Az egymást fedő, függönyként leomló lyukkártyák kiteregetett lepedőkre emlékeztetnek. Közelebb lépve jól látszik, hogy ezernyi apró lyuk, minta csipkézi a hófehér textilt: tulipán, madár, virág. Így már nem az ágyunkra ráterített lepedők jutnak róluk eszünkbe, hanem hímzések és csipkék. Nem véletlenül. Nagyszabású projektjéhez Szirmay Zsanett magyar népi keresztszemes mintákat, iszlám szőnyegek ornamentumait, japán motívumokat használt fel. Az élénk fantáziával megáldott látogatók ugyanakkor mandalákat, morzejeleket, titkos kódsort is beleláthatnak az installatív művekbe.
Ám mégiscsak népi kultúránk nagy hagyományú hímzései, sőt keleti mintázatok, japán motívumok jelennek meg a lézervágott vetexfüggönyökön. Az interdiszciplináris, integratív kiállítás fókuszában az a lyukkártyás-zengőfésűs zenedoboz áll, amely dallamokat játszik le. Zseniális az elgondolás.
Csak felhúzzuk a tekerőt, tekeredik egy keskeny papírszalag, és már hallgathatjuk is a csilingelő muzsikát, a hímzések motívumainak bináris kóddá alakított és megszólaltatott hangját. A zene élvezhető, mit több, felidézi a Kodály és Bartók által gyűjtött folklór dallamait. A pixelgrafikus átírás ötletéből egyperces etűdök születtek.
A műfaji határokon átívelő Soundweaving textil- és hanginstalláció, a népművészet, a design és zene határterületeit egyesítő műalkotás, több érzékszervünkre is hat. „Többféle médiumot használ, több síkon kommunikál… a vizuális világ auditív módon jelenik meg benne, illetve a zene grafikai karaktere jut szerephez a dallamsorok felépítésénél.” A tárlat interaktív, a látogató tekeri meg a kurblikat, miközben végigjárja a mesebeli terep sűrűjét, ahol szinte szlalomozunk az egymást takaró és ritmikusan követő alkotások között.
Hogy mi inspirálta a hímzések megszólaltatását, arról az alkotó még egy sok évvel ezelőtti interjúban nyilatkozott. Elmondása szerint a gondolat három forrásból fakad: Szirmay Zsanett néptáncolt, csoportjával rendszeresen jártak terepmunkára Gyimesbe, Kalotaszegre, ahol gyűjtötte a hímzésmotívumokat, fotózott, skiccelt. Falusi látogatásaik során díszes, ünnepi lakóterekben, az úgynevezett tisztaszobákban is járt. Ezekben tárolták a nagy becsben tartott kelengyét: gyönyörű kézimunkákat, díszes viseletet, ágyneműt, asztalneműt, terítőket keresztszemes hímzésekkel, amelyek rabul ejtették.
Mikor a MOME-n textiltervezést tanult, a stúdiumai során használt szövőgép lyukkártyás technikája hasonlított a népi hímzések szerkezetére, motívumainak ritmikus ismétlődésére. Arra gondolt, miért ne lehetnének ezek a lyukkártyák tetszetősek. Meg is rendelte a legszélesebb, húszfogas, másfél oktávos zengőfésűs dobozkát, majd elkezdett dolgozni a Soundweavingen. Társalkotói Tárkány-Kovács Bálint és Vikukel Dániel zenész-zeneszerzők lettek.
Szirmay Zsanett munkáját először a 2014-es Bécsi Design Héten mutatták be. A projekt 2015-től nagy sikerű európai „turnéra” indult Németországba, Lengyelországba és Bulgáriába. Több kiadást is megélt. Az elsőt keresztszemes motívumok, a másodikat, a Soundweaving Middle East Editiont közel-keleti szőnyegek, építészeti elemek inspirálták. A Soundweaving 7.0 – Pergamon Editiont a berlini Pergamon Múzeumban állították ki az intézmény kárpitkollekciójának átirataként. A sorozat legújabb, nyolcadik kiadását a katagami, katazome és a kimonók motívumai ihlették.
Hogy készülnek-e további változatok? Meglehet, hiszen a Soundweaving óriási népszerűségnek örvend, s a projekt számos lehetősége rejt magában: különböző kultúrák motívumkincsének megszólaltatását, többszólamú vagy zenekarra átírt „dallamok” megjelenítését. Ideje volt, hogy számos külföldi siker után itthon is hírnévre tegyen szert.
Szirmay Zsanett Soundweaving című tárlata március 13-ig tekinthető meg a Hegyvidék Galériában (1126 Budapest, Királyhágó tér 10.).
