ŐSZ Gábor A fény képe © ŐSZ Gábor
 
A műszaki eszközök fejlődése, a reprodukciós eljárások és az internet elterjedése révén mára a technikai kép vált a legfőbb kommunikációs eszközzé, és alapjaiban határozza meg a gondolkodásunkat. 2022 januárjában a legnagyobb közösségi portálra naponta 300 millió fotót töltöttünk fel. Az emberek képekkel üzennek egymásnak, méghozzá rengeteggel. Ebben az új képkorszakban, amikor a fényképek ilyen mértékben uralják a mindennapi kommunikációt és határozzák meg a világról, önmagunkról való tudásunkat és a valósághoz fűződő viszonyunkat, a képzőművészet, a művészetelmélet területén folytatott képelméleti kísérletek, eszmefuttatások nagyon is közérdekűvé válnak.
David CLAERBOUT Futótűz (merengés a tűzön) © David CLAERBOUT
 
David Claerbout és Ősz Gábor az ANTICAMERA kiállításon bemutatott munkáiban olyan képelméleti problémákat feszegetnek, amelyek túlnyúlnak a fotográfia, a művészet határain, és napjaink aktuális, égető témái közé tartoznak. Hogyan hatnak ránk a képek? Hogyan működnek a reklámok, a hírportálok, és hogyan befolyásolnak minket? Miért válhattak annyira népszerűvé, életünk részévé a mémek, a gifek? A Capa Központban bemutatott művek zsigerileg hatnak ránk, teljesen elbizonytalanítva bennünket abban, hogy valójában mit is látunk. David Claerbout és Ősz Gábor a zavarba ejtő, látványos installációkkal lezárt megállapítások közlése helyett újabb kérdéseket intéznek hozzánk, mi pedig a vetített képek láttán önkéntelenül eltűnődhetünk azon: mi a kép és mi a valóság. A gigantikus vetítések madárcsicsergéssel, búgó hangú történetmeséléssel, monoton géphangokkal és egy lehetetlenül közelről megfigyelhető erdőtűzzel olyan különleges nyugalmi állapotot idéznek elő, amelyben a meditációhoz hasonló élmény születik. Kényelmes padokon ülhetünk hosszú perceken át, a vetítőszobák sötétjében, ellazulhatunk és átengedhetjük magunkat a nyugalomnak.
David CLAERBOUT The Quiet Shore © David CLAERBOUT
 
Az alapvetően festői és grafikusi háttérből induló David Claerbout álló- és mozgóképes kísérleteivel jutott el az idő és az ábrázolás problémaköréhez. Munkái jellemzően valamilyen hétköznapi tevékenységet vagy eseményt mutatnak be, fő tárgyuk azonban inkább a történetmesélés folyamata és az idő múlása, valóság és illúzió összetett viszonya. A mai fényképeket „mechanikus képek”-nek nevezi, mert azok előállításához nem kell különösebb szaktudás, elég csak egy gomb megnyomása. Véleménye szerint a fotográfia elveszítette azt a mágikus karaktert, ami az elmúlt százhatvan évben jellemezte, és megszűnt az az intim kapcsolat is, ami a kép készítője és annak témája között volt. A fényképezésnek ez a korábbi, ha tetszik, eredeti felfogása manapság azok körében él leginkább tovább, akik valamilyen szinten és módon hatalmat gyakorolnak felettünk, nézők felett, és irányítani akarják, hogyan lássuk a világot. Ebben az értelemben az „anticamera” világa az a világ, ami a fényképezőeszközök látókörén kívül esik, az igazság világa, amelyben a dolgok a maguk valóságában léteznek és nem valamilyen propaganda szolgálatában – mint ahogyan a média képei is inkább eszméket terjesztenek, semmint valós információt. Claerbout mozgó- és állóképes munkái leleplezik ezt a dilemmát, a kiállításon bemutatott installációi is ezt a célt szolgálják.

Ősz Gábor szintén festészeti problémákból kiindulva jutott el a technikai kép területére kiterjesztett képelméleti vizsgálódásig. Alapvető művészeti problémákat feszegető alkotásaiban kezdettől fogva a képnek az azt hordozó felülethez, a falhoz, illetve a bemutatás egész teréhez fűződő viszonya foglalkoztatja. A fekete-fehér, a színes fotográfia és a vetített kép belső törvényszerűségeivel foglalkozó munkáiban a fényképezés határterületeit kutatja. Témái az ábrázolás, a politika, a történelem, az épített terek vagy az ezekhez kapcsolódó tárgyi környezet találkozási pontjaiból alakulnak ki. Számára az „anticamera”, akár a kamera nélküli fényképezés értelmében olyan filozófiai kiindulópont, amin keresztül a jövő fényképészetén is elgondolkodhatunk. A fény, az idő és a tér meghatározásának újszerű, tárgyilagos lehetőségeit keresve olyan nagyszabású, preparált képrögzítő és képalkotó készülékeket készít, amelyek nem a hagyományos kamerák és vetítőeszközök elvei szerint működnek. Mozgó- és állóképeinek, installációinak meghatározó elemei ezek az általa épített camera obscurák és más különleges gépezetek, amelyek azt a célt szolgálják, hogy jobban megértsük a látható világ fizikai jelenségeit, de ne a mai eszközök képein, illúzióin keresztül, hanem kritikai elemzés útján.

Megnyitó: 2022. február 15., kedd, 18 óra
A kiállítást megnyitja: Cséka György esztéta, kritikus

Kurátorok: Petrányi Zsolt művészettörténész, Mucsi Emese kurátor

A kiállítás a Flamand Kormány, a Mondriaan Fund és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

 

A kiállítás megtekinthető: 2022. február 16. – 2022. március 27.
Kedd–péntek: 14–19 óra
Szombat–vasárnap: 11–19 óra
Hétfőn zárva.

A Capa Központ teljes területén kötelező a maszk viselése. Javasoljuk a kézfertőtlenítő használatát, továbbá kérjük, hogy tartsák a megfelelő szociális távolságot.