PAUL CEZANNE
 
Cezanne életműve az első, 1895-ös párizsi kiállítása, majd a halálát követő 1907-es, a párizsi Őszi Szalonon megrendezett monografikus bemutató óta a kortárs képzőművészek, írók, költők, filozófusok, művészettörténészek érdeklődésének középpontjában állt. Életműve a modern művészet egyik alappillére, a munkásságát meghatározó kompozíció, a látvány és a valóság megragadásának módja az a 1885 után az avantgárd törekvések kiindulópontja lett. A kiállítás – amely hangsúlyozottan nem hatástörténeti bemutató – Cezanne és az orosz, holland, német, magyar konstruktív/konkrét irányzatok sokrétű kapcsolódási pontjait vizsgálja a forma, a kompozíció, a szerkezet és a szín problematikájának a tükrében.
PAUL CEZANNE, A nagy fenyő, 1887–1889
Museu de Arte de São Paulo Assis Chateaubriand gyűjteménye, São Paulo
 
A mintegy százhúsz festményt, szobrot, rajzot, vízfestményt, sokszorosított grafikát bemutató kiállítás a múzeum saját anyaga mellé a világ jelentős múzeumaiból és magángyűjteményeiből kölcsönzött remekműveket. Cezanne munkái mellett a De Stijl mestereinek (Piet Mondrian, Theo van Doesburg, Huszár Vilmos), az orosz avantgárd alkotóinak (Kazimir Malevics, Alekszandr Rodcsenko, Antoine Pevsner, Mihail Larionov) és a Bauhausban is dolgozó művészeknek (Paul Klee, Lyonel Feininger, Moholy-Nagy László, Bortnyik Sándor) alkotásai is szerepelnek a tárlaton.
Bortnyik Sándor
 
A kiállítás tematikus elrendezésben mutatja be a műveket. Cezanne szülővárosának, Aix-en-Provence-nak a festő életművében betöltött szerepétől az impresszionistákkal való kapcsolatán át, baráti köréig (Zola, Pissarro, Monet, Guillaumin, Renoir) engednek betekintést a művek a francia képzőművész életművébe. Az Utak elválnak kiállításrésze Cezanne műveinek a halálát követő különböző értelmezéseit mutatja be, képet adva a különböző tájértelmezésekről, valamint a kubizmus (Picasso, Léger, Braque) és Cezanne viszonyáról, az absztrakció kialakulásáról és irányzatairól és az életmű orosz avantgárddal való kapcsolódásáról is.
PABLO PICASSO, Fernande Olivier portréja, 1909
Städel Museum, Frankfurt am Main © Succession Picasso / HUNGART 2021
 
A kiállításon egymás mellett szereplő festmények – képpárok és szekvenciák – láthatóvá teszik a vizuális és szellemi kapcsolódási pontokat Cezanne és Piet Mondrian, Paul Klee, Lyonel Feininger, Bortnyik Sándor, Huszár Vilmos, Mihail Larionov, Kazimir Malevics vagy Friedrich Vordemberge-Gildewart alkotásai között.
Theo van Doesburg 
 
A kiállításon és a katalógusban a korábbi írásmóddal szakítva, ékezet nélkül olvasható a festő neve. Cezanne provence‐i születésű volt, a provanszál nyelvben pedig az ékezet nélküli „e”‐t ugyanúgy ejtik, mint az ékezetest a franciában. Maga a művész is ékezet nélkül használta a nevét, amikor levelet írt alá vagy képet szignált. Az ékezetes „Cézanne” írásmódot csak felesége, Hortense Fiquet, valamint fia, ifj. Paul Cézanne kezdte használni az 1890‐es évektől, alighanem azért, hogy a párizsiak és más nem‐provanszálok számára is egyértelművé tegye a név helyes kiejtését. Az ékezet elhagyásával a mostani kiállítás eleget tesz a Société Paul Cezanne döntésének és a művész dédunokája, Philippe Paul Cezanne felhívásának – összhangban a Walter Feilchenfeldt, Jayne Warman és David Nash által összeállított online életmű‐katalógussal. A korábbi írásmódot az idézetek esetén természetesen változatlan formában használják a kiállítás szervezői és a katalógus szerzői, szerkesztői.
Malevich, Fekete négyzet 1924.
 
A tárlat megnyitására megjelenő, magyar és angol nyelvű katalógus szerzői között a múzeum munkatársai mellett amerikai, angol, francia, orosz, svájci és német szaktekintélyek szerepelnek.

A kiállítás kurátora: Geskó Judit

A kiállítás a földszint időszaki kiállítótérben 2022. február 13-ig tekinthető meg.