A kiállítás igyekszik közelebb hozni az építőiparból ismert rideg alapanyagot, hogy vegyük észre annak finomságát, humánus, értékközvetítő szerepét.
Immár nyolcadik alkalommal ad helyet a Nick Galéria a Beton arcai szobrászati kiállítássorozatnak, mely idén az Industrial silence, vagyis ipari csend címet kapta. A kifejezésben eleve paradox ellenállás feszül: a kiállítók tudatosan igyekeznek szembehelyezkedni az indusztriális zajszennyezés káros hatásaival. A tárlat kiemelt partnere a pécsi kötődésű Holcim Vállalat, amely hangsúlyozott figyelmet fordít a környezetvédelemre, a zöld gondolkodásra, így már a címben is felfedezhetjük az építőipari tevékenységben nem feltétlenül megszokott hozzáállását. A tárlat elsősorban a természettől ihletett nyugalomra és csendre fókuszál, szemben az ipari zajjal. Közös cél, hogy a látszólag rideg beton humánus oldalának megmutatásával az anyag és a mondanivaló pozitív vetületét ismertesse meg a látogatókkal.
A korábbi, Nickben megvalósult betonszobrászati tárlatok mindegyike sok szállal kötődött Pécshez, hiszen a kétezres években Csurgai Ferenc vezetésével itt zajlottak azok az egyetemi kurzusok, amelyeken a hallgatók elsajátíthattak valamit a beton különleges tulajdonságaiból, formálhatóságából. A pécsi születésű Veres Balázs, Csurgai tanítványaként idővel maga is mesterré vált, azóta is betonszobrászati kiállításokat szervez, többek között a Nick Galériában.
Csurgai és Veres szobrászként most olyan alkotókat választottak maguk mellé, akik a grafika és a festőművészet területéről érkeztek; György Katát, Kiss Annát és Nagy Zsófia Magdolnát, hogy a mostani kiállítás mind tematikájában, mind formavilágban különösen gazdag anyagot villantson fel. A munkák izgalmas diskurzusba lépnek egymással, ahol a beton sokféle, emberekhez, természethez közeli arcai mutatkozhatnak meg.
Egyik legrégebbi építőanyagunk a beton, a Vezúv hamujának őrlése során előállított anyagot már az ókori rómaiak is használták utak, fürdők, vízvezetékek építésére, sőt ebből készült az egyik legjelentősebb ókori építmény, a római Pantheon, a világ máig legnagyobb méretű, vasalatlan betonszerkezetű kupolája is. A beton a XVIII–XIX. században kezdett éptőanyagként elterjedni, ám szobrászalapanyagként mai napig kevésbé ismert, noha neves művészek dolgoznak vele a XX. század óta, mégis talán különösnek hat, hogy a brutalista építészet rideg, szilárd, kemény, szürkés anyagából könnyed, nemes matériájú és mondanivalójú, áttetsző szobrok és reliefek készülhetnek. A betonnak így különös lehetősége van rá, hogy mély filozofikus tartalmakat és üzeneteket közvetítsen, ami engedi a mögöttes jelentések megnyilvánulásait.
A két hazai betonszobrászmester, Csurgai és Veres kitűnően ismerik a betont, mely a cement, a mészkő, a kavics, a homok és a víz patikamérlegen kimért pontos elegyeként építőanyagként is megállja a helyét. Mégis az itt látható szobrok matériája különbözik ettől, hiszen ezt saját, hosszú évekig tartó tudományos kísérleteik és kutatásaik eredményeként alakították ki olyan könnyűszerkezetes, öntömörödő és a művészi megformáláshoz ideális anyaggá, amely jelentéktelennek tűnő volta ellenére is a magas művészet közvetítőjévé válhatott. A kiállításon az öntött betontól a Csurgai által karbonszállal megerősített, világszabadalommá kísérletezett ötvözetig, illetve a természetes és mesterséges anyagokkal és fotográfiával kiegészített szobrokig, fali panelekig sokféle munkát láthatunk.
