Az Együtt közös tárlata különleges és ritka kezdeményezés a Hegyvidék Galéria gyakorlatában, ilyen generációk közötti művészi párbeszédre épülő kiállításra aligha találni más példát. Inkább ahhoz vagyunk szokva, hogy a két generáció a különbözőséget hangsúlyozza, itt azonban a közös szellemi platform, a hasonló látásmód, a ‘mi együtt mit gondolunk és miben hasonlítunk’ kerül fókuszba.

A családi legendárium szerint már a nagymama vonzódott a művészetekhez, festőnövendék volt Szőnyi István és Bernáth Aurél osztályájában, ám abba kellett hagynia a tanulmányait. Hazament Bonyhádra, ahol kézműves munkákat alkotott, hol tányért festett, hol térképet rajzolt. Az anya, Makkai Márta is festő szakon végzett, azután a textilek elcsábították, a lány, Makkai-Kovács Beatrix a GYIK műhely és a kisképző után szintén festőművészként diplomázott az egyetemen.

Minták és generációkon átívelő vágyak, mi ez, ha nem örökölt sors? A kiállítás a két művészgeneráció kapcsolatára reflektál, a láthatatlan szálakra, amelyek összekötik őket, valamint a művészet és a természet kapcsolatára, az érzelmi és belső pszichés állapotok vizuális megfogalmazására. Makkai Márta, a Ferenczy Noémi-díjas textilművész, a hagyományos kézműves technikákat a kortárs vizuális gondolkodással ötvözi, textiljeiben a szálak, felületek és struktúrák finom játéka hordoz érzelmi és gondolati tartalmakat. Ikat technikára épülő szőtt kárpitjai lírai, mégis mélyen átgondolt kompozíciókat hoznak létre. Ezzel párhuzamosan Makkai-Kovács Beatrix festményei és kollázsai az akril és vászon anyagokból építkező képi világban vizsgálják a színek, formák és rétegek egymásra hatását. Műveiben a transzparencia, a kitakarás, az elfedés és a hiány témái jelennek meg intenzív vizuális formában, amelyben a konstruktív szerkesztés és líraiság finoman egyensúlyoz egymással.

Makkai Márta életműve szorosan összefonódik az ikat technika alkalmazásával, az ősi textilkészítési eljárással, amelynek a lényege, hogy nem a kész szövetet, hanem szövés előtt a fonalakat festik be, így a minta nem utólag kerül rá az anyagra, hanem a szövés során áll össze. Nagy szerepet kap a véletlen (már ha van ilyen), hiszen előre nem lehet látni, milyen lesz az elkészült kép, szóval ez a technika felfogható a gesztus textilbe átültetésének is. A fonalakat ráadásul úgy festik, hogy bizonyos szakaszokat lekötnek vagy lefednek, hogy oda ne jusson festék, a minta a szövés közben válik láthatóvá, ezért mindig van benne egy kis bizonytalanság és meglepetés. A színek finoman egymásba csúsznak és gyakran lebegő, hullámzó, átmenetes hatásúak, organikus, emlékszerű képi világ jön létre.

A látvány felől közelítve a minták sosem éles kontúrúak, mindig kissé elmosódottak lesznek, de ez az életlenség nem hiba, hanem az ikat egyik legszebb sajátossága, egyben az emlékezet vizuális megjelenése, hiszen az emlékeink sem éles kontúrokkal, hanem rétegekkel és eltolódásokkal élnek bennünk. A művek felülete gazdag, érzékenyen tagolt, jó lenne megérinteni a szinte lélegző textilfelületeket. Érezzük a lassú kézműves folyamatba áldozott időt, jelenlétet. Az ikat időigényes, koncentrált munkát igényel, a folyamatban egyaránt megjelenik a tervezés és az elengedés gesztusa is, és a végeredmény soha nem kontrollálható teljesen, ettől ugrik be rögtön a már említett párhuzam a gesztusfestészettel. Éppen ezért az ikattal dolgozó művészek, így Makkai Márta számára is, ez nem technika, hanem gondolkodásmód, a rétegzettség, az emlékezet, az idő és az anyag viszonyának vizsgálata.

Makkai‑Kovács Beatrix munkái is a belső terek, emlékezet és idő vizuális megfogalmazására épülnek, de festményei dinamikusabb, feszültebb vizuális nyelven szólalnak meg. Az akrilrétegek, a kollázsszerű megoldások, a részben elfedett, részben áttetsző formák belső terekre és lelki állapotokra utalnak. A képekben gyakran jelenik meg a törés, a megszakítás, ami ellenpontozza az anyai életmű nyugodtabb, folyamatos ritmusát. Fontos, hogy Beatrix munkái nem reagálnak direkt módon a textilekre, a kapcsolat inkább asszociatív, színbeli és hangulati. A hasonló vagy ugyanazon természeti tapasztalatok, mint a fény, a víz, a lebegés más pszichés hangsúllyal jelennek meg, azon kívül, hogy más médiumban.

Festészete érzékeny, lírai, a színek, formák és rétegek finom egymásra hatásaiban bontakozik ki a rá jellemző pszichés és érzelmi teret létrehozva. A művész maga azt mesélte erről, hogy tíz évvel ezelőtt, számára is meglepetésként egy balatoni kert fényeinek és hangulatának a vászonra vitele hozott fordulópontot, amely átvitte ebbe az absztrakt, expresszív színekkel operáló világba. Az, hogy művészete mennyire organikusan kapcsolódik Makkai Márta textiljeihez, az Együtt című kiállításon, műveik egymás mellé helyezésével jól megfigyelhető. A festmények és a textilmunkák közös érzékenységet, részletekre való figyelmet, a rezdülésekre való fogékonyságot mutatnak. A generációk közötti párbeszéd vizuális ritmusok és érzelmi rezonanciák szintjén valósul meg.

A kiállítás visszafogott installálása tudatosan nem keveri a műveket, hagyja, hogy a vizuális áthallások maguktól létrejöjjenek, ahogy egy textil színritmusa tovább él egy festmény gesztusában, vagy egy festmény rétegzettsége visszacseng egy kárpit struktúrájában. Ez a megoldás erősíti a kiállítás címét: az „Együtt” itt közös érzékenységet jelent. Mindkét művész munkájában a színek expresszív ereje mellett kiemelt szerepet kap a természet és az emberi lélek finom rezdüléseinek ábrázolása.

A víz, a fény és a természet atmoszférikus jelenségei belső lelki tájak tükrei is, amelyekre a művészek a saját érzelmi válaszaikon keresztül reflektálnak. Anya és lánya alkotói dialógusa így a formaiság mellett mélyebb filozófiai és érzelmi síkon is értelmezhető.

A Hegyvidék Galéria tereiben Makkai Márta textilművei és Makkai-Kovács Beatrix festményei úgy kapcsolódnak össze, hogy közben megőrzik autonómiájukat, nincs alá-fölérendeltség, csak rezonancia. Mindannyian elgondolkozhatunk, nekünk mit jelent az ‘együtt’, és kikkel éljük meg mi az egymásra hangolódás és egymásra villanások ritmusa a saját életünkben.
Fotó(k): Egressy Orsolya © MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria
Makkai Márta és Makkai-Kovács Beatrix Együtt című tárlata február 12-ig látható a Hegyvidék Galéria kiállítóterében (1126 Budapest, Királyhágó tér 10.).



