Pető István, G127, 2015

 

Saint-Denis mindennapjainak zaklatott valósága szöges ellentétben áll Pető István művészi attitűdjével. Műterme a csendes elvonulás, a meditáció színhelye; apró, vadromantikus, növényekkel benőtt, zsebkendőnyi kertje pedig távoli világot idéz meg, egyszerre állandó inspirációként szolgálva, és kitekintve a természetre Île-de-France zsúfolt betondzsungeléből.
 

Kettős mozzanat, MissionArt Galéria

 

Hosszú évtizedek alatt felépített stiláris orientációja nem választható el visszahúzódó természetétől és a művészeti alkotást alapvető létszükségletként definiáló gondolkodásmódjától. Hol kisebb, máskor pedig monumentális méretű, többméteres vásznain fakturális elemekkel artikulált, valójában fiktív, legalábbis dimenziók közötti (de semmiképpen sem üres) tereket hoz létre, amelyekbe tág asszociációs játékot megengedő növényi formákat, organikus töredékeket, illetve pszeudoírás-fragmentumokat helyez el.

Pető István G108, 2012

 

A rohanó és vizuálisan túlterhelt világban Pető „belső tájképei” valójában az átszellemült koncentrációban fogant önvizsgálat lenyomatai, amelyek nemcsak a néző figyelmére tartanak igényt, hanem intellektuális játékra/párbeszédre is invitálnak. A formák sűrűsödése és ritkulása, a képi rétegek összetett kapcsolatrendszere, a vizualitás és verbalitás viszonylagosságának kérdése, a színharmóniák érzelmeket közvetítő szerepe, mind az ember belső lelki valóságának érzékeny rezdüléseit és aspektusait vizsgálja. Stílusa nem harsány, talán nem is könnyen írható le szavakkal: szenzuális, harmonikus, önreflexív és poétikus. Ha Pető vizuális nyelvezetének történeti eredőit keressük, az a lírai absztrakció és a poszt-informel festészet tág mezejét idézi fel.
 

Kettős mozzanat, MissionArt Galéria

 

Pető érzékeny, lírai, a rögtönzésnek is teret adó festészetének megértése azonban nem lehet teljes a jóval kötöttebb, alapos technikai felkészültséget és művészi fegyelmet igénylő grafikai tevékenységének és kísérletezéseinek vizsgálata nélkül. Sőt, esetében a két műfaj egymást kiegészítve, egymással párbeszédet folytatva alkotja az életmű koherenciáját. A grafika klasszikus és újabb technikáinak egymás melletti felsorakoztatása ugyanúgy a képfelületen létrejövő feszültségeket és egyensúlyokat térképezi fel, amint festményei is. Ahogyan képein a pigmentekből és kötőanyagból kevert, egymásra rétegzett festéklayerek lágy transzparenciát eredményeznek, éppúgy grafikáin a mezzotinto felületek mély feketéje a végtelen felé nyitnak utat.

Pető István G139, 2017

 

Majd ebben a sajátos téri modellben a vonal felérzékenyülésének folyamata válik főszereplővé. A művész organikus eredetű, de szubjektívan átírt struktúrává szerveződő motívumrendszere alapvetően két különböző felületre osztott képtérben indít párbeszédet. Pető kifejezetten kerüli a narratív történetmesélést; meditatív-filozofikus szemléletű, az elmélyült szemlélést célzó grafikái a sűrű, feszültséggel teli sötét felületek és az üres fehér papíron kibomló grafikai gesztus diskurzusára építenek: a tömörség és az üresség, a világ érzékelhető jelenségei és az ezekre adott érzelmi válaszok, az aktív és a passzív, a feszültség és a könnyedség áll egymással szemben.

Pető István G110, 2012 

 

Miközben ezen ellentétek egymás nélkül nem is létezhetnének. Hosszas grafikai kísérletei eredményeképpen izgalmas, kollázsjellegű kombinációit alkotta meg az egyedi és a sokszorosított grafikának: sokszor egy művön belül ötvözi a monotípiát (chine-collé), a síknyomó- (litográfia), a mélynyomó eljárásokat (rézkarc, hidegtű), valamint az egyedi rajzot, hogy az adott technika sajátosságaiból fakadó, különböző esztétikai minőségű felületek jelentéshordozó szimbólumként foglalják el a papírlapot.  

Kettős mozzanat, MissionArt Galéria

 

Kettős mozzanat című kiállítása majd harminc művön keresztül mutatja be a művész grafikai világát, a néhány, szintén bemutatott festmény pedig lehetőséget biztosít, hogy az egyes grafikákon létrejövő dialógus termékeny párbeszédet kezdeményezzen festészeti világával is.

Pető István G140, 2017

 

Pető István festő- és grafikusművész 1955-ben született Mezőkövesden. Művészeti tanulmányait először Lenkey Zoltán és Máger Ágnes műtermeiben, majd a budapesti Iparművészeti Főiskolán kezdte, később pedig a párizsi École des Beaux-Arts-on folytatta. 1984-ben költözött Párizsba, 38 éve Saint-Denis-ben lévő műtermében él és alkot. 1987 óta a Maison des Artistes tagja. Hosszú időn keresztül oktatta különböző franciaországi intézményekben a grafikatechnikai eljárásokat. Számos egyéni és csoportos kiállítása volt Franciaországban, Magyarországon és a világ más tájain. Művei jelentős magán- és közgyűjteményben is megtalálhatók.

Pető István 2023

 

Pető István Kettős mozzanat című kiállítása 2023. március 21-től április 2-ig tekinthető meg a MissionArt Galériában (1055 Budapest, Falk Miksa utca 30.). www.missionart.hu