A kékszakállú herceg vára, 1965-79
Festészetéről főként szürreálisan strukturált képei jutnak eszünkbe. Pedig jelentős grafikai munkássága, fotóművészete is. Lenyűgözően gazdag életművet hagyott hátra, amelynek különböző korszakaiból válogatott a Rozsda 110 – Örvénylés című tárlat. A Várfok Galéria nem első ízben foglalkozik a XX. századi képzőművészet e megkerülhetetlen alkotójával. Pontosan 1999 óta, amikor először rendeztek kiállítást Szerelmes ember címmel a mester a műveiből.
Az elmúlt évtizedekben további jelentős kiállításokat (mint a Magyar Nemzeti Galéria 2013-as nagyszabású retrospektív tárlatát vagy a párizsi Jardin Luxembourg L’Orangerie du Sénatban 2017-ben rendezett Megtalált időt) hozott létre a magánalapítású Várfok. Bár számos ismert hazai és külföldi alkotóval foglalkoznak, Rozsda Endre munkássága kifejezetten a szívügyük.
Pénelopé, 1976
Kovács Krisztina, a Várfok Galéria művészeti vezetője elmondta: külön öröm a számukra, hogy a mostani kiállítással ünnepelhetik a száztíz éve született művészt, aki már fiatalon elhatározta, hogy festőművész lesz. A mesterségbeli alapokat Aba Novák Vilmos iskolájában sajátította el, amelyre a következőképpen emlékezett vissza: Aba-Novák Szabad Iskolájában kezdtem tanulni a festészetet. A tanonca lettem. Egész életemben ez volt az egyik legfontosabb művészi és emberi tapasztalatom. (Rozsda Endre: Emlékek, in Rozsda Endre, Műcsarnok, Budapest, 1998)
Rozsda 110 – Örvénylés, enteriőr
Huszonhárom éves, amikor először bemutatkozhatott a Tamás Galériában (1936). Elsöprő sikert aratott, dicsérő kritikákat kapott, kiállított művei mind gazdára leltek, a Szépművészeti Múzeum is vásárolt tőle. Húszas éveiben tehát már egy befutott művészről beszélünk, akinek még nincsen olyan új stílusa, hanem mindenfélét kipróbál – mondja róla Kovács Krisztina. Elsősorban a posztimpresszionista stílushoz kapcsolódik, de az art deco dekorativitása, a naturalista tradíciók jegyei is fellehetők a pályája elején született munkáin, amelyekből most jó néhány látható a tárlaton.
Barátok, 1990
A stíluskeresésnek a harmincas évek második felében egy Bartók-hangverseny látogatása vetett véget. Rozsda múlt századunk legnagyobb komponistáját hallgatva értette meg, hogy a festészetben nem kortársa saját magának, még meg kell találnia saját kifejezésmódját. Mindent hátrahagyva Párizsba megy, ahol „beszippantja” az ottani művészvilág. Szoros barátságba kerül Françoise Gilot-val, megismerkedik a pálcikaszobrairól elhíresült Giacomettivel és a szürrealista Max Ernsttel. Új impulzusok érik, túllép a posztimpresszionizmus keretein, ábrázolásmódja az absztrakcióhoz, a szürrealista stílus felé közeledett. Formái leegyszerűsödtek, leheletfinom színeit expresszívebb kékek, pirosak, sárgák váltották fel.
Rozsda 110 – Örvénylés, enteriőr
A mostani kiállításon Rozsda Endre pályájának teljes ívét láthatjuk: gouache-val, olajjal, tintával é színes ceruzával készült alkotásokat is. A legkorábbiaktól (Cigánylány, cca 1934/35, Zongora a Schoelcher utcában, 1938) a kilencvenes évek elején készültekig (Barátok, 1990; Charleston, 1992). Absztrakt (Penélopé, 1976) és absztrakt formákat figuratív részletekkel összeolvasztó képeket (A vándorló kísértet, 1979). Növényi lenyomatok, írásszerű rejtjelek, csipkelenyomatok, részletezőn megfestett, szuggesztív formák egyaránt fellelhetők a kiállított képeken, amelyek sejtelmes, álomszerű hangulatot tükröznek.
A vádoló kísértet, 1979
Rozsda festményei a hetvenes évektől a korábbiaknál is részletgazdagabbá váltak, kompozíciói robbanásszerűen kitárulkozók, formák és színek szüntelen kavalkádját mutatják. Jó példa erre egyik legismertebb, zenei tematikájú olajvászna, A kékszakállú herceg vára (1965–1979), amelyet a Bartók-zenemű inspirált.
A Rozsda 110 – Örvénylés méltó felidézése Rozsda Endre munkásságának. Élmény azoknak is, akik csak azt szeretnék, hogy egy alkotás magába szippantsa őket. Márpedig művei ilyenek: tág teret adnak a szabad asszociációnak, miközben a képek szakítanak a háromdimenziós térrel, és inkább az idő megragadására törekszenek. Rozsda is csak egyet kíván a nézőtől: adjanak elegendő időt a képek szemlélésére melyeket eléjük tárok, hogy megtalálják az ösvényt, mely hozzájuk vezet, és lehetővé teszi, hogy ott sétáljanak.
A Rozsda 110 – Örvénylés című kiállítás július 15-ig látogatható a Várfok Galériában (1012 Budapest, Várfok utca 11.)
Fotók: a Várfok Galéria jóvoltából
