„Annyi valóság van, amennyit csak akarsz”

A tárlat új, izgalmas nézőpontokat kínálva, interaktív „felfedező folyosóval” 100 művész több mint 150 alkotását mutatja be. A kiállítás részeként látható a Fantomszál – Művészfeleségek nyomában kamarakiállítás-sorozat harmadik tárlata: ezúttal Fialka Olgának, Ferenczy Károly feleségének életútját ismerhetjük meg közelebbről.

A Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) több mint kétmillió tárgyat őrző gyűjteményei egyszerre időtlen, ugyanakkor folyamatosan változó történeteket mesélnek. A kiállítás ezt a hatalmas anyagot nem lezárni, hanem megnyitni kívánja: olyan szubjektív, mégis reprezentatív pillanatképet kínál, amelyen keresztül felrajzolható a szentendrei művészet százharminc éves, rétegzett, sokszínű íve.

Bukta Imre: Kislány traktorgumival, 2012

 

 

Bukta művészete szervesen kapcsolódik a magyar naturalista festészet tradíciójához, a paraszti társadalom vizuális kultúrájához és az avantgárd hagyományokhoz egyaránt; művészete közép-európai és hazai vonásokat is felvonultat. Hitelességét és eredeti látásmódját főként közvetlenségének, spontán témaválasztásainak, személyes nézőpontjának és naiv, groteszk festésmódjának köszönheti. A kép középpontjában elhelyezett rikító pink tüllszoknyás alak erős kontrasztot képez a háttérben kirajzolódó szemétlerakó szürke tónusaival. A festményen látható ismerős tárgyak és az ünnepélyesnek szánt öltözet egyaránt a kiábrándítóan silány hétköznapok világába simul. Az abszurd kompozíció esetlenségével a családi fotók képi világát, a szociofotó és a trash látásmódját, valamint a kollázs hagyományait egyesíti. A Mezőszemerén alkotó művész az ezredvég paraszti társadalmának hiteles krónikása és vitriolos kritikusa.

Fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum

 

Deim Pál: Átjáró, 2007

 

Stílusok, korszakok, személyes kapcsolódások

A Ferenczy család modern szemléletű örökségétől indulva a Régi Művésztelep plein air és konstruktív hagyományán át jutunk el a Vajda Lajos és Korniss Dezső köré szerveződő alkotókhoz, akik a szürrealizmus és a népművészeti gyökerek összefonódásából teremtették meg saját, egyedülálló látásmódjukat. Innen vezet tovább az út az Új Művésztelep stilárisan és műfajilag sokrétű világához, majd a Vajda Lajos Stúdió szabad szellemiségéhez, dadaista humorához és a Szentendrei Grafikai Műhely kreatív közösségi kísérleteihez. A tárlat kurátorai – Bodonyi Emőke, Iberhalt Zsuzsa, Kozák Zsuzsanna, Muladi Brigitta és Szabó Noémi művészettörténészek – azt a célt tűzték ki, hogy az FMC gyűjteményeinek rendkívül gazdag anyagát a látogatók saját egyéniségük, érzékenységeik szerint fedezhessék fel, hogy ne csupán szemlélésre, hanem személyes kapcsolódások kialakítására is nyíljon lehetőségük. Ezért az egyes termekben különféle székeket helyeztek el, új, izgalmas nézőpontokat felkínálva.

Korniss Dezső: Reménytelen harc, 1949

 

 

 

Korniss Dezső, aki már a Képzőművészeti Főiskolán is a progresszív művészeti törekvésekkel rokonszenvezett, Bartók Béla munkásságára hivatkozva nyúlt vissza a népművészethez, hogy azt integrálja az avantgárd formanyelvvel. Barátjával, Vajda Lajossal ehhez Szentendrén és a közeli Szigetmonostoron eszményi helyszínt találtak, ahol 1935-ben a helyi paraszti- és tárgykultúra motívumkincsét feldolgozó gyűjtésbe kezdtek. Az 1945 után, a különféle művészeti irányzatoknak szabadabb mozgásteret biztosító időszakban az európai orientációjú magyar művészetet képviselő Európai Iskola tagjaként Korniss számos játékos, néhol drámai asszociációkat keltő szürrealista kompozíciót készített. Ennek a korszaknak a záró főműve a Reménytelen harc című festmény, amely éles színkontrasztjával és metszőn kivágott két fekete madárfigurájával a fennmaradásért vívott küzdelmet állítja középpontba, így utalva az 1948 körüli, a szabadabb szellemi életet követő nyomasztó légkör előérzetére.

 

Rozgonyi László: Szentendrei városrészlet, 1926–1929

Foglalj helyet! Fogadd be a művészetet!

A szék – mint az emberi jelenlét, figyelem vagy épp megpihenés szimbóluma – lehet kényelmes vagy kényelmetlen, ismeretlen vagy otthonosra koptatott. Egy hely, ahol valaki előttünk ült, és amelyet majd éppen mi hagyunk üresen. Széken ülve dolgozunk az íróasztalnál, ebédelünk családunk körében vagy dőlünk hátra egy jó könyvvel. Ülve utazunk, ülünk a templomban és az orvosi váróban. A múzeumi terekben való élményszerzésnek is fontos tartozékai az ülőalkalmatosságok. Paul Klee szürrealista festő szavaival: „Egy kép megértéséhez székre van szükség. Miért éppen székre? Hogy a lábak, amikor elfáradnak, ne zavarják az elmét.” Amikor a műalkotások között elhelyezett, különleges székekben helyet foglalunk, a minket körülvevő tárgyakra tekintve új gondolatok ébredhetnek, a hozzájuk kapcsolódó kerettörténet átíródhat. Így a Ferenczy család művészetét bemutató teremben Ferenczy Károly festőszéke, a felfedező folyosón egy időutazó fotel várja a látogatókat. Miként változik a tapasztalásunk általuk? Az ikonikus alkotások és a raktárak mélyéről előkerült ritkaságok, a váratlan tárgyi találkozások arra invitálnak bennünket, hogy együtt fedezzük fel, hányféle valóság és nézőpont rakódik egymásra a szentendrei művészet történetében. Ahogy feLugossy László képzőművész megfogalmazta: „Annyi valóság van, amennyit csak akarsz.”

Balogh László: Vízparti házak, 1965

Művészfeleségek nyomában

A kiállítás részeként nyílik meg a Fantomszál – Művészfeleségek nyomában kamarakiállítás-sorozat harmadik tárlata, amely ezúttal Fialka Olgának, Ferenczy Károly feleségének életútját mutatja be. Ferenczy Valér, Noémi és Béni édesanyja maga is művész volt, azonban gyermekei születése után saját művészi ambícióit kizárólag a családtagok alkotói karrierjének támogatására korlátozta. Szeptembertől a sorozat következő része Modok Mária, Czóbel Béla felesége életének fontos állomásait villantja fel.

Kerettörténetek – Válogatás a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményeiből

Helyszín: Ferenczy Múzeum, Szentendre, Kossuth Lajos utca 5. Kurátorok: Bodonyi Emőke, Iberhalt Zsuzsa, Kozák Zsuzsanna, Muladi Brigitta, Szabó Noémi

 Nyitókép: Anna Margit: Özvegy, 1976
Forrás: Ferenczy Múzeum / sajtóképek