A harsány színek finom tónusátmenetei alakítják ki Márton Enikő festészetében a folyamatos változás érzetét keltő haptikus formákat, melyek részletei táji elemeket – dombot, horizontot, sziklát, vízpartot – idéznek, s így a látvány absztrakciójaként is értelmezhetők. Ez az absztrakció azonban egyre kevesebb szálon kötődik a látható világ elemeihez, inkább saját festői megoldásaiból építkező, immanens törvényszerűségeinek engedelmeskedik. Ebben, a fizika törvényeit figyelmen kívül hagyó világban a virtuális terek látásmódja érvényesül, ami a monitorok fénnyel telített, ragyogó színeivel keveredve pszichedelikus látomásokat idéz.
Márton Enikő művein a festés folyamatának dokumentálása az ecsetnyomok látványán és – saját palettáját megidézve – a színek keveredésének láttatásán keresztül érvényesül, ami nemcsak a művész médiumtudatos, önreflektív attitűdjének tanújele, hanem a térbeliség és a dinamizmus érzékeltetésének festői eszköze is. A tér illúziója a síkon azonban soha nem a hagyományos értelemben vett perspektíva szabályai szerint épül fel, hanem az egymás mellé helyezett színkontrasztok által keltett mélységérzetek és a gyakran tektonikus formákat idéző, párhuzamos ecsetnyomok irányából és egymáshoz viszonyított helyzetéből következik. Az olykor egymással is konkuráló térbeli viszonyulások, a fragmentált tájidézetek egymásba kapcsolása és az üresen hagyott felületek tágassága a nézőt elbizonytalanítva egyfajta lebegő hatást kölcsönöz az amúgy is könnyed, oldott formáknak. Ezek az egymásba oldódó formák azonban egyáltalán nem anyagtalanok; tömegük és szerkezetük van, pasztózus festésmódjuk anyagszerűséget és erőteljes plaszticitást biztosít nekik.
Könnyed, lebegő dinamizmus és súlyos anyagszerűség találkozik a vásznakon, és alkotja meg e két ellentétes minőség vizuális szintézisét. Ez a kettősség a művész kétféle festésmódjában is tetten érhető: az oldott, elfolyó színterek lágy íveit szabályos struktúrával és határozott formákkal rendelkező alakzatok tagolják egy-egy kompozíción belül. Márton Enikő művészete így a formátlan, anyagszerű minőségek és a vaskos, határozott formák párbeszédeként is leírható.
Bár Márton Enikő Berlinben él és alkot, ennek ellenére a hazai kortárs művészeti élet aktív, rendszeresen kiállító szereplője. Festészete folyamatosan alakuló, kísérletező művészet, mely a nemzetközi informel és a hazai kolorista hagyomány nemzeti karakterét szintetizálja.
A kiállítást 2022. november 3-án, csütörtökön 18 órakor nyitja meg Bordács Andrea esztéta, az ELTE SEK Vizuális Művészeti tanszék tanszékvezető docense.
A tárlat 2022. november 4-től december 8-ig tekinthető meg a Resident Art Galériában (1085 Budapest, Horánszky utca 5.) szerdán, csütörtökön és pénteken 13-tól 18 óráig; szombaton bejelentkezéssel (hello@residentart.com).