Csurgai karbonszálas szobrai a karbon korba vezetnek vissza bennünket, de ennél általánosabb és humánusabb üzeneteket is hordoznak formákról, színekről és anyagokról. A kalligrafikus, gesztusszerű, experimentális munkák mélyebb mondanivalói a világegyetem és az ember leképeződéséről szólnak, annak tökéletességéről vagy épp töredékességéről. Az emberi arc megjelenésével a teljesség, a női és férfi energiák, a jó és rossz dialektikája, az élet és halál szimbólumai tűnnek fel. Veres szobraival az anyag és a techné tökéletesre fejlesztett, természetből és geometriából eredeztethető idomai mellett eszmeiségében is az örök harmóniát, illetve az ebből való kizökkenés állapotát közvetítik. Grassi című munkáiban a beton rácsszerkezetét fűvel töltötte ki, hogy megmutassa a természet mindenen uralkodó erejét és hatalmát. A betonöntés alapvonásából adódó szisztémák, a különböző, selymesen sima vagy durvább felületek egyszerre, harmonikusan vannak jelen az alkotásaiban.
Nagy Kata grafikusművész, természettudományos, építészeti gondolkodású alkotóként városképeket, utópisztikus urbánus tájakat mutat be, ahol az otthonosság érzése elsősorban a természettel való harmóniában nyilvánul meg. Az öngyógyító városok azt a fajta környezettudatosságot sugallják, ahol a szennyezőanyag-kibocsátás alacsony és az ökológiai lábnyom a lehető legkisebb. Növényekkel, mohákkal gazdagított szobrai a betonnak, mint élő anyagnak a természethez közelítő tulajdonságait hangsúlyozzák, illetve interaktivitásra sarkallnak, akár mi magunk látogatóként is meglocsolhatjuk a növényeket, így a munkák azt az érzést közvetítik, hogy valóban tehetünk valamit környezetünk védelme érdekében.
Kiss Anna festőművészként táblakép jellegű, dinamikus hatású munkákat alkotott, ahol a fotók ábrázolta arcok derengenek fel. Triptichonszerű alkotásokkal kísérletezik, nejlonokat, környezetszennyező anyagokat esztétikus módon használ fel, hogy kristályszerkezetekre hasonlító formákkal ötvözze azokat, így felmutassa a szinte soha le nem bomló anyagok egyik lehetséges utóéletét. Az időt fókuszba helyező munkáiban a természet mindenen uralkodó erejét láttatja, ahol a kristályszerkezet növekedése felülírja a mesterséges beavatkozás negatív hatásait.
Nagy Zsófia Magdolna festőművészként alkotta meg betonszobrait, amelyekben továbbviszi fő kutatási területét. Kristályszerkezetekkel foglalkozó munkáiban felmutatja az azok sokféleségében rejlő mikrovilágot. Holtszög című sorozatával érzékelteti, hogy a kristályokban bármilyen természethez közeli struktúra kialakítható. A formák belsejében olyan szerkezeteket fedezhetünk fel, melyek kirajzolják a korallszerű formák fejlődésének irányvonalait.
A tárlat öt alkotója izgalmas módon ábrázolja ember és természet viszonyát, az ipari környezet elidegenítő hatását egyfajta utópisztikus módon láttatják, azt az eszmeiséget sugallva, hogy az emberiség mégis képes visszafordítani és a javára használni az indusztriális tevékenységből adódó, negatívnak tűnő hatásokat. A kiállítást végigjárva bízhatunk benne, hogy a beton humánus arcának megmutatásával valamennyi látogató inspirációt kap és a maga módján, szűk környezetében tud és képes is tenni Földünk megóvása érdekében.
A beton arcai 8. 0. Industrial silence című kiállítás 2023. október 7-ig tekinthető meg a Pécsi Nick Galériában (7621 Pécs, Király utca 1.).
