A Lánchíd alapkőletétele, 1864
Barabás Miklósnak A Lánchíd alapkőletételét ábrázoló alkotása az ország múltjának egyik nagyszabású eseményét idézi fel, ugyanakkor össze is köti a jelennel, hiszen a Lánchíd a mai napig a legnevesebb Budát és Pestet összekötő építmény. Éppen zajló felújításának és újra-megnyitásának aktualitása pedig kiváló alkalmat nyújt a nevezetes festmény bemutatására.
A Magyar Nemzeti Múzeum Magyarország történetét bemutató állandó kiállításának tizenegyedik terme gróf Széchenyi István életébe és művébe, s vele a kora reformkor emlékeibe ad betekintést. Ebben a teremben található a méreteiben is figyelemfelkeltő festmény. A mű egészét áthatja a kor újító és nagyratörő szellemisége. Jobban szemügyre véve Barabás alkotását, az 1842-es alapkőletétel ceremóniáján ráismerhetünk a kor szinte valamennyi rangos személyiségére. A festmény alatt lévő vitrinben pedig az ünnepség valamennyi kiemelkedő tárgya, szövegemléke kapott helyet, s egy tusrajz segít felismerni a művön ábrázolt személyeket.
Barabás Miklós: Önarckép, 1841
A XIX. század legismertebb portréfestője, Barabás Miklós mintegy háromezerötszáz művét tartjuk számon, ami óriási életműnek számít. A hazai művészettörténet egyik legtöbbet kutatott alkotója, számos cikket, monográfiát és könyvet jelentettek meg róla és műveiről. Az első olyan magyar festőként tartjuk számon, aki meg tudott élni a festészetéből. Tekintélyes családok megrendelésére számos közéleti portrét alkotott. A Lánchíd alapkőletételén ábrázolt személyiségek közül sokaknak külön-külön is megfestette a portréját. A festményen szereplő szám szerint hetvennégy meghatározó személy között felismerhetjük Petőfi Sándort, Vörösmarty Mihályt, Batthyány Lajost, a híd tervezőjét, William Tierney Clarkot, Wesselényi Miklóst, Teleki Lászlót, Deák Ferencet, Eötvös Józsefet és a festmény megrendelőjét, Sina Simont is. A monumentális festményen szereplők jellemvonásai jól felismerhetők, noha többségük mereven tekint a nézőre. Rangjukat az öltözékükön keresztül érzékeltette a festő. Az alakok zsúfoltsága és az ábrázoltak hierarchiája nagyrészt annak köszönhető, hogy sokan felkeresték Barabást, hogy jobbnál jobb helyre kerüljenek a vásznon, mindenkinek a festmény előterére, a feltűnőbb helyekre fájt a foga. Bizonyára elmondható, hogy a kornak ez a festménye tartalmaz egyedül ilyen nagy volumenű csoportportrét.
Részlet: A Lánchíd alapkőletétele, 1864
Az olajfestmény elkészítése előtt Barabás számos akvarellvázlattal dokumentálta az építkezést, melyek majd húsz évvel a nagy mű előtt születtek. Ilyen vázlata például A Lánchíd építésének első tele és A pesti Duna-part a Lánchíd épülő pilléreivel. Ezek a vízfestmények nemcsak a híd építését szemléltetik, hanem bepillantást nyújtanak az ikervárosoknak, Budának és Pestnek 1840-es éveibe, az egyesítés előtti állapotukba.
A Lánchíd épülésének első tele, 1841
A pesti Dunapart a Lánchíd épülő pillérével, 1843
Az ünnepélyes alapkőletételről is készült akvarellvázlat, melyen a művész különösen nagy figyelmet szentelt a gerendázat kidolgozására. Ezen a vázlaton az alakok mindössze személytelen árnyakként jelennek meg, legfőbb feladatuk a tömeg érzékeltetése, nem pedig a szubjektum kifejezése. A vázlat hűen tükrözi az eseményt, sokkal életszerűbb, mint a későbbi olajfestmények, melyeknél már nem az életszerűség áll a középpontban, hanem a személyek és az esemény reprezentatív jellege.
