Sajgó Szabolcs megnyitóbeszéde Székács Zoltán kiállításán. Párbeszéd Háza, szeptember 15. 

 

Lehet folytatni a kérdéseket valamennyi érzékszervünkkel kapcsolatban. És nemcsak a fizikai érzékszerveinkkel, hanem a pszichés, a szellemi és a spirituális érzékszerveinkkel is.

Ki vagyok, kik is vagyunk, mi is a világ valójában? Túl sok mindent belemagyarázunk egymásba, önmagunkba, a tárgyi világba.

Isten a valóságban lakik. Ha találkozni akarok vele, jó lesz igyekezni olyannak ismerni mindent, amilyen. Egymást és önmagunkat is.

Engedni kell mindenkit és mindent, hogy önmaga lehessen bennem. Félre kell tenni minden prekoncepciót – amennyire képes vagyok rá –, ahhoz, hogy igazából érinthessek és megérintődhessek. Különben csak élettelen, üres sztereotípiák áldozata vagyok.

Ugyanazt mondja ez, mint Jézus üzenete: Isten a szeretet. Az a szeretet, aki meghal önmagának, hogy a másik létezhessen. És ha ez igaz, akkor ez az egész univerzum – és benne az én egyéni univerzumom – alaptörvénye. Életet virágzó működésének egyetlen igazi alapvető kölcsönhatása a szeretet, ami minden más – erős és gyenge és akármilyen – kölcsönhatást magába foglal.

Székács Zoltán képeibe merülni, szemlélni őket engem felszabadít. Nem látok bennük semmiféle rejtett vagy okos, szép üzenetet, amit meg kell érteni, utalást ilyen-olyan szimbólumokra régi korokból, más kultúrákból. Az ábrázoltak azok, amik, nem mutogatnak jobbra-balra, és csak annyi Székács Zoltán-prekoncepció, rutin, modorosság van bennük, amennyitől még nem tudott megszabadulni – vagy amitől nem is lehet. Ezek azonban még közelebb hozzák hozzám kreációit, hitelesítik, segítenek jobban elfogadni, szeretni önmagam, téged, őt és mindent. Olvassuk az ideillő verset:
 

Hogy láthatóvá legyen a világ Isten elrejtőzött 

ha megmutatkozna csak Ő maga volna 

ki merné mellette észrevenni a hangyát 

az igen elfoglalt szép és mérges darazsat 

a zöldfejű sárgalábú gácsért 

a négy tojást keresztbe rakó bíbicet 

a szitakötő gömbszemét és a babszemet hüvelyében 

anyánkat az asztalnál aki még nemrég 

csavart fülénél fogva emelte a bögrét 

a jegenyét amely tokot nem tobozt veszít 

a szenvedést és a szenvedélyt a tudás két forrását 

és az ezekhez hasonló különféle titkokat 

a vándorok útját jelző köveket 

 

a szeretet ha nem látszik 

mást önmagával nem takar 

 

            Jan Twardowski: Világ (fordította Sajgó Szabolcs)

szekacsmeghivo2-87b3179e60