Nemcsak magyarországi, hanem franciaországi bejegyzéssel is rendelkezik a főként Párizsban működő Initio Arts & Design galéria, amely nemrég újabb szakmai mérföldkőhöz érkezett. Mi volt ez pontosan?
Szeptemberben részt vettünk a párizsi Design Héten, amely látványos, nagy presztízsű esemény Franciaországban. Csoportos kiállítással készültünk, s hozzá kiállítótérnek sikerült megszereznünk egy belvárosi galériát. A tárlaton a magyar Kecskeméti Sándor szobrászművész, a francia Kim Moltzer dizájner és a szerb származású francia festőművész, Djoka Ivackovic munkáit mutattuk be. A tárlatunk nagy sikert aratottt, elismerően nyilatkoztak róla a szakmabeliek, több helyi aukciósház vezetője és galerista is eljött a megnyitóra.
Fontos lépés volt ez számunkra, hiszen egyelőre Párizs külvárosban, a Marché Paul Bert Serpette-en, a világ legrégebbi műtárgypiacán bérlünk egy állandó, tizenkét négyzetméteres, zárható standot, amely kevésbe alkalmas ilyen nagy volumenű kiállítások rendezésére.
További művészeket is képviselnek?
Mi inkább kevesebb művésszel foglalkozunk, mert csak így tudjuk nekik megadni a megfelelő figyelmet. Kecskeméti Sándorral például több mint öt éve dolgozunk együtt, szinte napi kapcsolatban vagyunk. Segítünk az életmű feldolgozásában, ami sokheti fotózást, adminisztrálást, tonnányi szobrok mozgatását jelenti. Kecskeméti a kortárs magyar szobrászat legfontosabb alkotója, teljesen egyedi stílusának köszönhetően világszerte állnak nagyméretű köztéri szobrai, Japántól Franciaországig. Mostanra értünk el oda, hogy hamarosan fontos párizsi galériás és hazai múzeumi kiállításai lesznek.
Szoros együttműködésünk van a már említett Djoka Ivackovic családjával, illetve, Kiss Tamás szobrászművésszel, és Matzon Ákos festőművésszel is. Mivel fotótörténészként végeztem a londoni Sotheby’s Institute of Arton, a fotó egyfajta szerelemként megmaradt, ezért sokszor szerepelnek fotográfiák is a kiállításainkon, például Szalai Dánielé vagy Regős Benedeké.
A mi tevékenységünkben különlegesség, hogy egyenlő mértékben jelenik meg a képzőművészet és a dizájn. Kiemelten foglalkozunk „collectible design”-nal, azaz műtárgyként gyűjthető, limitált példányszámú dizájnalkotásokkal, illetve vintage bútordarabokkal is. Ez leginkább feleségemnek, Marie Tourre de Robien érdeklődésének köszönhető, aki dizájntörténészként végzett Angliában. A „collectible design” nagyon izgalmas, új terület, amelynek rengeteg tehetséges hazai alkotója van. Számos fiatal, nemzetközileg jól ismert magyar tervezővel dolgozunk együtt, például a posztmodern betonbútorairól ismert, Máltán élő Horváth Annával, vagy a tükör-, üveg- és bútortervező Szenteczki Boldizsárral.
Magyar galeristaként milyen fogadtatásban volt része a világhírű Marché Paul Bert Serpette műtárgypiacán?
Bár a feleségem francia, én még sajnos nem beszélem jól a nyelvet. Ennek ellenére mindenki érdeklődően és barátságosan fogadott. Azt szokták mondani, hogy eleinte nehéz a franciákkal, de valójában gyorsan befogadtak minket. Nekik is érdekes a megszokottól eltérő művekkel találkozni, sokat tanulunk egymástól.
Hogy látja, leegyszerűsítve mi az Initio Arts & Design galéria sikerének titka?
A nemzetközi kapcsolati háló és a minőség, ami lehetővé teszi, hogy nemzetközi anyaggal sikeresen meg tudjunk jelenni a nagyközönség előtt. Két éve Párizs az otthonunk, de előtte majd hét évet éltünk Angliában. Viszont mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy magyar, illetve kelet-európai művészekkel és dizájnerekkel dolgozzunk. Valamennyire megkönnyíti a helyzetünket, hogy a feleségem francia, ezért nem teljesen ismeretlenként nyitottuk meg a standot.
Mik a leginkább szembetűnő különbségek a párizsi és a budapesti műtárgypiac között?
A párizsi közönség nyitottabb az újdonságokra, a rendhagyóbb, szokatlanabb, másfajta látásmódra. A vásárlóerő terén is komoly különbség van. Franciaországban erős és nagylétszámú a középosztály, akik közül nem feltétlenül mindenki gyűjtő, de nagyon sok köztük a művészetkedvelő. Ezt a saját, harmincas korosztályunkon is érzékeljük; sokan –mondjuk egy plakát helyett – már eredeti műtárgyat szeretnének a lakásukban látni.
Amikor 2013-ban kimentem Angliába tanulni, az volt az érzésem, hogy Magyarországon szinte lehetetlen küldetés galeristaként megélni, ezért is költöztem Londonba. Budapesten talán két-három piaci alapon működő, profitábilis kereskedelmi galéria volt akkor. Nem tudom, ez mennyit változott az elmúlt tíz évben, de az biztos, hogy állami oldalról rengeteg pénz áramlott be a szektorba. A kortárs művészet megítélése is pozitívan változott, érezhetően több a műgyűjtő. Ráadásul ma már kifejezetten jó befektetés lehet hazai kortárs műtárgyakat venni. Nekünk Franciaországban nincsenek állami forrásaink, nem kapunk semmilyen támogatást, a piacról kell megélnie mindenkinek. Ez nagy kihívás, ugyanakkor a függetlenség ára is.
Milyen különlegeségekkel készülnek az október 19. és 22. között megrendezésre kerülő Art Market Budapest művészeti vásárra?
Kecskeméti Sándortól olyan anyagokat mutatunk be, amelyeket még nem láthatott a magyar közönség. Franciaországban élő vagy ott sikeressé vált kelet-európai művészektől is hozunk műveket, például Djoka Ivackovictól, Molnár Verától, Pierre Székelytől, Konok Tamástól vagy Bokor Miklóstól.
