Egy gazdasági vezetőnek mindig könnyebbség, ha nem az ő keze alatt fut az összes feladat. A kiszervezés a hétköznapi életben bevett, hatékony gyakorlat – de mi történik, ha egy művész önként lemond a végeredmény felett gyakorolt teljes kontrollról? A Letting Do erre a kérdésre keresi a választ. Salamon Júlia kurátor olyan művekből válogatott, amelyeket az alkotómunka során valamely külső ágenciára való ráhagyás, ráhagyatkozás jellemez. Ilyen kívülről érkező, kalkulált hatóerő lehet egy másik művész behívása egy adott munka megvalósításába, a tükröződés, mint tervezett rendezetlenség alkalmazása, vagy éppen a mesterséges intelligencia bevonása.
A két meghívott kiállító, Andreas Fogarasi és Kiss Adrienn Mária munkái közelről nézve stilisztikailag eltérők, ám alkotói munkamódszerükben közös metszéspontokat mutatnak fel. A kiállítás keretében a művészeti munkát a kiszervezés mellett egy másik meghatározó motívum, a termelés jegyében veszik górcső alá. Mindkettő a XX. és a XXI. század változó munkafogalmának meghatározó, ugyanakkor eltérő logikát mutató kulcsszava – valamint mindkettő reflektál a Torula terének ipari léptékeire és az épület eredetileg üzemi funkciójára.
A termelés témája megjelenik például Fogarasi az új gazdasági mechanizmust vizuálisan reprezentálni hivatott, a hatvanas években kiadott Nagy szocialista építkezés grafikai szériát feldolgozó Envelop sorozatában és Kiss elmúlt években készített absztrakt vásznaiból összeállított festmény installációjában; a kiszervezésre pedig többek között Fogarasi élesztőtartályok betoníveit lekövető panoráma installációja, és Kiss festészeti gyakorlatából kiinduló, többcsatornás, mesterséges intelligencia által generált animációs munkája reflektál, amely a gépi képtermelés és az alkotó által megszabott algoritmikus játéktér kettősére épít.
Andreas Fogarasi (1977, Bécs) Bécsben él és dolgozik.
Fogarasi a minimalizmus és a konceptuális művészet hagyományához kapcsolódó megjelenítési formákat használ a városi tér és reprezentációs kérdések feltárására. Dokumentarista és szobrászati gyakorlat között elhelyezkedő művei kritikusan elemzik a urbánus tér esztétikai és ökonómiai dimenzióit, valamint az építészet és a kulturális mező szerepét a kortárs társadalomban. A videót, szobrászatot és installációt széles körű diszkurzív hálóba foglaló Fogarasi a történelem, a képpolitika és a kulturális identitások törésvonalaival szembesíti a nézőt.
Kiss Adrienn Mária (1978, Győr) Győrött, valamint Budapesten él és dolgozik. A festészet hagyományos problematikájához szervesen kapcsolódó lehetőségek foglalkoztatják a szokványos értelemben vett táblakép jellemzőinek – gyakran a médiumon túlnyúló – áthelyezésével. Szimultán alkalmaz digitális és klasszikus technikákat, geometrikus és gesztusfestészeti formákat. A sokféleség teljes egésszé szintetizálása és az egyensúly megteremtésének vágya mind a képi tereinek belső logikáján, mind a színhasználatban megfigyelhető. Installatív munkáit gyakran egészíti ki audiokörnyezettel, a hang narratív használatával.
A kiállítás helyszíne, a Torula, a nyugati országrész egyik legizgalmasabb kulturális tere. A 2017-ben megnyílt létesítmény a Győri Szeszgyár egykori élesztőüzemének helyén, a Bécs–Budapest–Pozsony kortárs művészeti tengely élesztőjeként működik. Az épület ipari léptékeinek köszönhetően a kiállítótérben alig van korlátozó fizikai tényező – így a májusban nyílt tárlathoz hasonló interaktív képzőművészeti projektek mellett a balettől a hanginstallációkig számos koncepció befogadására alkalmas. A Torula a kiállítások mellett művészeknek is otthont ad: rezidencia programjuk keretében szakmai és fizikai teret biztosítanak a régió művészeinek fejlődésére.
A kiállítás a Torula Művésztérben (9027 Győr, Budai út 7.) 2023. június 25. és július 29. között tekinthető meg. Nyitvatartás: csütörtöki és pénteki napokon 16.00 és 19.00 között, szombatonként 11.00 és 16.00 között, illetve egyéb időpontban bejelentkezéssel a hello@torula.hu címen.
