálásában válik láthatóvá.
Részben a világjárvány idején végzett archívumrendezés eredményeként a kiállítás anyaga az emblematikus munkák mellett eddig alig ismert felvételeket is bemutat. Az 1980-as évek végén kezdődő kísérleti korszak az alkalmazott fotográfiától az autonóm alkotói gondolkodásig vezet; központi kérdése az idő és a test képi megjeleníthetősége, valamint a mozgás és a mozdulatlanság paradox viszonya.
Az alkotó módszere radikálisan egyszerű és következetes: a felvételek többsége hosszú záridővel (B idő), jellemzően harminc másodperc alatt, nyolc vakuvillanással készült. A hosszú expozíció tudatos alkotói eszköz; a mozgás nem elmosódik, hanem többdimenzióssá válik, a test pedig időrétegekre bomlik. A high-key megvilágítás, a fehér háttér és a hazy light vaku eltünteti az árnyékokat, átjárhatóvá téve az alak és a tér viszonyát, így a test nem tárgy, hanem sajátos fénytorzó.
Az emblematikus Emese, a kortárs magyar fotográfia egyik legismertebb képe: a női test áttetsző, fényből épített alakzatként jelenik meg a mozgás és mozdulatlanság határán. A mű egyszerre konkrét és absztrakt, a jelenlét és hiány kettősségét hordozza.
Tóth György gondolkodásmódjára hatással volt Andrej Tarkovszkij filmnyelve és a Syrius progresszív zeneisége, valamint a jazz improvizatív struktúrái – többek között Charlie Parker és John Coltrane munkássága. A nagy- és középformátumú technikával, olykor lejárt nyersanyagokkal készült művekben a fotográfia nem reprodukció, hanem lenyomat: a fény, az idő és az emlékezet egymásra íródó rétegeinek vizuális megjelenése.
Kurátor: Baki Péter. Társkurátor: Kéri Gáspár
Képek Mai Manó ház sajtóképek.
Tóth György Űt (Érzelmek a tudat alatt) kiállítása március 22-ig látható a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Házában (1065 Budapest, Nagymező utca 20.).
