Holott vibráló szellemétől, kiművelt és bátor öntudatától mi sem állt távolabb a fellengzős minősítéseknél, a bevett, megrögzött, valójában bárdolatlan tisztelgéseknél. Alkotói pályájának konceptuális korszakában többször elmondtam: fölösleges bármelyik művésznek a konceptualizmussal kísérleteznie, mivel amire előállna vélelmezett újdonságával, ötletével, addigra Maurer Dóra már megvalósította, és minden bizonnyal utolérhetetlen minőségben. Ugyanis esetében a koncept nem alkalmi, időleges stílusirányzat a modern művészet históriájában, valóban a vénájában volt; alkotói ösztönzője úgyszólván pályakezdése óta, egyaránt esztétikai, erkölcsi mércéje hosszú pályáján keresztül. Hangsúlyoznom kell a két norma egységét, soha, semmilyen körülmények között nem engedett belőlük: magabiztos kifogástalan ízlése, értékítélete, morális érzékenysége markánsan jellemezte minden gesztusát.

Az értékítéletet gazdag és hatalmas műveltsége (művészetekben, filozófiában, technikai ismeretekben stb.) szavatolta, másfelől mindenkor kényszert érzett a szellem embere közfunkciójának, társadalmi kötelezettségeinek kiteljesítésére, fáradhatatlan aktivitására. Ha tetszik, romantikus meggyőződéssel hitte, hogy a szellem emberének föladata van a világban, kötelessége tehetségét, alkotói késztetését beleadni a közösbe. Ez még csak nem is pusztán szolgálatot, sokkal inkább konkrét jobbító javaslatok sorát, állandósult figyelmet és figyelmeztetést jelentett – magától értetődően: elsősorban saját művészeti eszközeivel. Bizonyos értelemben szerencsés volt; 1967-ben ösztöndíjjal kijutott Bécsbe, ahol kitárult előtte a világ – minden ajánlatával, emberibb szabadságformáival, az alkotói egyéniség általános tiszteletével (és egyúttal a rejtettebb irányító erők bemutatásával: trendek, divatok, galériák, műgyűjtők kemény rendszerével). Itt talált életre szóló társat Gáyor Tibor építész és festőművész személyében, olyan embert, aki eszmei partnere, nehezebb időkben küzdőtársa tudott lenni. Lényegében itt vált egyértelművé számára, hogy ő nem egyszerűen grafikus (noha bravúros mestere volt már ösztöndíja előtt), nem csak festőművész, sokkal átfogóbb gondolatai várnak adekvát kifejezésre, mint amit bármilyen skatulyázás elbírna; bőséggel van saját mondandója a tér és az idő szerkezetéről, a kül- és belvilág strukturáltságáról mind anyagi, mind szellemi értelemben. Arról pedig kiváltképpen – és ez már a művész világképe –, hogy mi az ember, még inkább az alkotó, a koncepcióval rendelkező ember helyzete és szerepe az itt-létben, passzív személő-e, vagy aktív formálója itt-létének – egyáltalán a létezésnek.

A látszólag elvont gondolatok (de hát milyen egyéb gondolat van?) magyarázzák, hogy jelentősen megváltoztatja viszonyát a figuratívitáshoz, az általánosabb kérdések megválaszolása mind jobban az absztrakció felé tereli. Noha Maurer Dóra egész életpályája kísérletező személyiséget mutat (nem csupán formával, technikával, hanem a legszélesebb anyagskálával), ugyanakkor a végeredmény minden esetben kiérlelt alkotás, valós mű, amelynek logikája eltéveszthetetlenül alkotóját mutatja, ámbár igencsak meglephet gazdag formavariációival, akár éppenséggel kérdésfölvetésével.

Kétségtelen, az a különleges érzékenység, a vele egylényegű megformálási igénnyel hamarosan az alkotó személyiségre irányítja a figyelmet Magyarországon és külhonban. Egyaránt otthon van Bécsben és Budapesten; ebből a kettősségből Bécs vitathatatlanul a kortárs nyugati avantgárd figyelmét és becsülését jelenti, a kiállításokon, galériákon, nemzetközi fórumokon keresztül a világ megtanulja Maurer Dóra nevét, művei a legnívósabb gyűjtemények rangos és becsült darabjai lesznek Berlintől Łódźig, Bécstől Londonig, Tokióig, és ezúttal a profétát hazája szintén befogadja, ugyancsak jeles honi múzeumok vásárolják alkotásait. A hivatalos elismerés is utoléri a Munkácsy Mihály-díj, majd a Kossuth-díj formájában, megkapja a Nemzet Művésze státusát is. Olyannyira a nemzet művésze volt, hogy szervezte, ajánlotta a modern művészetet széles körben, nemzetközi fórumokon hírelte a korszerű magyar művészetet, iskolát teremtett, számos tehetségnek segített a pályára állásban. Csupán tehát testi valójától búcsúzunk, konstruktív koncepcióit, nemzetközi rangját nemzeti értékként őrizzük. Velünk marad…

 

Borítókép: Maurer Dóra Fotó: MTI/Cseke Csilla