A Lánchíd alapkőletétele, 1842
Barabás Miklós a végleges olajfestményt megrendelésre alkotta. Az első akvarellvázlatok után 1857-ben kapta a megbízást báró Sina Simontól, aki hat történelmi témájú művet rendelt tőle, és egyenként hatezer forint honoráriumot ajánlott értük. Ez az összeg az addigi legnagyobb magyar megrendelésnek számított. A báró célja az volt, hogy emléket állítson apjának, Sina Györgynek, a Lánchíd építése legnagyobb befektetőjének. A hat alkotásból azonban csupán A Lánchíd alapkőletétele készült el.
A Lánchíd alapkőletétel 1842
Részlet: A Lánchíd alapkőletétele, 1864
A gerendázat ábrázolása is kisebb eltéréseket mutat. A véglegesített festményen a gerendázat háromszöget formáló hézagjában feltűnik egy apró alak, aki az alapkő leeresztésében segédkezik. Emellett az egyik vízszintes gerendán ott áll a felirat: „Duna-Víz-Állás”. Az ilyen jellegű különbségek ellenére mind az olajvázlaton, mind pedig a festmény végső verzióján az ünnepélyes légkör hangsúlyos maradt.
Részlet: A Lánchíd alapkőletétele, 1864
Az ünnepélyes alapkőletétel délután öt órától, az ágyúk eldördülésétől este fél hétig tartott. A gerendázaton beszűrődő délutáni fények jelzik az időpontot a festményen. Az utcákat ellepték az emberek, a tömeg érzetét hűen visszaadja a festő. Az apró fejek egymás hegyén-hátán olyan hatást keltenek, mint egyetlen láncra fűzött gyöngysor. Az emelvényen, mely a zászló színeit viseli, felolvasták a híd keletkezésének rövid vázlatát, amelyet az ország vezető személyiségei aláírtak, majd értékes pénzérmékkel egy tokba rakták, és az alapkő üregébe helyezték. A százharminc mázsás alapkő egy láncon ereszkedett le, amelyre Habsburg Károly főherceg egy elefántcsontnyelű ragaszhányó kanállal ragaszt vetett, majd egy fakalapáccsal hármat ütött rá, ezt megismételte József nádor, Sina György, Széchenyi István, W.T Clark és Adam Clark. Az olajfestmény a leeresztés pillanatát ragadja meg, a festményen az alapkő már csak pár méterrel van a föld fölött. Három munkás segédkezik lent, egy pedig fent, a gerendák között megbújva. A már említett vitrinben többek között látható az elefántcsontnyelű ragaszhányó kanál, valamint egy Barabás által készített tustérkép a festményen szereplő személyekről. Később az alkotás tulajdonosa, Sina báró, a művet a Nemzeti Múzeum Képtárának ajándékozta, mely akkoriban alapozta meg gyűjteményét.
Részlet: A Lánchíd alapkőletétele, 1864
A Lánchíd alapkőletétele a nemzeti romantika és a nagy történelmi képek keletkezésének korszakában született. A nemzeti önrendelkezés és a nemzeti kultúra erősítése volt ennek a kornak legfőbb célja. A festészetben a tartalom vált a nemzeti jelleg hordozójává, ezért terjedtek el a magyar nép életével, történelmével foglalkozó művészeti alkotások. A romantika korának ebben a szellemi légkörében készült Barabás Miklósnak történelmi tablója, amely a kor szellemiségétől áthatva állít emléket az utókornak a reformkor egyik legjelentősebb eseményéről, a Lánchíd megépítésének tervéről és a kor legfőbb alakjairól, akik nagy hatással voltak a magyar politikára, irodalomra, magára az egész kultúrára.
