Számomra a kreatív tevékenység elengedhetetlen feltétele egy olyan tér, ahol lehetőleg semmi más nem történik, csak a festés kereteit adja. Ha művésztelepen vagyok is, igyekszem a munkahelyem afféle kihelyezett műteremnek berendezni. Nem vagyok tipikus plein-air alkotó, a szabadba inkább inspirálódni járok. Szeretem, ha kiegyensúlyozott fényviszonyok között, kedvenc zenéimet hallgatva tudok dolgozni. Jelenleg siófoki házunk beépített terasza a műtermem, amely nem nagy, de életemben először saját helyen alkothatok. Voltak már tágas, pazar stúdióim, vagy Balatonra néző, panorámás alkotóterem, de mindegyik átmeneti jellegű volt. A jelenlegi helyzet stabil, de adottságai miatt igazán nagy méretű munkák kivitelezéséhez külső helyszínt kell igénybe vennem.
A festés körüli rituálé lerövidült, mióta anya vagyok, viszonylag hamar munkára tudok hangolódni, és igyekszem a rendelkezésre álló időt jól kihasználni. Jelenleg az MMA alkotói ösztöndíjasaként folytatom alkotói tevékenységemet. A folyamatban lévő löszképek sorozatot ezen a nyáron, a PIC-túra szekszárdi művésztelepen kezdtem, az ottani alapélményből táplálkozva, éppen léptékváltásra készülök velük kapcsolatban. A festés lételemem, szükséges hozzá egy tér, az elmélyülés tere, örülök, hogy családom segítségével nekem ez rendelkezésre áll.
Ars poeticám, alkotói felfogásom metaforikus ihletettségű és a figurativitásban gyökerezik, sajátos eleme az irónia és a groteszkbe hajló humor. Vizuális kutatásomat formailag leginkább a festészet és annak peremterülete, a festészeti installációk, festmény-objektek jellemzik. A megvalósítási módnak – a festészeti gesztusnak – a kifejezésen kívül önreferens jellege is foglalkoztat.
Munkáim több fizikai és gondolati réteget mozgatva, az egyéni asszociációs mezőben lépnek működésbe, ebben a folyamatban részt vesz a néző és a médium egyaránt, szerepe van a képi motívumnak, a festészeti gesztusnak és az installálásnak is.
„A dolgok és a jelenségek miközben azonosak mással jelen vannak önmagukban is. Mi más lenne ez, ha nem a létezés többszólamúságának és kétértelműségének bizonyítéka?” (/Mészöly Miklós: Párbeszédkísérlet, részlet) A Mészöly által megfogalmazott többszólamúság, mint kettős irányú, egyszerre érzéki és intellektuális horizonton történő folyamat, ami munkáim létrehozásakor foglalkoztat.
