A Nyitott templomok program részeként most a Jézus Szíve-kápolna kettős kiállításába tekinthetünk be: egyrészt a helyszínt adó templom múltját és jelenét ismerhetjük meg, másrészt Dupaj Péter rétegelt lemezekből készített, bibliai témájú munkáiban mélyedhetünk el. A két különálló, mégis szerves egységet alkotó tárlat harmonikusan illeszkedik egymáshoz, hiszen a templom az a helyszín, ahol a bemutatott tárgyak alapjául szolgáló ó- és újszövetségi szentírási részletek rendszeresen elhangzanak.
A monori római katolikus kápolna a második világháborút megelőző nagy lelki megújulás időszakában, 1936-ban épült. A templom éke a bejárat feletti, félköríves ablakkal áttört dísztorony, melynek tetején kereszt magasodik. Harangját, mely a bejárat mellett jobbra vas haranglábon áll, 1926-ban Budapesten öntötték. A templomtörténeti kiállítás archív és mai fotográfiái a kápolna építéséről, a benne és körülötte zajló eseményekről tudósítanak. Megható a fényképeken keresztül rápillantani azokra az arcokra és dolgos kezekre, akik egykor a templomot építették. A monori kápolna most olyan különleges helyszínné vált, ahol Dupaj Péter kiállított műtárgyai végre méltó otthonra találnak.
Dupaj hulladékanyagokból készíti bibliai témájú műveit. Szemétnek ítélt elemekből alkot szakrális tárgyakat, ami nem csupán környezettudatos, hanem egyszersmind magasztos tevékenység is. A bibliai tárgyú művek alkotása ugyanabból a kulturális, művészettörténeti indíttatásból ered, amely mindig is szerette volna vizuálisan közelebb hozni a befogadókhoz az elvont bibliai történeteket. A művész első műtárgya, a Noé bárkája a Műcsarnokban 2019 novemberében Serge Bloch Egyszer volt sokszor volt című tárlatához kapcsolódva egy pop up kiállítás keretében volt látható. A most bemutatott szobrokkal ez a sorozat folytatódik.
A Biblia illusztrálásának gesztusa fontos hagyományba illeszkedik. A XI. században a román és gótikus templomokban, katedrálisokban a táblaképfestészet és a freskókészítés tradíciója terjedt el, mivel a papság felismerte, hogy híveiknek vizuális fogódzókra van szükségük. A latinul celebrált miséket, zsoltárokat a nyelvet nem használó, sőt olvasni sem tudó tömegek nem értették, így számukra csak a képek nyújtottak némi kapaszkodót. Emellett léteztek az úgynevezett képmutogató vándorlegények és mutatványosok, akik a templomok közelében bibliai témájú előadásaikat, az ismert fabulákat vagy a különféle erkölcsi példázatokat képekkel szemléltették. A XIII. század végétől az úgynevezett Biblia pauperumnak, a Szegények Bibliájának könyvtípusa terjedt el, amely illusztrációival elsősorban az írástudatlanok számára közvetítette Isten üzenetét. Kezdetben a kódexek is gazdag képanyaggal készültek, később pedig az olvasás szélesebb körű elterjedésével ez az illusztratív gesztus már csak az iniciálék festésében maradt fenn. Valamennyi ugyanazt a célt szolgálta, a vizualitás segítségével közelebb hozni a hívekhez a bonyolult, latin nyelvű textusokat.
Dupaj azonban túllép a képes illusztrációkon, háromdimenzióssá, sőt, gyakran interaktívakká teszi szobrait. A térbeliség, a kézzel foghatóság geometriája még inkább segíti a történetek befogadását. Újjászületek a rétegelt lemezek Dupaj kezei alatt. Az alkotás készülésének fázisai akár egy szakralizálódási folyamattal írhatók le, hiszen valamennyi munkát komoly kutatások előznek meg, amelynek során Dupaj nem csupán a Biblia vonatkozó fejezeteit, hanem számos más szakmai forrást is tanulmányoz. A pontos tervek csak ezután készülnek el, majd következik a különböző rétegekből álló lemezek méretezése, vágása, csiszolása, végül azok összeragasztása. A munkafázisok során pedig a művek mindig újabb és újabb rétegekkel, jelentésmezőkkel gazdagodnak.
A megjelenített bibliai tárgyakról, helyszínekről eddig csak hallhattunk, azokat ritkán láttuk materializálódni. Dupaj különféle elképzeléseinkre, kérdéseinkre lehetséges válaszokat ad. Ószövetségi tárgyú alkotásait mindig az isteni előírásokat követve a korabeli héber mértékegységek átszámításával készítette. Így adaptálta például az egy könyöknek megfelelő singet centiméterekre.
Gyakran olyan ki nem kimondott fizikai és lelki történéseket mutatnak fel az ábrázolt szakrális események, amelyeknek komplexitása miatt azokról inkább nem beszélünk. Így felmerülhet a kérdés, hogyan nézhetett ki Noé bárkája, lehetséges-e, hogy valóban volt benne világítás. Vajon miket élhetett át Ezékiel látomásai során, és miért nem nevezte néven azt, amit észlelt? Milyen erők munkálkodhattak a szakrális tartalmakkal felruházott frigyláda körül? Dupaj szobrait látva számos kérdésünkre különféle lehetséges válaszokat kapunk, amelyek minden esetben továbbgondolásra sarkallnak.
A most kiállított műtárgyak segítségével olyan fontos, ám nehezen elképzelhető ószövetségi eseményeket érthetünk meg, mint a Teremtés, az Egyiptomból való kivonulás és a Tíz csapás története, illetve a Vörös-tenger kettéválasztása, de Ezékiel különös látomásához is közelebb juthatunk. Az újszövetségi helyszínek közül megelevenedik Jézus születésének helye, Betlehem, ami nemcsak az istállóra és a jászolra korlátozódik, ahogyan megszokhattuk, hanem megismerhetünk egy funkcionáló, ókori zsidó várost is. Az Olajfák hegye, a Golgota és a Szent Sír is befogadhatóbbá válik a feltámadás történetének bemutatásával, miközben részei lehetünk a Szentlélek gyümölcseiről szóló példázatnak is. A funérlemezekből készített munkákat szemlélve az örökké jelenvaló Reménynek és Hitnek is átélői válhatunk.
A műveket végignézve megbizonyosodhatunk róla, hogy azok elérték a céljukat, a szakrális történeteket közelebb hozzák befogadóikhoz. Így válhat a monori templom most olyan hellyé, ahol nemcsak a bibliai történeteket ismerhetjük meg, hanem lelki és szellemi élményekkel is gazdagodhatunk.
A monori Jézus Szíve-kápolnát bemutató fotókiállítás és a Keresztény rétegek című tárlat 2022. október 23-ig tekinthető meg – 2200 Monor, Ady Endre út 39.
