A megállapítás kissé talán minden korszakra igaz, ám korántsem olyan kiterjedt érvénnyel, mint az elmúlt században, és nemkülönben jelen korunkban.
Nagy Imre Gyula festőművész Geometrikus kalandozások című tárlata
Legszembetűnőbb módon éppen azért, mert ez az időszak elhagyja, felszámolja – legalábbis radikális művészeti törekvései esetében – a valóság közvetlen képi leképezésének lehetőségét, s helyébe annak transzformált és redukált, esetenként geometrikus formavilágát állítja. E formaelemek és viszonylataik megjelenése a képi centrumban, olyasmi, ami fogalmi, elméleti, gondolati alátéteket igényel. Némi fogódzót.
Hogy merre tart éppen, s milyen művészi periódusokat tud maga mögött előzményként egy alkotói életmű, különösen, ha érett korába lépett, mint Nagy Imre Gyuláé – jelentős változatosságot, eltéréseket mutathat. Mindamellett a tapasztaltabb – és nem csupán azért, mert idősebb –, már jelentős életművet megteremtett művészek esetében gyakorta megfigyelhető, nemigen törődnek már azzal, hogy művészetük korszerű-e, kortárs-e vagy sem: járják a maguk előtt belátható utat, s műveiket oly módon szólítják elő, ahogyan éppen kedvük tartja. A semmihez sem kötöttség, az eloldódás bárminemű elvárástól, irányzattól, netán korábbi önmaguktól – olyannyira felszabadító, hogy gyakran kései remekművek szülője lehet.
Miként arra is számos példa mutatkozik, hogy a figurális vagy természeti indíttatású és egyéb irányvetésű művészet idővel redukált, letisztult, geometrikus elképzeléseket megvalósító művészetbe torkollik. Ennek képelemei a legegyszerűbb, de alapvető síkidomok. Nagy Imre Gyula művészete már mintegy húsz esztendeje ezekből építkezik. Nem volt ez mindig vagy eleitől fogva így, hiszen korábban, több évtizeden át absztrakt expresszionista képeket alkotott.
Italo Calvino írja, hogy „a tagolatlan beszédű természet az emberi beszédet is magában foglalja”, így analogikusan az ember sajátos nyelvét, a festészetet is. A geometria pedig éppúgy a természet nyelve, miként az emberé, aki geometrikus elemekből konstruált elképzelések vagy akár így leképződő érzelmek révén ad hangot életérzésének, a világban való létezésének.
Az életmű legutóbbi periódusából, azonos szemléletmódban, az absztrakt geometrikus festészet jegyében fogant műveiből válogatott Nagy Imre Gyula az Újpest Galériában megrendezett jubileumi tárlatára. Nem a két évtized anyagából, csupán két év munkáiból mintegy negyven alkotást: a geometria terében tett kalandozások műkonklúzióit. Ám bennük rejtetten, bár csak feltételezetten: a korábban tett kaland-utak élményei, tanulságai is megbújnak – noha ez nem feltétlen nyilvánvaló a képi megnyilatkozásokban. Vagy éppen ellenkezőleg! Mert e formavalóságok, mint geometriai formákban testet nyert érzelmek jelennek meg, ekként sugároznak. Miként az alkotó említi: a műteremtés során érzelmes geometriával foglalkozik. Talán éppen ezért: nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy e formák eredete organikus, karakterük és jellegük forrása természeti, akár konkrét természetélmények transzformációi. Csak jelen ruhájuk formája geometrikus. A festő képzeletében geometrizálódtak, vagy mint Vajda Lajos mondaná: konstruálódtak.
Ezt tűnik igazolni a művész sajátos, háromlépcsős munkamódszere is. Az első fázisban előre elkészített, síkidom sablonformákat invitál egymás társaságába, ezeket rendezi, igazgatja, komponálja montázsszerűen, majd kicsiben meg is festi az így létrejött együttállásokat. Közülük válogat: mely munkák érdemesek a léptékváltásra, felnagyításra, hogy olaj vagy akril változatban is megjelenjenek a vásznon.
Gyakran úgy, hogy a tengelyszimmetrikus vagy a tükröző tengelyen elcsúsztatott, finoman felnyitott, önmagukban is kultikus jelentőséget hordozó formákat – amelyek enyhe vagy markánsabb színrímekben, színdistanciákban mutatkoznak meg – feleselteti vagy éppen párbeszédbe tereli egymással, mint a Kompozíció háromszögekkel I. vagy az Elmozduló háromszögek című munkák esetében.
Egyes alkotások inkább a síkban való, határozott élekkel lezárt kiterjedést hangsúlyozzák, mások áthajolnak, beköszönnek a térbe, noha teljesen nem lehetnek részesei.
A Fénycsapda például statikus jellege ellenére is dinamikus horizontot nyit meg. Síkszerű, noha a feltűnő, a háttérből előreugró, világító sárga a mélység érzetét kelti, mint valami titok kezdete vagy éppen bezárulása.
A Háromszögek IV. című képen két domináns, további kisebb háromszögeket befoglaló háromszög jelenik meg. A megnyitott, tört felületek eleve térillúziót keltenek, s ennek élményét a közéjük ékként befurakodó, noha csökött, mert takarásban álló, kék és szürke háromszögpár teszi teljessé. Utóbbiak kontrasztja, az ebből keletkező éljelleg mintegy felfeszíti, s a szemlélő felé tolja a háromszögek hosszabbik oldalát, az átfogókat, miközben a kisebb háromszögek tükörrímekként felelnek e behatolásra.
Nagy Imre Gyula művészetének mindig nagy, de termékeny talánya, miképpen találhat utat közönségéhez. Hiszen arra késztet, hogy a geometriai formák révén asszociációk ébredjenek bennünk, a képi struktúrák, a képelemek helyzete és relációja, a színrend nyomán fejtsünk vissza valamit, amihez közünk van, s amihez így értelmi és nemkülönben érzelmi viszonyulást teremtsünk. Hogy a redukció ellenében újraépítsük magunkban, és egy tágasabb szemléleti környezetben képzeljük el a látottakat.
Művészetének központi kérdése: hogyan fordítható át az érzelem követhető értelmi megnyilvánulássá, amelynek hordozója a mértani rend. Másképpen: hogyan lokalizálható az a hely, tér, forma, amely még egyidejűleg őrzi érzelmi és értelmi alapjait. E szűk hely feltalálása vezeti Nagy Imre Gyulát kalandozásra az absztrakt geometrikus művészet már nem is annyira új keletű világába. Ez ugyan tanulható, olvasható, de egyértelműen nemigen beazonosítható a valóság egészével vagy valamely részletével. Mert mindig valami másról (is) szólhat, mint amit róla feltételezünk, minthogy a geometrikus művészet másként beszél és más nyelvet használ, mint amit megszoktunk, mint amit mindennapi életünkben alkalmazunk emberi dolgaink megnevezésére.
Nagy Imre Gyula 80 éves. Isten éltesse jó erőben, egészségben, s leginkább, mindenekelőtt: további erős alkotókedvben! Mert ha ez megadatik – bizonnyal az előbbieknek sem lesz híján.
A kiállítás 2021. június 19-ig tekinthető meg az Újpest Galériában.
